A Mikszáth téren szinte bármelyik lyukban lehet enni, nem mindet próbáltam, de azt tudom, hogy a Don Leonéban lehet jó pizzát enni – vannak extra csípős paprikakrémjeik – és, hogy a Zappában tehetséges a szakács.

(Penne lisce con melanzane, pomodorini e scamorza affumicata)

A szűkszavú Gabah, az egyik leghitelesebb szereplő a tésztabloggerek társaságában, és ennek csak egyik oka, hogy Olaszországban él.

A Yiddishe Mamma Mia a Gozsdu udvar negyedik udvarában nyíló étterem, már nevében is poénnal indít, később ez fokozódik, miközben a fúziós pastám igen korrekt volt.

Új blogot mutatunk be – legalábbis nekem új – Sajti Botond Húsosfazékját. A korrekt minőségközpontú szerkesztés mellett a Húsosfazék azzal hívta fel magára a figyelmemet, hogy elutazott Toszkánába és így pastákról is ír – feltűnően szakszerűen, ömlengés- és jópofimentesen. Ráadásul bloggerünk igazi tehetsége abban nyilvánul meg, hogy a táj és a tányér egységét milyen biztosan ragadja meg egy szimpla fotóban.
 

Szerintem a rukkolának is szezonja van, bár nem tudom, hazánkban egyáltalán termesztenek-e ruccolát - utána fogok nézni. De előbb recept Renitől.

Az egész onnan indult, hogy a Budai Gourmet Fesztiválon volt szerencsém többször is élvezkedni a Chef Parade standjánál, ahol 10 féle csiliszószt lehetett kóstolni, és végül meg is dobtak egy általuk összeállított csiliszósszal, ami alapvetően édes karamellizált cukorszószban úszó paprikából, és talán fahéjból meg ánizsból állt. A pontos receptet még nem kaptam meg – sőt az is lehet, hogy nem is fogom megkapni, mert titkos, de azért még próbálkozom.

Mautner Zsófi egy költői szépségű posztban vall a szardíniai malloreddus tésztáról és egy tizenöt éves barátságról.

A nyár is tartogat olyan napokat, melyeken a könnyű csivitelő pasták helyett súlyos, mélyütéseket kell bevinni a lélek vágyainak kielégítésére. Ma pont ilyen van. Gabah segít.

Dolce Vita láthatólag jól érezte magát a rivaldafényben, helyes kis női chefsapkájában sürgölődött, igazi pastatündér volt, egy jelenség. A fényképezőgépem lájkolta.
 

A tavalyi (ősszel megtartott) blogkóstolón még senkinek sem jutott eszébe tésztával érkezni, most nyárra, három tésztaétel (azaz négy) is megjelent a Budai Gourmet fesztivál legmélyebb bugyrában, a Dining Guide Food Show keretében megtartott blogkóstolón, szombaton.

A tésztasaláta néha elég bágyadt jelenség tud lenni, de abból is van rockandroll. A Más Tészta bemutatja Horváth Ági radikális paradicsomchutnes-s hidegtésztáját.

Gabah, az Udinében élő magyar tésztablogger ismét életet lehet csodálatos tésztablogjába, a Pasta e Bastába, és ismét tökéletes, elegáns recepteket szór a nép közé. És még spárga is van benne.

Sokáig azt hittük, hogy a pesto azt a zöld kis tégelyt jelenti, amiben perto genovesét lehetett kapni drágáért. Pedig a pesto csak egy krémes szósz – a pesto világának nincs határa: bármiből készítheted. Reni spárgához nyúlt.

Lassan vége a medvehagyma-szezonnak, és talán nem túlzás azt mondani, hogy idén a medvehagyma áttörést ért el. A biopiacokról bekerült a sima zöldségespultba, a vidéki konyhákról és a csúcs-éttermekből a minőségi vendéglátásba.

A német eredetű Vapiano (Csak lassan!) lánc első magyar tagja 2007-ben nyitott meg a belvárosban, a második 2009 végén a Kolosi térnél – épp ideje volt meglátogatni.
 

Végre! Valaki odamerészkedett az óriáskagylóhoz. Ráadásul az én példámon felbuzdulva! És medvehagymát töltött bele. (Itt jegyzem meg, hogy alig 3 hete írtam arról, hogy miért nem lehet a zöldségesnél medvehagymát kapni, és tegnap mit látok? Medvehagymát a CBA zöldséges-pultjában. Köszönöm, kedves Lázár Vilmos, kevesen adnak ennyire a kritikáimra)