Nutella. Na, de most komolyan, van olyan élőlény a földön, aki nem szereti?! Rólam köztudott a szeretteim körében, hogy imádom, így biztosan kerül minden névnapi ajándékcsomagba vagy a karácsonyfa alá is egy-két üveggel. És nem, soha nem romlott még rám. :) Pedig alapvetően egészségesen étkezem, és napi rendszerességgel sportolok. Az esetek 90%-ában kerülöm a zsíros és cukros ételeket, csínján fogyasztok szénhidrátot, és alapvetően fehérje és zöldség központú a táplálkozásom.

Szabin vagyoook! Végre! :) Csak napsütés, pihi, és más semmi. Épp most nézegettem a Kultúrmetélt rovat gasztrokönyv ajánlóját, amelynek kapcsán kihagyhatatlan könyvjelzőkre bukkantam a neten. Te melyik típus vagy? Csak behajtod az oldal sarkát, ahol tartasz a könyvben? Vagy nyitva lefordítod az asztalra az olvasnivalód? Esetleg az az olvasó vagy, akinek teljesen mindegy, és a kilyukasztott buszjegytől a pékségben kapott blokkon át bármit képes vagy könyvjelzőként használni? Vagy megadod a módját, és a személyiségedet valamilyen módon a könyvjelződdel is próbálod tükrözni?

Találtam egy szimpatikus lovardát, ahol időpontot foglaltam életünk első lovaglására. Színész, az én deres lovam kedvesen fogadott, és miután nyeregbe „pattantam”, megindult, én pedig hangosan felkiáltottam, hogy „eeezzz mozooog”! Tudom, kicsit abszurd megnyilvánulás volt a részemről, de tényleg először ültem lóháton, és nagyon új volt az élmény. :) Nyolc éves manócska is velünk tartott, bár neki be van gipszelve a keze, így csak nézegethette a pacikat. A kis kobakja mindjárt felsorolt 3-4 módszert arra, hogyan lehetne leszedni a gipszet a karjáról, és hogyan tudná ő is lovat megülni. Nyilván erre majd legközelebb kerül csak sor, de ezt nehezen dolgozta fel a kis lelke. Muszáj volt vigasztalni kicsit, így otthon azt főztem, amit ő kívánt.

Fotó: KockacZukor

A hétvégén a Tisza-tavat bringáztuk körbe. Közel 70 km-t tettünk meg. Én nem vagyok egy rendszeresen bringázó ember, de az utóbbi időben igen sokat pattantam bringanyeregbe. Az első utak rövidek voltak, 30 km körüliek. Ezeket a távokat kicsit növeltük a Balaton partján, ahol már 50 km fölé is merészkedtem. Természetesen a hátsóm sajgott is két-három napon át, amin persze a szilikonos ülés sem segített. Kicsit megijedtem, amikor megtudtam, hogy milyen hosszú is lesz ez a tó-kör, de belevágtam. Ugyan az utolsó kilométerek már nem mentek az átlag 20-25 km/h-s sebességgel, sőt, inkább csak a túlélési ösztön hajtott, de azért büszke voltam magamra, hogy ezt is megcsináltam. Megérdemeltem hát a finom vacsorát. ;-) 

Fotó: KockacZukor

A sulikban VAKÁCIÓ van, és a gyerekek a nagyszülőknél vannak, a szülőkkel nyaralnak, vagy táborokban töltik a meleg napokat. Van azonban, amikor egyik sem megoldható, és otthon ragad a lurkó. Hogy ne unatkozzon, vigyétek el az Aeroparkba, a repülőgép múzeumba (aeropark.hu), ami a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2B terminálja mellett található, vagy látogassátok meg a Tarzan park nevű óriás játszóteret (tarzanpark.hu), ami a gyerkőcöt órákra le fogja köti.  ;-)

Fotó: KockacZukor

A rendszeradminisztrátorok elismeréséért 16. éve küzd a Sysadminday.com. Úgy tűnik, legalább ezen egy nap erejéig sikerrel járnak, ugyanis minden évben megrendezik a nagy érdeklődésre számot tartó informatikusok napját világszerte, így itthon is. Idén július 31-én, péntekre (holnapra) esik a jeles esemény, amelynek apropójából ismét lesz összejövetel a Millenárison. Az eseményre jelentkezni lehet a link alatt. A tavalyi bulin több mint 600 szakmabeli vett részt, és bár sokan unalmasnak és kockának tartják az informatikusokat, minden ilyen rendezvényen bebizonyosodik, hogy egyáltalán nem azok, sőt.

(Forrás: theberry.com)

Így július közepén, azzal, hogy az iskolákban nyári szünet van, és az emberek megkezdték a nyári szabadságokat, kiürült a főváros. Ezt a napi munkába járás során a BKV tömegközlekedési eszközein érzékelem. Le tudok ülni, és nem kell fulladoznom amiatt, mert lélegzetvételnyi hely sincs. A vásárlásaimat mindig úgy terveztem, hogy ne kelljen túl sok szatyrot cipelnem, de most, hogy van helyem letenni őket, elmerészkedtem egy távolabbi piacra is. Nem tudok betelni a sok-sok gyümölccsel, ami ilyenkor kapható. A forróság ellenére, azért néha meleg, laktató ételt is kell fogyasztani.

Fotó: KockacZukor

A reklámokat bizony nem mindenki szereti, ám ha uram bocsá' meg lehet őket enni, és még finomak is, akkor végül is kellemes élményekkel gazdagodik az ember a reklámozni kívánt termék kapcsán, és ez egy fontos pont.  A módszert világszerte használják is a reklámügynökségi kreatívok, sőt, be is vált, és mi több: trend lett belőle. Élelmiszerekből készítettek már névjegykártyát, szórólapot, óriásplakátot is, a cél mindegyik esetében közös volt: valamilyen érdekes, emlékezetes módon felhívni a figyelmet a termékre, vagy kínálni valami hasznosat/finomat, és ofkorsz ingyeneset, mert az mindig remekül működik.

Amikor egy nyolc éves kisfiú már századszorra közli, hogy ezt nem szereti, azt sem szereti, ilyet nem fog lenyelni, ez nem jó, ez mi egyáltalán, ez miért ilyen és miért nem olyan, na akkor van az a pont, amikor tíz helyett százig kell elszámolni, csendben és lassan. Én, az utolsó számhoz érve felpattantam, és megkértem a manócskát, hogy mivel most tanult írni, és a betűk írását gyakorolni kell, készítsen egy listát azokról az ételekről, amiket szívesen eszik, amiket szeret. A lista így nézett ki: túrós tészta, lazac, túrós tészta, brokkoli krémleves, túrós tészta, grízes tészta, lasagne, paradicsom leves, túrós tészta... :-) A kis listát megőriztem, nehogy elfelejtsem, hogy szereti a túrós tésztát... de a hétvégén inkább olyan ebédet készítettem, ami a kicsi és nagy pasi pocakját is megtölti. Mivel éppen gipszbe tették a rosszcsont egyik karját, vízpartra nem tudtunk elmenni a lasagne eltüntetése után. Így kirándultunk kicsit, sétáltunk az erdőben. Simogattuk és etettük a Budakeszi Vadaspark állatkáit (http://www.vadaspark-budakeszi.hu/) és köszöntünk a Veresegyházi Medveotthon medvéinek is (http://www.medveotthon.hu/).

Fotó: KockacZukor

Július 27. a balatoni halak napja, mert igen, ilyen dátum is van a világnapok és fontos események naptárában! Ebből az alkalomból dicsőítsük hát kicsit a Balaton uszonyosait, a balint, a kárászt, a busát, a sügért, a süllőt, a nehézsúlyú amúrt, és természetesen egyik kedvencünket, a keszeget is.

(Forrás: Pinterest)

A kolleganőm a minap búcsúzott el tőlünk, és kezdett új munkahelyen másnap. A búcsúbulira cukormentes sütivel készült, ami isteni finomra sikerült, és mind elfogyott. Pár hete leánybúcsún voltam, ahol a csajok szinte sikongattak örömükben, amikor megtudták, hogy a süti diétás. Egy barátommal vacsorázni mentem egyik este a belvárosba, és amikor az étlapot nézegettük, elmesélte, hogy a tejtermékek felfújják, rossz a közérzete tőlük, így próbálja kerülni azokat az ételeket és élelmiszereket, amik tejet tartalmaznak. Ki a cukrot, ki a tejet kerüli, de egy biztos: egyre többen étkeznek tudatosan.

Szerencsére ma már nem csak káros bogyókkal tudjuk a cukrot helyettesíteni, és az egészséges táplálkozás már szinte a mindennapjaink része. Nem sok ember tud lemondani az édességről, így amikor azt hallja, hogy van egy hely, ahol megehet egy szelet süteményt vagy egy tál fagyit anélkül, hogy lelkiismeret furdalása legyen, vagy az az egészségét veszélyeztetné, előbb-utóbb úgyis elzarándokol erre a mágikus pontra.

Így voltam én is a NoGlu Cukrászdával. Mivel nyár van, és fagyiszezon, ezért úgy gondoltam, hogy írok is nektek róla pár sort.

Volt az az ominózus nagy vihar nemrég... Pontosan abban a percben hullottak le az első hatalmas esőcseppek, mikor kiléptem munkám végeztével az irodából. A szél már leszakította a fák kisebb és szárazabb ágait, és reptette azokat az utcák közepén. A tömegközlekedés túl hamar meghalt. A metróban fulladozva, izzadva, mint a heringek, úgy préselődtünk egymásnak. A hangosbemondóból recsegve szűrődött kifele az információ, miszerint a biztosíték elszállt, csak lépésben tudunk majd haladni. Először csak tehetetlennek éreztem magam, majd a dühöm kezdett nőni. Az egyes megállókat elárasztotta a víz, embertömegek gyűltek össze a kijáratoknál. El se tudtunk indulni, mert a függönyként szakadó víztől a buszainkat nem láttuk. Muszáj volt visszamennem pár megállót, ahol fel tudott venni kocsival a párom. De a felszínen sem volt jobb a helyzet. A csatornák nem tudták elvezetni a vizet, így az magasan hömpölygött a kocsik között. Kidőlt fák, dudálás, anyázás, káosz. Két és fél óra alatt sikerült hazajutnom. Csalódottnak éreztem magam, csalódtam a városomban, amiért nem állt helyt ebben a szituációban sem. Ázott verebekként, zaklatottan másra sem vágytunk, mint egy gyors, meleg ételre.

Fotó: KockacZukor

Egy alomnyi cuki cica és mamájuk került ki Lou Lou P's cukrászművész sütőjéből nemrégiben. A bájos cipócskákra ételfestékkel rajzolt szemet és orrot a cicáknak. A kenyértészta formázhatóságában és kelési, sütési tulajdonságaiban van a titok. A túl nedves tészta nem jó hozzá, és kulcsfontosságú, hogy sülés közben lassan, egyenletesen emelkedjen a tészta...

A fokhagymának már az ókori népek is varázserőt tulajdonítottak, volt, ahol szent növényként tisztelték. Az 1800-as években már Pasteur is írt a gombaellenes és antibakteriális hatásáról. 1920-ban a svájci Sandoz gyógyszergyár izolálta az antibakteriális hatóanyag vegyületeit, az alliint és az abból kialakuló allicint. Kínai kutatók által végzett kísérletek arra engednek következtetni, hogy az allicin - más élettani hatásai mellett - ráksejt ellenes tulajdonsággal is bír. Jelentős immunrendszer-erősítő hatása van, vérnyomáscsökkentő, emésztést elősegítő, alkalmas a koleszterinszint csökkentésére is. Vagyis ne légy rest egy jó kis levest készíteni belőle vacsira. :-)

 Fotó: KockacZukor

Az esküvői szezon közepén tartunk. Én most szombaton is hivatalos vagyok egyre. Szervezkedés, ideges várakozás, rohangálás, nagyjából ezek hármasa jellemzi leginkább az esküvői előkészületeket. A torta kérdése kábé a százhuszonhatodik dolog a listán, ami egy esküvőszervezésnél felmerülhet. Hány emeletes, hány szeletes legyen, milyen ízek legyenek az egyes emeleteken, milyen legyen a dizájn, a használt színek, legyen-e rajta virág, és egyáltalán kivel csináltassuk meg? Millió a kérdőjel.

Emlékszem a nagyszüleim háza mögötti veteményesre és gyümölcsösre. A krumplibogarak begyűjtése mindig az unokák feladata volt. Mi ketten lányok pedig nem féltünk tőlük, nem undorodtunk, még élveztük is a kerti munkát. A krumpli mellett nőtt kapor is, komoly magasságokat ért el. Nagyanyám mindig beletömködte őket a kenyér mellé a kovászos uborkás üvegbe. Sokszor készült kaporszósz is a főtt hús mellé, ami a levesből megmaradt. Örömmel emlékszem rá vissza. Most következzen egy tészta, sonka és kapor hozzávalókból készült finomság.

Fotó: KockacZukor