Általános iskolás nyaraim, amikor még annyira nem ment az angol, anyuéknak sem, és hát mit kéne gyorsan enni reggelire, mint hemendexet. Biztos, ami tuti, ezt nem lehet elrontani, és mindig finom. Sosem értettem, miért van ilyen furcsa neve, honnan eredt, ki és miért becézi így ezt a tojásos-sonkás ételt, de aztán néhány év múlva összeállt a kép. Persze otthon még mindig így hívjuk, hangsúlyozva, x-szel: készítek neked egy hemendexet. :)

A világ legegyszerűbb ételeinek egyike, de ebbe is tehető némi csavar, na nem mint hozzávaló, hanem mint fortély. Egy muffintepsi mélyedéseit béleld ki sonkaszeletekkel, ez lehet valamilyen mellsonka, füstölt sonka vagy bacon is, kinek mi. Ez lesz majd a hemendexünk kosárkája, hiszen a sütőben csésze/kosárka alakúra sül. Egy tálban keverd el a tojásokat, adj hozzá sót, borsot, szórhatsz bele aprított bébi spenótot, mehet bele némi kockára vágott sonka, esetleg reszelt sajt, majd a keveréket öntsd a sonkára, eztán pedig az egész muffin sütőt mindenestől told a sütőbe. Süsd, míg a sonka teljesen át nem sül, és a tojás is szépen elkészül. Kivéve eszméletlenül gusztusosan és trendin néz ki, olyannyira, hogy édesanyám nem is ismerte fel elsőre, hogy ez a csoda valójában nem más, mint a régi, jól bevált "hemendex." :)

Fotó: http://recipes-yummy.com

A magyar konyha nem ápol bensőséges kapcsolatot a tésztával, és jobbára csak hordozóanyagnak tekinti, ezért a magyar szakácsnék szeretete és szakértelme inkább a tésztára halmozott szószban tud megfogalmazódni. Ez lehet az oka annak, hogy a hagyományos magyar konyhákban túlfőzik a tésztát – nem figyelnek az igényeire – és nagy szeretettel, sok anyaggal elkészített szószokba fullasztják.

Az olasz ember azonban mitikus kapcsolatban van a tésztával, és mindenekelőtt tökéletes - al dente modorban megfőzött - tésztát szeretne enni, a szósz pedig csak azért van, hogy az étel színesebb legyen, változatosabb, és némi tápértéket is juttasson a szervezetébe.

Ennek történelmi okai is vannak. Az egyik fő ok az esztétikum és az illem lehetett. Az emberek ugyanis évszázadokon át kézzel ették a tésztát. Ha túl sok lett volna a szósz, nem csak, hogy nem tudták volna magukhoz venni, de undorítóan össze is maszatolták volna magukat. A kevés szósz, vagy a teljes szószhiány az illedelmes tésztaevés kulcsa volt.

Persze az is fontos tényező lehetett, hogy a történelmi Itáliában, az egyszerű tésztaevő családnak nem futotta sok szószra. Vagy egyáltalán bármiféle szószra. Andrea Grazisosi, a Nápolyi Egyetem professzora a következő képpel írja le az itáliai szegénységet és annak gasztronómiai vonatkozásait: „Úgy tartják, a szegény családokban ebédre egy heringet akasztottak szögre, majd a család minden egyes tagja odament a heringhez, és bedörzsölte vele a kenyerét, hogy legyen valami íze.”

Aztán jött a nagy huszadik századi jólét, és az emigráns olaszok milliói – akik az olasz cuccinát globális irányzattá tették – falni kezdték a gazdag, húsos feltéteket, amit aztán mindenki megirigyelt, és így a nemzetközi olasz konyha első fordulójában – ami hozzánk is eljutott, egészen a menzák szintjéig – minden tésztát rengeteg szósszal ettek.

Ma azért már nálunk is lehet tudni, mi az az „al dente”, és hogy a tésztára kevés szószt illik tenni. Ha olasz-konyha tudatos pasta-sznob barátoknak főzünk, eszünkbe nem jutna túlfőtt spagettire fél kiló paradicsomos, darálthúsos szószt borítani, mert többé nem vennének emberszámba, és azt mondanák, hogy keressünk állást a zánkai úttörőtábor kantinjában.

De a gasztronómiában az a szép, hogy mindennek az ellenkezője is igaz lehet, ha elég meggyőzően tudjuk előadni az érveinket. Mark Bittman, a New York Times kolumnistája pár évvel ezelőtt azzal rukkolt elő, hogy vannak olyan tésztafeltétek, melyeknek jól áll, ha sokkal több van belőlük, mint a tésztából. Felejtsük elé a szalonnás, tejszínes, sajtos szószokat, és koncentráljunk a zöldségekre. Ha képesek vagyunk friss zöldségekből kíméletes eljárásokkal laza, rostos szószt készíteni, akkor a tésztát nyugodtan hátrább sorolhatjuk a főszerepből. Kétszer annyi szósz, fele annyi tészta – csak, hogy legyen mit rágni.

Te mennyi szószt teszel a tésztára?

Fotó: https://biancazapatka.com

A citrom nem tipikus összetevője a tésztának, de sajnos én annyira rászoktam, hogy folyton teszek bele, amit némelyek furcsálkodva figyelnek. Pedig nincs benne semmi meglepő...

A harcsapaprikás a magyar konyha egyik luxusékszere, mi pedig nagyon szerettünk volna meríteni egy nagy kanállal ebből a luxusból, így el is készítettük. Divatdiéták, trendi saláták reszkessetek, most egy emberes harcsapaprikásra vágyik a Mástészta blog teljes személyzete. :) Köretként fodros nagykockát kínáltunk mellé.

Hozzávalók:

• 10 dkg szalonna
• 1 fej hagyma
• 60 dkg filézett harcsa
• 1 tk fűszerpaprika
• 2 db paradicsom
• 2 db színes lecsópaprika
• 1 ek liszt
• 3 dl tejföl
• erős paprika ízlés szerint
• só
• 2 ek olaj
• 30 dkg fodros nagykocka

Elkészítés:

Apróra összevágjuk a szalonnát, kiolvasztjuk, majd megfuttatjuk rajta a tisztított és finomra vágott hagymát, megszórjuk a fűszerpaprikával, elkeverjük, és 3 dl vizet  öntünk rá. Amikor forr, takarékra vesszük, beletesszük a szeletelt és megmosott paradicsomot, erős paprikát, sózzuk és főzzük 15- 20 percig.  Elkeverünk 2 dl tejfölt, a liszttel és kevés vízzel, majd a  szaftot behabarjuk vele. Kíméletesen összeforraljuk, finom szűrőn átszűrjük. Nagyobb serpenyőben, olajon megfuttatjuk a vékony csíkokra vágott paprikákat. Rátesszük a megmosott és leszárított, nagyobb darabokra vágott halszeleteket, sózzuk és összepirítjuk. Nagyon kell vigyázni, nehogy eltörjenek a halak. Amikor már a halhús mindkét oldala fehéres, ráöntjük a leszűrt, félretett mártást. Összepároljuk 4-5 percig, ha kell, ízesítjük, és tálaljuk. Tálalásnál a tetejét meglocsoljuk a maradék tejföllel. Köretnek fokhagymás tésztát adhatunk.  A tésztát sós vízben kifőzzük, és leszűrjük, kicsit lemossuk. Olajat felmelegítjük és rádobjuk a tisztított zúzott fokhagymát, petrezselymet, erős paprikát. Gyorsan elkeverjük, majd összeforgatjuk a tésztával. Ha kell még, sózzuk, és tálaljuk a harcsa mellé.

Mennyiség 4 adag
Előkészítési idő: 10 perc
Elkészítési idő: 60 perc

Forrás: https://gardeninthekitchen.com

A négysajtos tészta is a legegyszerűbb tésztareceptek közé tartozik, de azért a szokásosnál egy kicsit becsapósabb, több szempontból is. Két végéről is meg lehet fogni az ügyet. Ha maradtak a hűtőben érett, erős ízű sajtdarabkák, melyeket kenyérrel már nemigen lehetne elfogyasztani, akkor az első kérdés – mégpedig az, hogy milyen sajtot használjunk – meg is oldódott. A maradékfelhasználás amúgy is egy csomó morális súlyt levesz a háziasszony válláról. 


Ha nincs ilyen szerencsénk vagy eleve nem szoktunk érdekes sajtokat fogyasztani, és csak a négysajtos tésztához vásárlunk be sajtokat, akkor azonnal komoly dilemmákkal szembesülünk. Olyan ízharmóniát kell kikerekítenünk a négyféle sajtból, mely egyrészt jól megy a fokhagymás alaphoz, másrészt, többet tud, mint a sajtok magukban, különben csak sajtpazarlás az egész. Pizzamozzarellát mindenképp veszek hozzá, mert az olvad a legjobban, az adja a szósz testét. Egy kis füstölt sajt – lehet füstölt mozzarella – is kell bele, de ne túl sok, és a kemény füstölt héjakat pláne hagyjuk ki a serpenyőből, mert azok sosem olvadnak el, és nagy koncentrációban hordozzák a füstízt. A kéksajttal is nagyon kell vigyázni, mert könnyen eluralja az ízt, de valószínűleg ez a fermentált sós sajtíz is igencsak kell a kompozícióba. A negyedik sajt lehet kesernyés gouda vagy parmezán vagy ki tudja, mi. A lényeg, hogy egy harmonikus ízkorongot vizionáljunk belőlük, melynek a cikkelyei érintik a füstöset, a fermentáltat (kék), a zsíros sajtízt és a csípős sajtízt. Akkor van értelme ennek a négysajtos kotyvasztásnak, ha valami teljesség fejeződik ki a sajtízek összességében.
Én a sima mozzarellán kívül vettem még füstölt mozzarellát, kéksajtot, és goudát, kb 10-10 dkg-ot mindegyikből, de nem tettem bele az összeset.

Nagyon kevés olíván melegítek vékonyra vágott fokhagymát – max két fejet, hangsúly a moderáción, minden ízt szeretnék élve hagyni – morzsolt koriandergolyót, némi frissen törött borsot. Nem kezd el pirulni sem, végig mindet lassún csinálok, mert a sajt nagyon trükkösen reagál a hirtelen, erős hőre - összeugrik, megmakacsolja magát, megsértődik. Nem teszek bele vizet, se bort, ezek mind rosszul hatnak az olvadófélben lévő sajtra. Misztikus kémiája van a folyamatnak. Kiválasztom a legkeményebb sajtot, vékony csíkokat vágok belőle, és rádobom a fokhagymás olajra, majd öntök hozzá egészen kevés tejet. Megvárom, míg massza lesz, aztán ismét sajtcsíkokat dobálok rá és ismét tejet – mindig arányban marad a két összetevő, mert régi kellemetlen tapasztatok után nagyon figyelek már, ne kapjak tejben vagy olajban úszkáló összeugrott, gumiszerű sajtdarabokat. Így tejjel-sajttal araszolva egész rendes állagú mártást kapok. Közben kóstolgatom, melyik sajtból kell még. Kb 30 dkg sajtot szeletelek a serpenyőbe, majd felöntöm tejszínnel, egyszer felforralom, de azonnal le is veszem a hőt, török rá még borsot, reszelek rá némi szerecsendiót, szórok rá morzsolt majoránnát. Ha van otthon, az apróra vágott snidling nagyon illik hozzá, de jó lesz a zellerzöld, petrezselyem, valami friss zöld.
Rövid tészta illik hozzá, én háromszínű durumpennét választottam, de jól megy hozzá a tojásos tészta is. Nem főzöm meg teljesen, hagyom, hogy a végső állagát a sajtszószban nyerje el, ebből a célból összeforgatás után még ráöntök egy pár kanál főzővizet. Esetleg reszelek rá parmezánt is - ez már az ötödik sajt, kicsit szégyellem magam.

Alapétel, mégsem sikerül mindig jól, a szószt melegíteni nem nagyon lehet, de van, hogy már elsőre is összeugrik, nehéz kijavítani, igaz, hogy a jóféle sajtok miatt, teljesen elrontva sem ehetetlen, bár nem valami szép látvány. Mindenesetre érdemes vele próbálkozni, ám lehet, hogy még érdemesebb próbálkozni egysajtos tésztákkal.
 

Hozzávalók:

• penne/más rövid tészta
• 4 féle sajt (30dkg) (mozzarella, márványsajt, gouda, füstölt sajt)
• 3 deci tej
• 1,5 deci tejszín
• 2  fej fokhagyma
• 1 kanál olaj
• majoránna
• só
• snidling

A tészták világában az minősít valakit a legjobban, hogy hogyan áll hozzá a paradicsomos tésztaszószhoz. Az alapvető magyaros ügyetlenkedés hagymával, szalonnával kezdi és végül trappista sajt forgács alá temeti. Idén nyárra végre én is megtaláltam a saját ikonikus paradicsomos szószomat. Igaz, annyira jó, hogy kicsit elgondolkoztam, hogy ezt már nem kellene megírni, mert akkor mások lesznek belőle gazdagok. :)
 
Általában nem finomkodok, leírom, hogy mit hogy csináltam, aztán mindenki próbálja utánam csinálni, ha akarja, de ezúttal elkezdek formalizálni. Amit ugyan beletettem, de később feleslegesnek bizonyult, vagy olyan mozdulat, ami csak rám jellemző, ezúttal nem kerül be a receptbe. Így is van olyan összetevő, amit nem tudok pontosan körülírni. Persze formalizálhatok bármilyen radikálisan, az biztos, hogy bizonyos alapvető dolgokat nem lehet mellőzni. Tehát akkor kezdj bele ebbe a receptbe, ha van otthon tűrhető szűz olívaolaj, édes, keleties csilikrém/szósz, illetve friss bazsalikom és menta.
 
Olívaolajon – nem kell a legfinomabb, lehet brutál, rusztikus is – megfuttatom a zúzott fokhagymát, majd mielőtt odakapna, beleöntöm a darabolt paradicsomkonzervet, majd kanalazok rá pár kanál sűrítményt, egy kevés édes csilikrémet, főzővizet, majd kb. 5 percig forralom. A vége felé borsot, kevés koriandert török és szerecsendiót reszelek rá, és csipetnyi indiai fűszert teszek hozzá (curry vagy tandoori-fűszerkeverék, lehet por, levél, paszta, stb – valószínűleg más indiai is jó: a különféle indiai fűszerkeverékek alapanyagai közt sok az átfedés). Aztán elzárom és gáláns adag vajat dobok rá – olvadjon bele. Végül egy nagy csokor finomra és durvára vágott bazsalikomot és mentát. Összekeverem és frissen kifőtt tésztára öntöm. Lehet spagetti, makaróni, nekem most tagliatelle lett, de pennével is működne.

Éles, édes, energikus; kirobbanó paradicsomíze van, a végén a menta tökéletes üdítő citrusos módon összefogja az ízek háborúját, és egyfajta kielégítetlenséget hagy maga után, amitől csak egy következő falattal lehet csillapítani – eteti magát.

Ez tehát az idei nyár megfellebbezhetetlenül legkirályabb pastája – kár, hogy senki nem versenyzett velem, mert utcahosszal vertem volna a többi versenyzőt. :)


Hozzávalók a paradicsomszószhoz:

• olívaolaj
• 5 gerezd fokhagyma
• darabolt paradicsom
• paradicsompüré
• indiai fűszerek – curry, tandoori
• koriander, bors
• édes csili
• bazsalikom
• menta

Grillezni imádunk, és mivel könnyűnek tűnik, elvileg mindenki tud, de jól csak kevesen. Hiszen ennek is van tudománya, és trükkjei, amit érdemes elsajátítani ahhoz, hogy tökéletes legyen minden grillezett étel. Nem bánhatunk ugyanúgy egy grillezni kívánt zsömlével, mint egy hússal vagy zöldséggel, hiszen máshogy reagálnak a közvetlen hőre. Tippjeinkkel tökélyre fejlesztheted tudásodat kerti sütögetésben. :)

1. Ha például zsömlét vagy hamburgerbucit szeretnél grillezni, könnyen odaégetheted, ha közvetlenül a rácsra helyezed a péksütiket. Végy három fém konzervdobozt, szabadítsd meg minden papírcímkétől, majd helyezd a grillre, és ezek tetejére tedd a rácsot, amire rácsücsülhetnek a zsömik. Itt a magasban már békésen pirulhatnak szenesedés nélkül.

2. Csomagold fóliába az ételt, és dobd egyenesen a parázsló faszén közé. Nem égnek meg, hanem finom füstös ízt kapnak, átpárolódnak, egyben szépen meg is sülnek akár burgonyáról, más zöldségről vagy halról legyen szó. A halhoz csomagolj egy fél citromot is. :)

3. Nem mindig hátrány, ha a szép, pirult csíkok látszanak a grillétel alján, sőt! Ha szeretnéd, hogy ételed kicsit jobban átpiruljon, tégy rá nehezéket, egész egyszerűen akár csak egy alufóliába csomagolt fél téglát. Meglátod, beválik. :)

Forrás: https://www.seriouseats.com

A sajtos makaróni a világ egyik legegyszerűbb, mégis igen ízletes és nagyon egyszerű étele, bár ezt is lehet különbözőképpen cifrázni, most éppen ezt tesszük, lássuk, mitől lesz cifra a mai recept, eláruljuk előre: egy kis sörtől. :)

A sörtől, a háromféle sajttól különleges íze lesz. Kellemes, laktató vacsora, akár egy lazább tévézős estére. Meg pláne, ha ünnepek után már tele vagyunk a sok hússal, édességgel. Könnyűnek éppen nem nevezném, ellenben finom. 

Hozzávalók:

• ½ kg valamilyen apró tészta, lehet szarvacska vagy kagyló
• 2 evőkanál vaj
• 2 evőkanál liszt
• ¼ l tej
• ¼ l sör
• 25 dkg reszelt cheddar sajt
• 12 dkg reszelt gouda sajt
• 20 dkg reszelt romano sajt
• ¼ teáskanál paprika
• Bors, szerecsendió (csipetnyi a fűszerezéshez)
• 10 dkg zsemlemorzsa
• Egy csokor petrezselyem

Elkészítés:

Tegyünk oda forrni vizet a tésztának, de a szokásosnál kicsit rövidebb ideig főzzük, mert a folyamat végén még egy kicsit sülni is fog a sütőben. (Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.) Először reszeljük meg a sajtokat, hogy meglegyen a megfelelő előkészítés. Aztán készítsünk rántást a vajból és a lisztből, kevergessük két percig, amíg aranybarna nem lesz és forrni kezd. Majd folyamatos kevergetés mellett öntsük hozzá a tejet és a sört. Majd adjuk hozzá a cheddar és a gouda sajtot, keverjük, amíg meg nem olvad. Vegyük lejjebb a hőt, és kevergessük további 5-6 percig, amíg a szósz nem kezd sűrűsödni egy kicsit. Ez után fűszerezzük a borssal, paprikával és a szerecsendióval. Ha kész a tészta, szűrjük le, majd tegyük egy tűzálló tálba, öntsük rá a sajtszószt, keverjük össze. Szórjunk a tetejére zsemlemorzsát, még egy kis paprikát, romano sajtot. Süssük a sütőben 25-30 percig, majd amikor szépen megsült, frissen szórjuk meg petrezselyemmel.

Bár a tésztafestésről már ejtettünk szót, de leginkább abból a szempontból, ha valamit kreatívkodni szeretnénk az adott tésztával. Ha azonban meg is szeretnénk enni, mondjuk étvágyat csinálni hozzá a gyereknek (bár tésztához, legalábbis nálunk, nem kell külön trükk), akkor a legjobb, ha természetes színezéket használunk.

Persze mindez azt is feltételezi, hogy nem eleve színes tésztát vettünk, ami szintén adott lehetőség. Szóval az egyik természetes festék a cékla lehet. Fel kell darabolni a céklát, hogy ne legyen tiszta lila a kezünk, érdemes folyóvíz alatt pucolni.

A céklát tegyük egy lábosba, töltsük fel hideg vízzel, forraljuk fel, főzzük 15-20 percig, amíg megpuhul. Amíg a cékla megfő, serpenyőben kis olajon futtassuk meg a hagymát (egy kis fej hagyma, apróra vágva). Ha a cékla elkészült, pürésítsük a hagymával együtt, ha akarunk, tegyünk hozzá két kanál ricottát is. Sózzuk, borsozzuk.

Aztán egy serpenyőben tegyük a főtt tésztára, például spagettire a pürét, és alacsony hőfokon, kevergetve főzzük össze, hogy a kívánt színt elérjük.

Ha nem csak a gyerekeket szeretnénk meglepni, hanem magunknak szeretnénk egy kicsit excentrikus fogást készíteni, akkor a pürét fel lehet dobni egy kis fokhagymával és citromlével is. Valamint készülhet sült céklával is. Tálalható salátával vagy akár lazac vagy sertéshús mellé.

De nem meglepő, hogy például zöld tésztát is elő lehet állítani, például spenót és bazsalikom levéllel. Ehhez is kell fokhagyma, de alapvetően sűrített tejjel kell keverni és friss fehér sajttal feldobni.

A receptet egy barátnőmtől hallottam, akik családi összejövetelekre készítik nagy mennyiségben, és minden korosztály kedvence. Nem csoda, hiszen minden összetevő olyan, amit a gyerekek általában szeretnek. Ugyanakkor egyszerűen, gyorsan elkészíthető és a sok nyers zöldség miatt egészséges is.

Hozzávalók: (pontos mennyiségeket azért nem írok, mert mindenki az ellátandó személyek számának függvényében készítheti el a szükséges mennyiséget)

• Csirkemell
• Penne tészta (persze más típusú tészta is használható, akár farfalle, vagy kis kagyló)
• paradicsom, uborka, lilahagyma
• ketchup, majonéz, tejföl, egy kis mustár
• curry, só, bors, (cukor, ha szükséges)

Elkészítés:

A csirkemellet kockákra vágjuk, sóval, curryvel állni hagyjuk, körülbelül egy órát, aztán egy kis olajon megpirítjuk. Félretesszük hűlni. Közben bő vízben megfőzzük a tésztát.Kis kockára vágjuk a zöldségeket, a paradicsomot, uborkát, lilahagymát. Amikor a tészta és a hús is kihűlt minden eddigi hozzávalót összekeverünk. Aztán jöhet a rá való öntet, amibe majonézt,ketchupöt, tejfölt, egy kis mustárt összekeverünk, egy kis borsot teszünk (illetve szükség szerint sót, cukrot) - egy eléggé leegyszerűsített ezersziget jellegű mártást készítünk. Ráöntjük a salátára. Akár két-három napig is fogyasztható, ha nagy mennyiséget csinálunk belőle. Reggelire vagy vacsorára is kiváló.

A fokhagyma igazi kulináris szupersztár. A kedvenc ételeinket ütősebbé teszi, és egészséges is. A hámozása viszont sokaknak nincs ínyére, kicsit macerás, ám, most napvilágot látott egy videó, melyben eszméletlen gyors és technikás módszert láthatunk erre... éljen! Csináljunk belőle trendet! :)

 Forrás: Boredpanda

Tudom, már az unalomig ismételgetjük, hogy lehetőleg gyors legyen a tésztaétel, de ilyenkor nyáron az ember, ha nem muszáj, nem áll órákig a konyhában még tovább melegedve, különösen, ha éppen nyaral.

Ebben a tésztában pedig legalább van egy kis husi is, így a húsevők sem panaszkodhatnak, hogy már megint csak a zöldségek.

Elkészítés:
Megfőzzük a tésztát lobogó forró vízben.
Míg felforr és megfő, addig egy serpenyőben egy kis olívaolajon megpirítjuk a csirkecsíkokat, baconnel összekeverve. Aztán, amikor már színt kapnak, a mennyiségtől függően 2-3 gerezd fokhagymát, apróra vágva vagy összenyomva - ki hogy szereti - adunk hozzá. Borsozzuk, aztán amikor már majdnem kész van, ráöntjük a tejszínt, megkevergetjük, összeforraljuk. Végül petrezselymet vágtam bele egy kis friss íz kedvéért, de bazsalikomot is adhatunk hozzá. Végül az egész csirkés keveréket összekeverjük a tésztával. Mi nem sajttal ettük, de lehet még szintén az utolsó lépések között egy kis parmezánt is reszelni rá. (A csirkét én előre sóztam, de óvatosan érdemes, mert a bacon is sós.)

Ha szeretnénk egy kicsit zöldségesebbre csinálni, akkor brokkolirózsákat is lehet bele tenni, így megvariálni kicsit az ízeket.

Mivel még mindig fellelhető a friss zöld spárga a zöldségeseknél, érdemes kipróbálni ezt a levest, ami a ravioli miatt még jó tartalmas is, ugyanakkor mégis könnyed a zöldségektől.

Elkészítése nem olyan villámgyors, mint sok eddigi, itt a blogon fellelhető tésztaételé, de ha van egy kis időnk, amit rá tudunk szánni, az alighanem megéri.

Hozzávalók:

• Fele-fele arányban víz és húsleves lé – 2-2 mérőedény
• 2 gerezd fokhagyma, felszeletelve
• 5 dkg parmezán kéreg
• Zöldfűszer
• Só
• Két tucat spárgafej
• 20 dkg cukorborsó
• Kecskesajtos ravioli vagy friss tésztakockák
• 2 evőkanál feldarabolt metélőhagyma
• Még kb. 2.5 dkg reszelt parmezán

Elkészítés:

Forraljuk fel a húslevest, a vizet a fokhagymával, a parmezán kéreggel és a fűszerekkel, főzzük, amíg a leves jó illatos és aromás nem lesz. Körülbelül 90 perc. Utána szűrjük le, és tegyük vissza a fazékba. Egy lábasban halványítsuk meg (avagy blansírozzuk) a spárgafejeket, bőséges sós vízben, amíg megpuhulnak, nagyjából 3 perc. Utána egy szűrőkanállal tartsuk őket jéghideg víz alá, hogy a fövés leálljon. Majd tegyük félre egy tálba. Vágjuk félbe a cukorborsót, azt is blansírozzuk a spárgához hasonlóan, majd részesítsük jeges fürdőben és tegyük félre. (Eddig a lépések egy nappal előbb is végrehajthatók, és lehűtve az összetevők eltehetők.) Forraljuk fel a levet, tegyünk bele sót, ha még nem elég ízes. Főzzük meg bő vízben a raviolit vagy a tésztakockákat, nagyjából 3-4 perc alatt. Osszuk el a levesestányérok között (6-ra elég), aztán melegítsük fel a tészta főzővizében a spárgát, és a cukorborsót is, egymás után, ezeket is osszuk el. Szórjuk meg metélőhagymával, majd merjük ki a levest, és szórjuk még meg egy kis reszelt parmezánnal.

Dinnyeee! Számomra a dinnye maga a nyár. És mivel már egy hónapja volt szerencsém megenni az idei elsőt (ami édes és lédús is volt), gyakorlatilag május eleje óta nyaralok gondolatban. :) Behűtve frissít, isteni szomjoltó. De lehet még ennél is ellenállhatatlanabb, ha elkészítjük az alábbi Sorbet az igazán kánikulai órákra.

Nekem szeletelve jobban teszik, olyan igazi békebeli, gyermekkort idéző, ahogy a gyerekek szürcsögnek a nagy cikkelyekkel a kezükben, de láttam már pálcikás változatát is, ahol kis ék alakú szeletkékre vágják fel, persze héjával együtt. Hozzávalók:

• Lehetőleg minél édesebb, lédúsabb görögdinnye
• Kis citromlé (opcionális, ha túl édes a dinnye)
• Menta (opcionális, aki szereti)

Az elkészítéshez mindössze kettévágjuk a dinnyét, kikanalazzuk a dinnye húsát. A két fél dinnyehéjat félretesszük. A dinnyehúst megfagyasztjuk, majd sorbet állagúra mixeljük. Megkóstoljuk, elég édes-e, ha nem, kevés édesítővel lehet támadni. A pépet belekanalazzuk a fél dinnyehéjba, hogy teljesen tele töltse, majd visszatesszük a fagyasztóba. Ha alaposan megfagyott, éles késsel erős férfikezek próbálkozzanak a felvágással, és már nyammoghatjuk is az árnyékos kertben. :)

Forrás: Foodformyfamily

Minden háziasszony álma, hogy gyönyörű konyhája legyen, akár saját maga tervezhesse meg, hogy mit hova álmodott benne. Most 3D-ben megnézheted híres filmek, filmhősnők ékszerdobozait, továbbiak pedig itt.

Charlotte York konyhája a Szex és New York 2-ből

Amelie konyhája

Erica Barry konyhája a "Minden végzet nehéz" című filmből

Owen bácsi és Beru néni konyhája a Star Warsból

Forrás: Boredpanda