Hajnali vérvétel... majd egy hét múlva eredmények, amik alapján további vizsgálatok szükségesek. Háziorvos, beutaló. De újabb, speciális vizsgálatokra szabad időpont csak 4-5 hónap (!) múlva van. Néma megdöbbenés, aztán düh: nem fél év múlva akarok utánajárni a dolgoknak, és helyretenni, amit kell, hanem most! Persze hiába a felháborodásom, várnom kell. Úgyhogy marad a szomorúság az egészségügyi rendszerünk miatt, és még egy kis düh. Hát együnk valamit, valamit ami megnyugtat...    

Fotó: KockacZukor

Amikor a karácsonyi ebédekre és vacsorákra készülünk - krémes süteményeket, mézeseket, száraz sütiket, sós ropogósokat sütünk, halat tisztítunk, és húst pácolunk - nemigen van idő arra, hogy az aznapi étel készítésével foglalkozzunk. Azért mégiscsak jó lenne meleg ételt enni karácsony előtt is. A következő recept gyors, egyszerű, mégis ízletes. Biztos, hogy mindenki megnyalja utána a tíz ujját. Ezzel karácsony előtt is elégedett lehet a pocakunk.

Fotó: KockacZukor

A múlt heti gyönyörű indián nyárban, amikor csak tudtunk, kimentünk a természetbe, magunkba szippantani a napsütést, és azt elraktározni télire. Ma is így tettünk. Egy 7 km-es kört jártunk be Baranya megyében. Álomszép volt a Kisújbányáról Óbányára vezető út. (http://www.turautak.com/cikkek/turautak/kisujbanya--obanyai-volgy--cigany-hegyi-kilato--kisujbanya.html) Forrás, vízesés, patak, sziklák... és Óbányán a pisztrángos tavak. Természetesen meg kellett állnunk pihenni is, így a „Falánk pisztráng” (http://www.boraszportal.hu/gasztro/falank-pisztrang-a-hetenyi-pinceszet-legujabb-terve-4730) nevű kis fogadóban fogyasztottunk pisztrángot, amit a Hetényi Pincészet roséjával öblítettünk le. A szüleim természetesen mindenféle jóval indítottak haza minket vasárnap. A cukkini és kolbász része is lett a következő finomságnak.

Fotó: KockacZukor

Tegnap este, munka után felpattantam a cangára, és eltekertem pár utcával távolabb. Gerinc jógára igyekeztem. Nagyon örültem, amikor végre rátaláltam erre a teremre és oktatóra (http://jogazz.hu/), mert már nagyon szükségem volt a nyújtásra, lazításra vagy éppen erősítésre. Másfél órán át végeztük a gyakorlatokat, de nekem úgy tűnt, mintha egy pillanat lett volna. Annyira ellazított, hogy hazafele úgy érzetem magam a bicajon, mintha az magát hajtaná, és én csak élveztem a meleg indiánnyár finom esti levegőjét. Otthon aztán lazán belibbentem a konyhába, és összerittyentettem egy csodás levest. :)

Fotó: KockacZukor

Egy borongós, szürke nyári napon indultunk családostul Nagyvázsonyba, a Kinizsi várba. A kompon arra jutottunk, hogy tökéletes kiránduló idő van, se nem meleg, se nem hideg. Sajnos viszont minél közelebb kerültünk Kinizsi várához, annál jobban esett. :/ Amikor megérkeztünk, már dézsából öntötték, legalább fél órán át ki sem tudtunk szállni az autóból. Megérte kivárni az eső elvonulását, ugyanis amikor kisütött a nap, csodálatos nyári meleg lett. A vár a kapun kívülről kicsinek tűnt, de ahogy azt átléptük, élveztük annak minden szegletét, sarkát, termét, tornyát. Hazaérve egy finom, spenótos pennével koronáztam meg a napot...

Fotó: KockacZukor

Úgy alakult, hogy augusztus egyik hétköznapján alig voltunk az irodában; a legtöbb kolléga a szabadságát töltötte. Ebédidőben elővettem az előző este készített chilis, mézes csirkét, és amíg elnyammogtam, addig egy Párizsról szóló útikönyvet lapozgattam. Megkerestem a metró térképén, hol landol majd a gépünk, hol lesz a szállásunk. Megnéztem, hogy a belváros milyen messze lesz tőlünk, hogy a látnivalókat hogyan találjuk meg. Alig várom már! Keresgélés közben a chilis, mézes csirke is elfogyott, és én elégedetten ábrándoztam tovább, amíg a főnök rám nem rontott... ;)

Fotó: KockacZukor

Tüzeskedjünk picit, persze csak átvitt értelemben. Május 4. a tűzoltók napja Magyarországon, így a mai jeles napnak tisztelegve egy különleges tüzes édességet ajánlunk, amely tűzoltást a szó szoros értelmében garantáltan nem igényel. :)

(fotó: Pinterest)

Nem csak a családi házak körül, hanem egy harmadik emeleti lakásban is állandóan van mit tenni. Felszerelni az erkélyen a féltetőt, fúrni a képeknek egy-egy lyukat a falba, összeszerelni a konyhai polcot, lámpát cserélni a fürdőben. Ha éppen nem süt a nap, és a tavaszi esők miatt hétvégén bent ragadunk a lakásban, akkor is mindig aktívak vagyunk. Azt hiszem, soha nem lesz elég a napi 24 óra, hiszen a sok kis meló mellett ott vannak a családtagok, a barátok, a hobbi. Azért egy-egy finom ebéd mellett mindig elégedetten konstatáljuk, hogy egy újabb házi feladat letudva.

Fotó: KockacZukor

A fehérbabos, baconös metéltem (http://masteszta.blog.hu/2014/08/23/feher_babos_baconos_metelt) nagyon finom lett, így az apró sikeren felbuzdulva ismét baconnel dolgoztam. A paradicsom, a chili és mozzarella csodás ízkombinációnak bizonyult, hamar elfogyott a következő recept alapján készült ebéd. :-)

Fotó: KockacZukor

Édesanyám éppen házi meggyes-diós pitét készített, már illatozik a lakás. Érzésből mérte ki a hozzávaló adagokat. A régi szakácskönyvekben sem határozták meg a hozzávalók mennyiségeit.

Sokszor nekem is szimpatikusabb lenne ezek kihagyása, hiszen ahány ember és család, annyiféle ízlés. Valaki szereti nagyon csípősen, valaki kevésbé. Valaki szereti az erősen savanyút, más pedig ezt az ízt enyhítené. Mindenesetre számomra a mennyiségek meg nem határozása arra utal, hogy anno tényleg szívből és érzésre főztek. Természetesen a hozzávalók pontos kimérése mellett is lehet örömmel és pár adag szeretetet belekeverve főzni. :-)

Fotó: KockacZukor

Calabria a csizma orra, száraz és hegyes, tűzforró mediterrán világ, tipikus helyi tésztája a filea, amire úgy lettem figyelmes, hogy egy olaszországi boltban egy nagy chilipaprika volt rárajzolva, és ilyet azelőtt nem láttam. Chilis tészta – mennyire evidens és mégsem általános. Mindenestre megvettem, aztán itthon sokáig filóztam, mit is kezdjek vele.

Először megírom azt a 4-5 egyszerű alapreceptet, melyek évek óta hűségesen szolgálják az otthoni közétkeztetés nemes célját, azaz rendszeresen esszük, mindenkinek ízlik, és sose unjuk meg.