Budapest igazi világváros: a Baldaszti csúcskifinomult gurméközpont, nem is a való embereknek készült, itt chefek és átutazó különcök lépegetnek ernyedten a fehér-arany díszletek közt előadott titokzatos, légies, nehezen megfogható mibenlétű különlegességek között.
 

A Más Tészta május elején volt egyéves, és kicsikét megkésett szülinapi ajándékként kapott egy új ruhát drága fejlesztőitől. Amellett, hogy elvetettük a kicsit életidegen fehér alapszínt, igyekeztünk az összegyűlt információt hozzáférhetőbbé tenni. Ezért a főcím alá tettünk négy nagy menüpontot, melyek önmagukért beszélnek. Valamint készítettünk egy receptajánló motort is, ami jobboldalt található, és ott stílus szerint kérheted le a Más Tészta receptjeit. Továbbá, mivel a szezonalitás a modern gasztroblogging fókuszpontja, viccesen gördülő zöldségeket illesztettünk a receptajánló alá, hogy egy kattintással áttekinthessétek az éppen aktuális idényrecepteket. Jó szórakozást!

Innen már rendeltem házhoz finom pizzát és korrekt pastát, de bemenni most először támadt kedvem. Igaz, hogy a Batthányi téri vásárcsarnok egy gyönyörű, szép régi piacépület, ma mégis egy buta pláza működik benne, és az ember nem jár étterembe plázába - mint az köztudott.

Amerika zabaország. Nekik találták fel a mekit, abból is rengeteget esznek, de a skála túlsó végén ott van New York a maga 42 db Michelin csillagos éttermével. Amerikában a tésztának is hosszú története van, ami a történelem során az olasz bevándorlás nagy hullámaival párhuzamosan alakult, ma meg már inkább gasztronómiai erővonalak mentén alakul. Találtam egy nagyszerű összeállítást a Grubsteet-en Amerika legjobb pastáiról,  melynek segítségével bepillanthatunk a mai Amerika legizgalmasabb éttermi tésztafogásaiba.
 

A tésztasaláta néha elég bágyadt jelenség tud lenni, de abból is van rockandroll. A Más Tészta bemutatja Horváth Ági radikális paradicsomchutnes-s hidegtésztáját.

Gabah, az Udinében élő magyar tésztablogger ismét életet lehet csodálatos tésztablogjába, a Pasta e Bastába, és ismét tökéletes, elegáns recepteket szór a nép közé. És még spárga is van benne.

Sokáig azt hittük, hogy a pesto azt a zöld kis tégelyt jelenti, amiben perto genovesét lehetett kapni drágáért. Pedig a pesto csak egy krémes szósz – a pesto világának nincs határa: bármiből készítheted. Reni spárgához nyúlt.

Újabb síkegyszerű recept a boncasztalon – keressük tovább az ultimate magyar pastát – amit a „pasta” szócskával különböztetünk meg a magyar konyha autochton tésztaételeitől.
 

Lassan vége a medvehagyma-szezonnak, és talán nem túlzás azt mondani, hogy idén a medvehagyma áttörést ért el. A biopiacokról bekerült a sima zöldségespultba, a vidéki konyhákról és a csúcs-éttermekből a minőségi vendéglátásba.

Mautner Zsófi bevallja, hogy gyengéd szálak fűzik a tarhonyához, aminek mi csak örüln tudunk, pláne, hogy egy csokorra való receptet is kínál hozzá, valamit linkgyűjteményt és a tarhonyás receptversenyt.

Sokáig nem volt szimpi, aztán az életem megint olyan fázisba lépett, hogy szinte megváltóként néztem a félkész kajákra, és a régi reklámszlogen egy változata kavargott a fejemben: több konzerv – több munkaidő.

A német eredetű Vapiano (Csak lassan!) lánc első magyar tagja 2007-ben nyitott meg a belvárosban, a második 2009 végén a Kolosi térnél – épp ideje volt meglátogatni.
 

Itthon eléggé sokat siránkozunk a magyar konyháról, ezért ha külföldön járunk, automatikusan várjuk a revelációkat. Krakkóban már az első este kiderült, hogy nem olyan könnyű jót enni.

Malackaraj is keresi a legautentikusabb magyar választ az olasz pastákra.
 

Pecorino van? … … Nem, nincsen nekünk olyan… És valamilyen juhsajt? … Háát, esetleg juhtúró jó lesz? – válaszol a csemegés, hogy azért lássuk, benne megvolna a jóindulat, csak hát túl sokat kívánunk. Efféle beszélgetést szerintem már minden tésztarecepteket bújó amatőr szakács folytatott különféle élelmiszerboltokkal.