Teljesen kiiktatnám a hideg évszakot, és legszívesebben mindig napsütésben és melegben élnék. Az óraátállítást se értem... mi a jó ebben a korai sötétségben? Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne látnám meg a szépséget a bekuckózásban, vagy akár a sapkás, sálas sétákban kint a szabadban. A sült gesztenye mellett soha nem tudok elmenni egy kis csomag megvásárlása nélkül, és emlékeimben intenzíven élnek azok a gyerekkori, családi cukrászdalátogatások, amikor édesapám mindenkinek tejszínhabos gesztenyepürét vásárolt. Imádtuk!

Fotó: KockacZukor

Mit csináljon az ember, ha már pénteken elkezd esni, sötétedni, a szél süvít, és kifejezetten lehangoló az ablakokon kinézni? Mi van, ha az ebéd kész, a mosás megvan, a lakás tiszta, és a társason, olvasáson, filmeken, fotózáson túl is valami újra vágyunk? Nah.. ekkor van az, hogy leülök a gép elé, hogy megkeressem azt a festéket, amivel a belső ajtókereteket lemázolhatom. De aztán a festékek elvisznek egy másik irányba, és inkább annak nézek utána, hogyan is fogjak neki vászonra festeni... még soha nem tettem. Éppen itt az ideje kipróbálni magam! :D

Fotó: KockacZukor

Sok faanyagot használtam a lakás berendezése során, és nagyon sok olyan bútorom van, amit én festettem, vagy raktam össze. Legutóbb farönkökbe szerelmesedtem egy Balatoni hétvége során. Nem sokat gondolkodtam. Bár zuhogott az eső, én mégis pakolásztam őket a kocsi csomagtartójába. Elég furán nézhettem ki, ahogy egyesével felcipeltem őket a negyedikre... de azóta kiszáradtak, lekezeltem és festettem őket, és isteni pofásak lettek. Imádom a melegséget, amit nyújt a látványuk. :D

Fotó: KockacZukor

Barátnőm megkért, hogy a közös csajos, Balatonos hétvégénkre olyan ételeket készítsek, amelyek húsmentesek, laktózmentesek, és cukormentesek. Valójában a kérést nem volt nehéz teljesíteni, mert én is szívesebben eszem azt, ami nem terheli meg a szervezetemet, vagyis készítettem már jó néhány "mentes" ételt. Ugyan a hús fogyasztásáról én nem mondtam le, egy hétvégén azért tudok élni nélküle. :D Szuper recepteket találtam ki, és még egy tésztás édesség készítésére is maradt időm.

Fotók: KockacZukor

A karácsony és szilveszter nem csak a családokról, az ajándékozásról, a fenyőfáról szól, hanem nélkülözhetetlen részét jelentik a gyönyörűen terített asztalok, az illatos ebédek és vacsorák is. De miért hanyagoljuk el annyira az ünnepi reggeliket? Hiszen egy pohár kávé vagy illatos tea mellé csodálatos egy szelet kuglóf, esetleg pite elfogyasztása. Elvégre az ünnepek alatt szabad már kora reggel is bűnözni. Nemde? ;-) 

Fotó: KockacZukor

Nemsokára itt a karácsony. El sem hiszem, hogy ismét eltelt egy év. Az én életemben meghatározó a 2016. év decembere, alapvetően meghatározza a következő évemet, és az egész életemet. Felesleges küzdeni a változás ellen, úgyis megtörténik, az egész életünk egy változás-sorozat, jobb hozzászokni. A változások mindig félelmetesnek tűnnek. Nem tudjuk, mi vár ránk, csak azt tudjuk, mit hagyunk hátra. Pedig a változás tele van újdonsággal, izgalommal, és miért ne lehetne sokkal szebb annál, mint ami eddig volt? Egy valami viszont biztos nem fog változni, és remélem, ennek örülnek a kedves olvasók: hogy én tovább főzőcskézek, és fotózok. ;-)

Fotó: KockacZukor

Így ősszel, amikor a sütőtök mellett a legsűrűbben fogyasztott gyümölcs az alma, végtelen változatban tudunk süteményt, pitét, szószt és egyéb nyalánkságot készíteni belőle. Én most egy rumos változatot dobtam össze, aminek a tésztája már nyersen is nagy sikert aratott. A fiúk imádtak belenyúlkálni a keverőtálba, jelezvén, hogy már nagyon türelmetlenek. A főétel elfogyasztása közben megsült, és illatozott körülöttünk, aztán nagyon hamar el is fogyott.. :D

Fotó: KockacZukor

Sokszor írok arról, hogy mekkora felüdülés hazamenni egy-egy hétvégére, hosszú hétvégére a szüleimhez, testvéremhez vidékre. Igazi kikapcsolódás, amikor apukám halászlevet készít, anyukám süteményt, a tesóm mesél, az unokahugim pedig huncutkodik körülöttünk. Az ősz csodálatos színeket varázsolt az erdőkre, a fákra, a földekre, és bár hűvös a szél, ragyog a nap. Imádom a sütőtököt mézzel, a sálban és napszemüvegben napozgatós ejtőzéseket, és az őszi bújócskázást a három éves királykisasszonnyal. Pihenés gyanánt pedig befalni anya almáspitéjét; mennyei!

Fotó: KockacZukor

Néha kell egy kicsit lazítani. Ahogy telnek az évek, úgy változik a lazítás alatt értett kikapcsolódás jelentése is. Az egyetem alatt a lazítás az éjszakai bulizás, bandázás, és a fesztiválok voltak, ma pedig már leginkább a csend, de biztos, hogy nem a kis helyre zsúfolódott sok idegen, akik mellett megsüketül és megfullad az ember fia. Hajjajj de nagyon tudom én élvezni a csendes kertben vagy tengerparton a fölöttem mozgó faleveleket, és a meleg nyári, tengeri szellőt... félig behunyt szemmel sütkérezve... Jó ég... és így múlik el a világ dicsősége... :D :D :D Öregszem. :D :D

Fotó: KockacZukor

A szépségért meg kell szenvedni – tartja a mondás. Van olyan kozmetikai beavatkozás, amit inkább tartósra csináltatok meg, csak hogy ne kelljen mindennap hajnalán ezzel a tükör előtt bíbelődni. A legutóbbi ilyen "csajoskodás" vége egy bevérzett szem lett... ami természetesen elmúlt, de akkor megértettem, mit is jelent ez a szépségért szenvedés dolog. ;-) Természetesen ez nem riasztott el attól, hogy egy ilyen hasznos, a mindennapi életemet megkönnyítő beavatkozást a jövőben is megcsináltassak. Amíg a négy fal közé szorulok a gyógyulási időre, továbbra is főzőcskézek finomakat. Mint ezt a mákos lasagne-t... :-)  

Fotó: KockacZukor

Tegnap egy pénzintézetben jártam, ahol annyiféle lehetőséget ajánlottak a pénzem fialtatására, hogy inkább nem vágok bele semmibe ezek közül. Tudom, ez most nem hangzik logikusnak, de sajnos az ajánlatokban túl sok volt a kockázat, vagy aminek kicsi volt a kockázata, annak ugyanígy a haszna is, ergo most inkább másra koncentrálok. Próbáltak rám erőltetni hiteleket is, azzal, hogy az milyen jó lenne nekem, ha mínuszba is költhetném a pénzem. A sok beszéd közben rájöttem, hogy ha nincs észnél az ember, akkor simán bevezetik a susnyásba... és a lápban ragad. A pénzügyek helyett sokkal szívesebben foglalkozom desszertekkel, amelyek közül most egy csodás állagúnak és ízűnek a receptjét osztom meg veletek. Szép hétvégét nektek! :)

Fotó: KockacZukor

Arra kelni, hogy kintről hűs szellő kúszik a hálóba, a madarak csicseregnek, és nem kell a szemem felnyitása után azonnal megnézni, hány óra van; amikor addig élvezem az ágy puhaságát, amíg az kényelmes; amikor a több fogásos reggeli csak dél magasságában készül, és hálóruhában elfogyasztható; amikor délutánra már az időérzékemet is elveszíthetem, mert akár naplementében is mehetünk a tóra vagy tengerre... na, ez a szabadság, és a pihenés. :D

Fotó: KockacZukor

Július közepén egy teljes hétvégén át esett. Imádok úgy lefeküdni, hogy aztán a sötétben és csendben az eső kopogását hallgathatom. :-) Előtte nagyon nagy volt a hőség, amit hét közben, a munkában töltött napokon nemigen lehet élvezni, legfeljebb hétvégén, ha vízpartra megy az ember. A két - négy fal közé szorult - nap alatt volt időm sütni-főzni, rendet tenni, és még ejtőzni is. Emlékszem, akkor hallottam először a Tekknő: Szerelem című dalt, amivel a párom szórakoztatott.. Hallgassátok meg, ez a dalszöveg mindenkit megnevettet. :D

Fotó: KockacZukor

Azt hiszem, a magán orvosi ellátásról írtam már egyszer annak okán, hogy a normál sztk-s rendelésben csak fél évvel később kaptam volna ultrahang vizsgálatra időpontot. Most vérvételre jelentkeztem be magándokihoz – ugyanazon egészségügyi probléma kontroll vizsgálata kapcsán. A recepciós hölgy még aznapra, pont munka utánra adott időpontot. Ahogy odaértem, azonnal fogadtak, és tíz perc alatt végeztem. Mosolygós emberek, tiszta környezet vett körül, én pedig azon gondolkodtam, vajon mi értelme van a kötelező tb, eü járuléknak. Szívesebben tenném azt az összeget is egy választott magánklinika számlájára, ami ha szükséges, azonnal, minőségi ellátásban részesít. Mivel nem kellett várakoznom az orvosnál, maradt időm hazafele bevásárolni, és egy isteni desszertet készíteni. :D

Fotó: KockacZukor

Hogy tervezze meg a bringautat az ember, ha egy 7 éves kisfiú, egy 8 éves kisfiú, egy 16 éves tini lány, egy harmincas nő és két negyvenes férfi együtt szeretne bringázni? A kicsik ugyan energiabombák, de az 50-60 km-es távot nem tekerik le... ami viszont a férfiaknak szinte kevés. A lányok pedig inkább andalogva bringáznának... Hát. Nehezen, és hosszas rágódás után, de összehoztunk mégis egy közös túrát, játszóteres megállókkal a kicsiknek, meredek dombokkal a fiúknak és zöldellő parkokkal a lányoknak. :D A közös sportolás után mindenki megérdemelt egy mennyeien finom süteményt. Íme a receptje.

Fotó: KockacZukor