A minap Martha Stewart-ot néztem a tévében. Kuglóf formában sütött isteni édességeket. Eszembe juttatta, hogy én milyen méltatlanul ritkán használom ezt a sütiformát!

Meg is sajnáltam szegényt (a sütőformát), és ha nem is egy édes süteményre kapom elő most legközelebb, mégis valamiféle tortácska lesz majd belőle: tésztából, sonkából és sajtból. Mert a Mama szokta régen mondani: ha a tésztát szereted, a sonkát szereted és a sajtot szereted, akkor a sajtos-sonkás-sült tésztakuglófot is szereted. :)

Hozzávalók:

Elkészítés:

Elsőként főzd meg a tésztát a szokásos módon, majd szűrd le, és hagyd kihűlni. Majd a tojásokat egy keverőtálban kis sóval, tejföllel és a tejszínnel keverd habosra. Ízesítsd borssal. A felkockázott szalonnát serpenyőben süsd a zsírjára, és az öntettel keverd el. A tészta felét (ha kihűlt) töltsd a kivajazott, kimorzsázott kuglóf formába, majd szórd rá egyenletesen a sajt felét, és öntsd rá a mártás egy részét is. Szép rétegenként. Erre jöhet a tészta maradék része, a reszelt sajt és a fennmaradó öntet is. 180 fokon süsd szép pirosra. Szeletelve tálald. Jó étvágyat! :)

Forrás: https://amsterdamandbeyond.com

Majdnem elillant a Halloween sütőtök nélkül. Gabah éppen elkapta.

Egy nagy serpenyőben felhevítjük a vajat, hozzáadjuk a megtisztított, kés élével kissé szétnyomott, fokhagymagerezdet, az apróra vágott póréhagymát, a zsályalevelet, a nádcukrot, és az egészet közepes lángon 5-6 percig pirítjuk.
Hozzáadjuk a felkockázott sütőtököt, felöntjük a fehérborral, sózzuk, borsozzuk, és lefedve puhára főzzük. Ezután a zsályalevelet kidobjuk, a tököt merülőmixerrel pépesítjük, belereszeljük a gyömbért, hozzáadjuk a kagylókat, és fedő alatt addig pároljuk, amíg a kagylók kinyílnak.

Folytatás és recept a Pasta e Bastán >>>
 

A Borough Market Borough High Street felőli bejáratánál van ez a zseniális halazó, melynek neve AppleBee, és azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy az ajtaja előtt vaslapokon sistereg a hihetetlen gusztusos seafood, arra várva, hogy valamiféle fast-food wrap formában a sorbanállókhoz kerüljön.

A Mikszáth téren szinte bármelyik lyukban lehet enni, nem mindet próbáltam, de azt tudom, hogy a Don Leonéban lehet jó pizzát enni – vannak extra csípős paprikakrémjeik – és, hogy a Zappában tehetséges a szakács.

Új blogot mutatunk be – legalábbis nekem új – Sajti Botond Húsosfazékját. A korrekt minőségközpontú szerkesztés mellett a Húsosfazék azzal hívta fel magára a figyelmemet, hogy elutazott Toszkánába és így pastákról is ír – feltűnően szakszerűen, ömlengés- és jópofimentesen. Ráadásul bloggerünk igazi tehetsége abban nyilvánul meg, hogy a táj és a tányér egységét milyen biztosan ragadja meg egy szimpla fotóban.
 

Múltkor azt írtam, hogy kánikulában hülye, aki húst eszik (csak finomabban), és erre jöttek a Facebookon, hogy a fetás-olívás tésztasaláta nagyon szimpatikus étel, csak sajnos nem lehet megenni, mert nincs benne hús. Értettem: ha valaki mindenáron húst akar enni kánikulában, akkor egye a tengeri élőlények húsát - azokat viszonylag könnyebb megemészteni, talán azért mert egész életüket egy sós páclében töltik, ami felpuhítja a húsukat.

A tészta újkori története nagy ambíciók, revelációk és rácsodálkozások története. Mintha a tésztára rátaláló kultúrák nemigen akarnák elhinni, mennyire változatos és mennyire praktikus, mennyire olcsó és mennyire finom étel a tészta.