Dolce Vita is belefutott egy bigoliba, csak ő Sienában, és az ő bigoliját úgy hívták „pici”. Nem igaz, hogy minden olasz tészta könnyű eledel! Dolce receptje igazi nehéz őszies húsos ajándék.

Renidani az az elfoglalt nő, aki képes otthon gyúrni a tésztát, ráadásul nem is akármilyet, hanem ilyen kedves krumplisat: gnocchit, amihez előbb még krumplit is kell főzni. Ezentúl persze nem egy bonyolult dolog, és van benne valami olaszos letisztultság, amit szeretünk, és amire legtöbbször csak vágyunk.
 

Amerika első számú hozzájárulása a világ tésztakultúrájához (persze az olasz bevándorlók révén), vallása is van, valószínűleg finom is. Lila Füge első vendégposztja a Más Tésztán, némi inside infóval kiegészítve az igazán tuti paradicsomszósz mibenlétét illetően.
 

Ha életemben még egyszer látok egy boltban fileját, akkor valószínűleg inkább a nem-paprikás változatot veszem, és akkor készíthetek valami nagyon barátságos, elomló, tejszínes csodát, mint pl. Mirelle, aki gorgonzolás fileját készített sült céklatallérokkal.

Calabria a csizma orra, száraz és hegyes, tűzforró mediterrán világ, tipikus helyi tésztája a filea, amire úgy lettem figyelmes, hogy egy olaszországi boltban egy nagy chilipaprika volt rárajzolva, és ilyet azelőtt nem láttam. Chilis tészta – mennyire evidens és mégsem általános. Mindenestre megvettem, aztán itthon sokáig filóztam, mit is kezdjek vele.

Amikor az év elvileg legszebb időszakában ilyen gusztustalan, méltatlan időjárás van, akkor belül kell keresgélni az örömöt. Egy pakkeriben elég sok öröm elfér.
 

Reni hivatásos fotós, amit le sem tagadhatna, esküvőket fotóz amúgy, de néha megtámadja a konyhát, és abból jó dolgok sülnek ki. Ilyesmit pl. ha megfeszülök sem lettem volna képes összehozni.
 

Olaszországi utunk legpszichedelikusabb tésztája a 80 centis fekete spagetti volt, amit folyton kerülgettünk a különleges-tészta boltokban, de valahogy sosem szántuk rá magunkat, és még a gyárban sem kaptunk, ahol jártunk, és végül teljesen lecsúsztunk róla, ami több mint bosszantó. Amikor erre rádöbbentünk, hazafelé menet, gyorsan beszereztünk legalább egy fekete tagliatellét.

Az az igazság, hogy nem csak én főzök tésztát a magyar interneten, sőt azt kell mondjam, hogy sokan nálam sokkal ügyesebben főznek tésztát, ezért véget vetek a saját egyeduralmamnak, és ezentúl sztárvendégeket is hívok a blogba, több kanál jobban kever alapon. Az első vendégem Mirelle.
 

Tonycaviar élete álma, hogy egyszer lasagnét süssön, és van is neki talonba ilyen tésztája, de mindeddig képtelen volt rászánni magát. Talán, ha lesz a kezében egy hajszálpontos recept, akkor könnyebben belevág.

A tagliatelle az egyik legalapvetőbb és legfinomabb olasz tojásos tészta – frissen és szárazon egyaránt. A hagyományos tagliatelle nyolc tojásból készül, és már-már sütemény. Magyarul fészektésztának hívják, és amennyire én tudom, az egész világon egyedül a Gyermelyi gyárt belőle cakkos szélűt. Mr. Vombergnek erre is vannak tippjei.

Ha az olasz konyha origója a pasta ai pomodoro, a magyaré kétségtelenül a húsleves. A húsleves a zsíros mélységektől egészen az aranyló bouillonig bármit jelenthet, az újházi tyúkhúsleves ennek a birodalomnak az egyik legvidámabb országa. Nézzenek csak rá: milyen egyszerű, tiszta, optimista. Már-már zen.

Hiába mondják, hogy ne keverjük a magyar stílust az olasszal, ez a kis remix nekünk itt olyan természetes, mint a levegő, amit beszívunk. Mi van otthon: magyar lecsópaprika és olasz paradicsomszósz-alkatrészek. Készítettem paprika-alapú paradicsomszószt.

Valahol a lazacostészta és a kímélő tésztasaláta között helyezkedik el ez a kellemes recept, melyben a töltelék lazán hever a pákkeri vaskos csöveit mellett, és nem is tesz úgy, mintha neki benne kellene lennie. A pákkeri ebben a receptben már nem is alapvető szállítóanyag, mint a tészták általában, hanem maga is külön ízzel rendelkező szereplő.

Még egy utolsó szó a spenótról. Mr. Vomberg friss spenótleveleket használ és csirkével társítja.

Van a tészták országának egy olyan tartománya, melyben az olaszok csak integethetnek a magyar konyhának. Ebben a tartományban a jóravaló levestészták élnek, vagy tucatnyi formában. Az olaszoknak még levesük sincs igazán.