A Reccs2011 >>> nevezetű világbajnokságot az Óbudai Egyetem szervezte, és az idei nyertes, Varga Mátyás, a Széchenyi Egyetem tanulója olyan hidat épített, ami 382 kg terhelést bírt el, amíg egy nagy RECCS keretében el nem tört. Részletes eredmények itt >>>
Ha valaki végignézi a fotókat, a legfeltűnőbb dolog, hogy a verseny helyszínén nem volt ruhatár, vagy valami más fura körülmény lehetett, mert nagyon sok ember hátizsákban mozog. És ez már a korábbi versenyek fotóin is feltűnt.
 

Igaz, hogy a legjobb amerikai pasták túlnyomó része New Yorkban található, de ez főleg azért van, mert New York maga a világ, csak kicsiben. Így nem is okozott komoly szemöldök-húzogatást, amikor Michael White chef olyan olasz éttermet nyitott a Lafayette Street-en, ami kifejezetten romagnai ételeket kínált – ez az Osteria Morini. A titka, hogy nemcsak a romagnai recepteket, de a romagnai szakácsokat, és azt a fajta családias odafigyelést is elhozta az éttermébe, amitől a kézzel készített tészták szinte megszólalnak. A képen az áttetsző házi tortellini parmezános húslevesben pihen. Nála ezt kell rendelni.
 

Ha valaki azon filózik, nem hülyeség-e 60 kilométert utazni egy bevásárlásért, annak egyrészt igaza van, másrészt ezt is lehet jól csinálni. Havonta, kéthavonta egyszer kimegy, és bevásárol olyasmit, amit vagy hamar elhasznál vagy eltesz a mélybe, és így sokáig lehet otthon házi vaj, túró, pikáns kecskesajt, mangalica-részek, stb. Mindezek persze olcsón hozzáférhetőek Nagymaroson, a Kerekegylet piacán, ahol szigorúan csak kistermelők pakolhatnak ki. Múlt szombaton ott jártunk, ezeket fotóztuk.
 

A Grubstreet nagyszerű kollekciójának újabb rákos ételére hívnám fel a figyelmet. Azt hiszem ezeket a rákokat irigylem a legjobban a tengerparti országoktól. New York Flatiron negyedében működik az Eleven Madison Park nevű étterem, ahol Daniel Humm, svájci szakács készíti ezt a „Crab Taglionit” is. A neves amerikai étteremkritikus, james Oseland így nyilatkozott róla: "It really is the pasta equivalent of an orgasm. Now that's what I call a happy ending to the workday." >>>

 

Az egész onnan indult, hogy a Budai Gourmet Fesztiválon volt szerencsém többször is élvezkedni a Chef Parade standjánál, ahol 10 féle csiliszószt lehetett kóstolni, és végül meg is dobtak egy általuk összeállított csiliszósszal, ami alapvetően édes karamellizált cukorszószban úszó paprikából, és talán fahéjból meg ánizsból állt. A pontos receptet még nem kaptam meg – sőt az is lehet, hogy nem is fogom megkapni, mert titkos, de azért még próbálkozom.

Számomra csak a Budai Gourmet Fesztiválon derült ki, hogy az újhullámos piacmozgalomnak már sikertörténetei is vannak. Az első talán a káptalantóti Liliomkert Piac, amit az igencsak karakán Harmathy Ildikó hozott létre nagy elszántságból és akaratból – egyébiránt ő volt az, aki a fesztivál őstermelői részét koordinálta.

Mautner Zsófi egy költői szépségű posztban vall a szardíniai malloreddus tésztáról és egy tizenöt éves barátságról.

Jó, hogy a bélszínt  szeretjük, de hogy tesszük tésztába? Horasz nem ismer lehetetlent.

A nyár is tartogat olyan napokat, melyeken a könnyű csivitelő pasták helyett súlyos, mélyütéseket kell bevinni a lélek vágyainak kielégítésére. Ma pont ilyen van. Gabah segít.

Sajnos nem volt érkezésem minden bloggert végigkóstolni, Mautner Zsófi tésztasalátáját például ki kellett hagynom, de Horasz orientalista poénját – az Eecetes Tűztálat - semmiképp nem hagytam volna ki. Már csak azért sem, mert láttam ezt a fotót már előre, és nem is értettem, hogy lehet valami ennyire szép. 
 

Dolce Vita láthatólag jól érezte magát a rivaldafényben, helyes kis női chefsapkájában sürgölődött, igazi pastatündér volt, egy jelenség. A fényképezőgépem lájkolta.
 

A tavalyi (ősszel megtartott) blogkóstolón még senkinek sem jutott eszébe tésztával érkezni, most nyárra, három tésztaétel (azaz négy) is megjelent a Budai Gourmet fesztivál legmélyebb bugyrában, a Dining Guide Food Show keretében megtartott blogkóstolón, szombaton.

Mautner Zsófi nem az a tipikus tésztagőzben sürgölődő calabriai mamma, ezért ha mégis pastához nyúl, akkor arról nem szabad lemaradnunk. Ezúttal Szemere Kata lepte meg az alapanyagokkal, melyekből pasta lett.

A Más Tészta első éve alatt nagyjából kifőztem magamból az előző évtizedekben összegyűlt tésztagondolatokat, ezért az utóbbi időben kicsit nehezebben jöttek az új receptek, de most váratlan irányból kapott új lendületet a kísérletező szellem: kiolvadt a hűtőm, mert nyitva hagytam az ajtaját éjszakára.