Annyi mindent mondtunk már a tésztáról ezeken az oldalakon, hogy végül muszáj volt elmenni Itáliába megnézni, hogy is néz ki a tészta valójában.

A tömérdek olasz kivándorló miatt az amerikai tészta egészen külön fejezet a tészta világtörténetében. Ez a sztori amúgy Thomas Jeffersonnal kezdőődik, aki annyira szerette a pastát, hogy Európai útjáról hazaérkezvén otthon fabrikált magának egy tésztagépet.

A nyár az év egyik legnehezebb időszaka. Különféle technikai és más jellegű nehézségek miatt kimaradt egy-két adás a mástésztán, de amikor m ár annyi dolgom volt, hogy főzni se jutott időm, akkor jöttek a gyorskaják. Az első tippem, hogy elugrottam a Hunyadi téri Culinarisba, hogy leszüreteljem a tésztával kapcsolatos termékeiket. Na, és mit vettem? Természetesen pestót és szárított paradicsomot – többek között.

Végre megérkezett az Index videója a májusi tésztagyárlátogatásunkról. Innen tényleg mindent meg lehet tudni.

A tarhonyáról gyerekkoromban csakis a targonca tudott eszembe jutni, de legalább szerettem. A tarhonya még az avas üzemi zsírból is kihozta a legjobbat – egyszerűen jól állt neki az előpirítás, meg az olcsó paprikapor – ez ilyen szocializmusálló étek – nyilván nem ez volt az első gasztronómiai vészkorszak, amit túlélt.

Ha az olasz konyha origója a pasta ai pomodoro, a magyaré kétségtelenül a húsleves. A húsleves a zsíros mélységektől egészen az aranyló bouillonig bármit jelenthet, az újházi tyúkhúsleves ennek a birodalomnak az egyik legvidámabb országa. Nézzenek csak rá: milyen egyszerű, tiszta, optimista. Már-már zen.

Hiába mondják, hogy ne keverjük a magyar stílust az olasszal, ez a kis remix nekünk itt olyan természetes, mint a levegő, amit beszívunk. Mi van otthon: magyar lecsópaprika és olasz paradicsomszósz-alkatrészek. Készítettem paprika-alapú paradicsomszószt.

Valahol a lazacostészta és a kímélő tésztasaláta között helyezkedik el ez a kellemes recept, melyben a töltelék lazán hever a pákkeri vaskos csöveit mellett, és nem is tesz úgy, mintha neki benne kellene lennie. A pákkeri ebben a receptben már nem is alapvető szállítóanyag, mint a tészták általában, hanem maga is külön ízzel rendelkező szereplő.

Mielőtt ez a blog elindult volna, soha nem jutott eszembe étteremben tésztát kérni. Hiszen pont azért mentem étterembe, hogy ne kelljen azt az egy dolgot enni, amit otthon én is el tudok készíteni. Most viszont már érdekel, hogy csinálják a profik, ezért végigkóstolom a legjobb olaszokat. A legújabbal kezdtem, ami annyira új, hogy egyelőre se cégér, se menü, csak egy 5x5 centis névjegykártya.

Még egy utolsó szó a spenótról. Mr. Vomberg friss spenótleveleket használ és csirkével társítja.