A egyszerűség elvarázsol. És sosem tudok ellenállni annak, ha valaki a tésztareceptekben tényleg a legnemesebb minimumot keresi. Mint pl. Reni ebben az alapreceptben.
 

Az első bonyolultabb Vomberg-recept a Gyermelyi szakácskönyvéből, amit volt merszem elkészíteni, és hát nem is sikerült valami fényesen.
 

Pár évvel ezelőtt az indiai ételekre voltam rákattanva, de már akkor sem szerettem a fél életemet a konyhában tölteni, így sokat gondolkodtam azon, mivel lehet a legegyszerűbben és leggyorsabban minőségi indiai ízeket tenni az asztalra.

Az eső tehet erről az ételről. A halazás eldöntött tény volt, de Vomberg receptjét mégsem tudtam elkészíteni, mert ahhoz ki kellett volna menni az esőbe zellerért. Így inkább feltaláltam valami újat.

Senki nem állhat ellen a szezonalítás elsöprő erejének, így a Más Tészta sem, és amikor megláttam az Epicuriouson ezt a Halloween-pasta receptet, azonnal meg akartam főzni. Viszont nem maradt fekete tésztám, ezért most csak a recepttel szolgálhatok.
 

Aki a fehérrépát lenézni, nem tudja, mit beszél. Attól még, hogy a magyar konyhában karakterszerepeket osztanak rá, ő egy hálás és izgalmas zöldség, ami főszerepben is csodálatosan megállja a helyét. Kár, hogy más konyhák még ennyire sem ismerik.

Ezt a receptet azért közlöm, mert erősen érzem magamban az elszánást, hogy én is elkészítsem saját magamnak. Most kiderül az igazság. Finom-e? Szép-e? Könnyű-e?
 

Még Olaszországból hoztam egy nagyon csinos csomag tésztát, kis recés zöld tappancsokból áll, nem uniform darabok, tehát mindegyik más, ami azt sugallja, hogy kézi munkával készült: ez a Foglie d'ulivo agli spinaci, azaz spenótos olívalevél - és tényleg úgy is néz ki, mint az oaljfa levelei. Tegnap nekiláttam, hogy elkészítsem annak rendje és módja szerint.

A legjobb gasztroposztok azok, melyeknek nem csak organikus létoka van – mondjuk egy fókuszba sodródott jóféle alapanyag okán – de bemutatják az étel születésének kreatív folyamatát is. Én meg külön csípem, ha valaki nem egy receptet készít el, hanem épp kitalál, rögtönöz vagy emlékezetből rekonstruál egy fogást. Arról nem is beszélve, hogy az abszurd elemek beengedése minden írásnak jót tesz. Fűszeres Eszter hálózsákos tésztája az egyik legfrappánsabb írás ebből a stílusból. Bár, hogy a tyúkos sztori honnan ered, magam sem tudom.

Boldogabb bloggerek boldogabban főzik a lasagnét is. Lila Fügének nem okozott gondot Locatelli utasításainak követése. Őt olvasgatva veszem észre, hogy én miket hagytam ki, illetve szúrtam el. Tehát a lasagnének kb így kellene kinéznie.

Hosszú-hosszú ideje tervezem már, hogy a saját konyhámban is előállítom az egyik kedvenc olasz alapételemet, a lasagnét, de sosem éreztem magamban elég erőt hozzá, most eljött a pillanat, és kiderült, hogy nem hiába rettegtem tőle.

Ez a recept annyira csodás, és Füge annyira szépen írja le a gnocchi elkészítését, hogy lassan most már tényleg leküzdöm a macho beidegződéseimet és egyszer magam is meggyúrom ezt a tésztát.

Egyre komolyabban gondolkodom azon, hogy vásárlok egy tésztagépet. Korábban azzal ámítgattam magam, hogy a tésztagyúrás a nők felségterülete, de most már látom: fogy a levegő a száraztészták körül. Reninek persze már van tésztagépe otthon, és használja is.

A hétfő kész helyzet elé állított: egy elfogyasztandó csirkemell és egy otthonmaradt beteg gyerek közé szorultam.

Sajnos a vargányát nemcsak az ember szereti, de a kukacok is, ráadásul ők már asztalnál ültek, amikor én még csak főzni kezdtem volna, így voltaképp a kukába helyeztem át az ebédjüket, miközben irracionális haragot éreztem a nehezen beszerezhető idényzöldségek irányában, és hagytam a messzeségbe tűnni Locatelli fennkölt gasztronómiai eszményeit. Csiperke, az való nekünk. Nincs túl sok íze, de könnyen beszerezhető, és nagy tapasztalatom van az elkészítésében. Ezúttal a saját tapasztalatomra támaszkodva igyekeztem belőle kihozni a maximumot.

Izgalmas pillanat a tésztakomponálási fejlődésben az a pillanat, amikor az ember rájön, hogy az egyszerűség követelménye könnyedén felülírhatja a tésztához való szósz-szerű odasimulás követelményét, és simán csak úgy rá, vagy mellé lehet tenni egész zöldséget, húst, bármit, amiről tudjuk, miért van ott. Én hasonlót éreztem a múltkor, amikor egy egész fürt koktélparadicsomot szolgáltam fel a darálthúsos paradicsomszósz mellé, Fűszeres Eszter a sültpaprikával jutott el idáig.