Nem csak a nyári melegben tud üdítő lenni egy ízletes uborkaleves, hiszen egy finom fagylaltot is milyen jól esik télen elkanalazni a meleg takaró alatt. Én most ezt a hideg levest kívántam meg, és mivel főzni sem kell, nem kellett sokáig várnom, hogy elkészüljön. Csodálatos! Próbáld ki. :)

Fotó: KockacZukor

Ugyan egyre több határ nyílik, és utazhatunk újra, nekem valahogy fenntartásaim vannak a külföldi nyaralásokkal kapcsolatban ebben az évben. Azt hiszem mi "kishazánkat" fedezzük fel a nyáron, és a világ többi részét a következő évekre tartogatjuk. ;-) Ez viszont nem jelenti azt, hogy a konyhában ne kalandozhatnánk el határainkon túli ízek világába. Most egy marokkói gazdag leves receptjét hoztam el Nektek!

Fotó: KockacZukor

VIDEÓ

A kislányom osztálytársa ma este nálunk alszik. Suli után hazahozzuk, bandázhatnak kedvükre. A vacsorára valót már kitaláltam korábban, de a holnapi reggeli fél órával ezelőttig kérdéses volt. Aztán rábukkantam erre a görög joghurtos piskótára, amely kakaóval szerintem isteni, igazán kedvükre való napindító lesz. :)

Hozzávalók:

• 2 csésze liszt
• 2 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 1/2 teáskanál só
• 1/3 csésze olívaolaj
• 1 csésze cukor (de én édesítőt fogok használni, az  biztos)
• 3 nagy tojás
• 1 nagy, lédús citrom leve és reszelt héja
• 1 pohár sima, görög joghurt
• 1 evőkanál porcukor a kihűlt piskóta tetejére szitálva

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Kiolajozunk, kilisztezünk egy kisebb méretű kapcsos tortaformát (nagyobb is jó, de akkor alacsonyabb lesz a piskótánk). Egy tálban elkeverjük a lisztet, sütőport, szódabikarbonát és a sót. Egy másik tálban kikeverjük az olajat a cukorral, majd hozzá a tojások egyenként, a citrom leve, a reszelt héja és a görög joghurt. A két tál tartalmát habverővel simára keverjük, majd mehet a tortaformába. Sütjük, amíg a teteje aranybarna nem lesz, tűpróbával ellenőrizzük, ez kb 35-40 perc. A kihűlt tésztát porcukorral szórjuk. Alig várom, hogy megsüssem. :)

Forrás: https://healthyrecipesblogs.com

Egy nap, amikor alszik az egész város. Kint szürke az ég, vacogtató hideg van, és üresek az utcák. Viszont a négy fal között illatozik a konyha, mi pedig elmolyolgatunk csendesen egymás mellett. Most az is pihentető, hogy elővehetem a sok kis dobozomat, kihúzhatom a fiókokat, és szanálhatok, kidobhatok, rendezhetek, helyet csinálhatok, megválhatok, rácsodálkozhatok régi emlékekre. Közben mutogatjuk egymásnak, hogy ő mit szerelt össze, én mit találtam, és arról mi jutott eszembe. Igazán kedves, nyugodt és lassú nap. Most semmi többre nem vágyom.

Fotó: KockacZukor