Pénteken mutatják be az Eat, Pray, Love című utazós női regény filmváltozatát a magyar mozikban.
 

Ez a recept annyira csodás, és Füge annyira szépen írja le a gnocchi elkészítését, hogy lassan most már tényleg leküzdöm a macho beidegződéseimet és egyszer magam is meggyúrom ezt a tésztát.

Ismét egy olasz étteremben kapott el a hétvégi kijózanodás (ezt csak úgy átvitt értelemben mondom), ismét egy kis asztalnál találom magam, ahol az étlapot nézegetve elővesz a jólismert vágy: erőlevest nekem, hogy végképp kigyógyuljak az előző napokból. A Millennium da Pippót tettük próbára.

Egyre komolyabban gondolkodom azon, hogy vásárlok egy tésztagépet. Korábban azzal ámítgattam magam, hogy a tésztagyúrás a nők felségterülete, de most már látom: fogy a levegő a száraztészták körül. Reninek persze már van tésztagépe otthon, és használja is.

A hétfő kész helyzet elé állított: egy elfogyasztandó csirkemell és egy otthonmaradt beteg gyerek közé szorultam.

Ez a titokzatos és nagyszerű fűszer az elmúlt évszázadban a világkonyha egészen hétköznapi összetevőjévé vált, és ezzel együtt nagyjából el is feledkeztünk a nagyszerűségéről.

Jó pár évvel ezelőtt hallottam utoljára, hogy milyen jó hely a Da Lello, nem is igen értettem, hogy lehet olyan jó hely egy pizzéria az Alkotás úton, ezért nagyon nem rohantam az ellenőrzéssel, de most egy váratlan műsorváltozás miatt odakeveredtem, és továbbra sem értem, mi tetszett benne másoknak.

Sajnos a vargányát nemcsak az ember szereti, de a kukacok is, ráadásul ők már asztalnál ültek, amikor én még csak főzni kezdtem volna, így voltaképp a kukába helyeztem át az ebédjüket, miközben irracionális haragot éreztem a nehezen beszerezhető idényzöldségek irányában, és hagytam a messzeségbe tűnni Locatelli fennkölt gasztronómiai eszményeit. Csiperke, az való nekünk. Nincs túl sok íze, de könnyen beszerezhető, és nagy tapasztalatom van az elkészítésében. Ezúttal a saját tapasztalatomra támaszkodva igyekeztem belőle kihozni a maximumot.

Izgalmas pillanat a tésztakomponálási fejlődésben az a pillanat, amikor az ember rájön, hogy az egyszerűség követelménye könnyedén felülírhatja a tésztához való szósz-szerű odasimulás követelményét, és simán csak úgy rá, vagy mellé lehet tenni egész zöldséget, húst, bármit, amiről tudjuk, miért van ott. Én hasonlót éreztem a múltkor, amikor egy egész fürt koktélparadicsomot szolgáltam fel a darálthúsos paradicsomszósz mellé, Fűszeres Eszter a sültpaprikával jutott el idáig.

Teljes kiőrlésű
Ezek a teljes kiőrlésű tészták jellegzetes barna színnel rendelkeznek. Készülhetnek rozsból, búzából, vagy kukoricából. A nem túl vonzó látványért pedig kárpótol a magas rosttartalom.

Durum
A durumtésztát a mediterrán térségben őshonos durumbúzából állítják elő. A durumdara egységes fehérjeszerkezetének és nagyobb sárga pigment tartományának köszönhetően tojás nélkül is jó állagú tészta készíthető belőle. Az ilyen olasz típusú tészták főzési ideje rövidebb, mint a hagyományos tésztáké.

Tojásos
Magyarországon a hagyományokból adódóan tojásos tészta terjedt el, amely egy speciális, kimondottan tésztaipari célra előállított, értékes lisztből készül. A tojásnak köszönhetően szinte az összes vitamint tartalmazza, ráadásul jelentős koncentrációban. A választásnál továbbá fontos szempont lehet, hogy a tojásos tészták gazdag ízvilággal és ruganyos állaggal rendelkeznek.

Üvegtészta
Az Ázsia konyha nyomán terjed el. Semleges íze miatt, jól ízesíthető, remekül átveszi az étel ízét, aromáját. Az általában rizslisztből készített hófehér tésztát, többnyire halételek mellé szokták adni.

Dolce Vita is belefutott egy bigoliba, csak ő Sienában, és az ő bigoliját úgy hívták „pici”. Nem igaz, hogy minden olasz tészta könnyű eledel! Dolce receptje igazi nehéz őszies húsos ajándék.

A múltkori Pomo D’Orós élményünk után úgy tűnt, jó ötlet vasárnap délben vendéglőbe menni. Sajnos azonban a Faustók nincsenek nyitva vasárnap, ezért vettük a következő tippet, a Dohány utcai Il Terzio Cerchiót - Dante poklának harmadik körét, melyben a falánkokat büntetik savas esővel. Mi mást rendeltünk.

Szinte észrevétlenül kúszott be az életünkbe a gomba ősszel, szégyenszeme egy zacskós pestóporral, de el is szégyelltem magam, és gyorsan kimentem a piacra, hogy megvegyem a legszebb gombát: épp az imént találtam egy alapreceptet Locatellinél. Ennél nekem sem kell több.

Illemtudó gasztromókusok szeretik az elején leszögezni, jó hely a Pomo d’Oro, de nem a felhajtás miatt. Jó halakat adnak, de nem a Gianni miatt járnak oda. Ezt a hozzáállást sosem értettem, főleg azért mert elképzelésem sem volt, ki az a Gianni. Most már tudom, hogy ez egy igazi olasz fószer, akinek volt valamilyen műsora a tévében. Ezért a kényesebb ízlésűek kicsit cikinek tartják a jelenlétét – az viszont nem világos, hogy ha kényes az ízlésük, akkor miért néznek tévét.

Renidani az az elfoglalt nő, aki képes otthon gyúrni a tésztát, ráadásul nem is akármilyet, hanem ilyen kedves krumplisat: gnocchit, amihez előbb még krumplit is kell főzni. Ezentúl persze nem egy bonyolult dolog, és van benne valami olaszos letisztultság, amit szeretünk, és amire legtöbbször csak vágyunk.
 

Minden valamirevaló gasztroblogger bokánrúgna, ha elárulnám neki, hogy zacskós tésztaszószhoz nyúlok. A gasztronómiai tudatosság alapköve a természetes anyagokhoz való ragaszkodás és a nagyiparitól való óvakodás. Akkor jöhetnek a rúgások.