Ajánlok Nektek néhány családi programot a nyár utolsó napjaira a Balatonon. Ha a déli parton pihentek, akkor pattanjatok bringára, és bicajozzatok el a Balaton partján Zamárdiba, a kalandparkba (www.zamardikalandpark.hu). Találhattok itt gyerekpályákat, junior pályákat, felnőtt pályákat, kipróbálhatjátok a szabadesést, vízi dodzsemezhettek, kisvonatozhattok, és még sorolhatnám. Ha pedig az északi parton nyaraltok, akkor látogassátok meg Szentbékkállán a kőtengert (www.balcsi.net/helyek/szentbekkalla). Persze ebédet is főzhettek együtt. Mondjuk ezt a receptet. :-)

Fotó: KockacZukor

Ha nyár, akkor vízpart, bicajozás, kultúra, kirándulás, tollasozás, szerelem, cserkó, dinnye és barack, napszemüveg, szalmakalap, család, nevetés.. és zene. Ha pedig zene, akkor fesztiválok, és koncertek. A legjobb, ha a zene és a vízpart találkoznak is. Mondjuk a Balatonon. ;-) Kora délutántól másnap hajnalig vettünk részt koncerteken, csápoltunk, énekeltünk, táncoltunk, ugráltunk. Hajnalban ágyba estünk, majd egy hatalmas alvás után felkelve nevettünk, hogy a vádlink és bokánk sajog, és a hangunk is már csak rekedt másolata az eredetinek. Isteninek minősítettük az előző esténket! Viszont a torkunkra ráfért a forró leves. :-)

Fotó: KockacZukor

Úgy két hónapon át egyszerre három könyvet is olvastam. Egyik reggel Osho-ra vágytam, így azt vittem magammal. A következő estén történetre is szükségem volt a tanítások mellé... és még be sem fejeztem a két könyvet, már vettem is elő egy következő kedvencet. Sokat utazom tömegközlekedéssel, és hogy ne szippantson be a földet bambuló, megtört zombik világa, inkább fejest ugrok a könyveim csendes világába. Na jó. Néha azt is gyorsan végigpörgetem a fejemben, hogy milyen hozzávalókat is kell beszereznem a zöldségesnél és a közértben az esti vacsihoz... ;-) :D

Fotó: KockacZukor

Találtam egy szimpatikus lovardát, ahol időpontot foglaltam életünk első lovaglására. Színész, az én deres lovam kedvesen fogadott, és miután nyeregbe „pattantam”, megindult, én pedig hangosan felkiáltottam, hogy „eeezzz mozooog”! Tudom, kicsit abszurd megnyilvánulás volt a részemről, de tényleg először ültem lóháton, és nagyon új volt az élmény. :) Nyolc éves manócska is velünk tartott, bár neki be van gipszelve a keze, így csak nézegethette a pacikat. A kis kobakja mindjárt felsorolt 3-4 módszert arra, hogyan lehetne leszedni a gipszet a karjáról, és hogyan tudná ő is lovat megülni. Nyilván erre majd legközelebb kerül csak sor, de ezt nehezen dolgozta fel a kis lelke. Muszáj volt vigasztalni kicsit, így otthon azt főztem, amit ő kívánt.

Fotó: KockacZukor

Kellemes kis környezetben élünk, tiszta utcákkal, nyugodt emberekkel. Bár messze vagyunk a városközponttól, érdemes ennyit utazni hazáig, hiszen itt reggelente madárcsicsergés ébreszt. Igazán elégedett vagyok. A minap azonban, lefekvés után felriadtam. Nyáron az ablakok éjszaka nyitva vannak, hogy járjon a levegő. Sajnos ezúttal a friss levegővel hangok is bekúsztak hozzánk. Kétségbeestem. Az egyik szomszédunk horkolása olyan éles, mintha velünk egy szobában feküdne. Nekem különösebb problémám nincs a horkolással, mert elalszom a ritmusára. Ha az a párom horkolása. Na, de ez az ember egy idegen! Mindenfélét kitaláltam, hogyan lehetne vele közölni, hogy ezt kezeltetnie kéne a társasházi közösség érdekében, de azt hiszem, ilyet nem illik... forgolódtam még egy darabig, de nem bírtam visszaaludni, ezért felkeltem, és nekiláttam ennek a finom fogásnak. :)

Fotó: KockacZukor

Azt vettem észre az utóbbi időben, hogy alig eszem húst, húsos ételt. Teljesen kimarad a vásárlásokból, és amikor azon gondolkodom, mit is főzzek, eszembe sem jut. Nem kívánom, nem hiányzik. Ehhez képest most, amikor a mélyhűtőben pakolásztam, találtam egy csomag csirkemellet, amit elő is kaptam, és miután kiengedett, már főztem is a gombás, borsós ragut. Isteni íze lett a babérlevéltől és a tejszíntől. Érdemes már ma elkészíteni! 

Fotó: KockacZukor

Pünkösd hétvégéjén a Bihari hegységhez mentünk túrázni. Bár a heves esők kicsit aggasztottak minket, az egek mégis jók voltak hozzánk, és a túra útvonalakat be tudtuk járni. Az egész napos meg nem állás után esténként kopogó szemmel vártuk a forró levest, a meleg vacsorát. Az utolsó morzsáig minden elfogyott a tányérokról, és elégedetten vetettük bele magunkat a vízszintes pihenésbe. Bár az ételek ízesek és finomak voltak, utóbb kiderült, hogy a pocakunk azért máshoz szokott. Hazaérve olyan meleg ételt kellett készítenem, ami gyomorbarát, így előkerült a tészta...

Fotó: KockacZukor

A tavasz a legkiválóbb időszak ahhoz, hogy családi kirándulásokra menj! Akár túrabakancsban, akár biciklivel vagy vitorlással, de vétek a napsütéses hétvégéket a négy fal között tölteni. Csoportosan, köztük kis kölkökkel utaztunk el a hétvégén Csesznek várához. Természetesen nem csak a várat tekintettük meg, hanem túráztunk is egyet a Bakonyban. Festői szurdokvölgyek, sziklafalak, barlangok, árkok... fantasztikus élmény volt. A kicsik visongtak, futkároztak, másztak, csúsztak, imádták az egész túrát, alig győztünk velük lépést tartani.

Mielőtt elindulnál, készítsd el ezt a klassz kis túrós sültet. Ha hazaértetek, tuti elfogy majd az egész! ;-)

Fotó: KockacZukor

Amikor Németországban jártam a Húgomnál, ő hagymalevest készített az egyik nap ebédre. Annyira gyorsan kész lett, és olyan jól esett vajas pirítóssal, hogy ezután én is egyre gyakrabban főztem ilyen levest. A következő receptben a hagymát összemixelem, és petrezselyemmel, tárkonnyal ízesítem. Selymes, illatos, különlegesen finom lett. Készítsd el Te is! :-)

Fotó: KockacZukor

Á, nincs is olyan sok cuccom – mondtam, és legyintettem, amikor felmerült a költözés gondolata. Majd amikor este paplan alá bújtam, és akaratlanul is a pakolás körül pörgött az agyam, kicsit összeszűkült a gyomrom. Az egyes szobákat és helyiségeket gondolatban végigjárva tömérdek papírdobozt raktam tele. Aznap éjszaka nehezen ment az elalvás.

Másnap szükségem volt az újult erőre és energiára, hogy nekiülhessek költözési tervet kidolgozni. Popeye-ként faltam a spenótos, fokhagymás, füstölt sajtos tésztát.

Fotó: KockacZukor

A gombát úgy szeretem a legjobban, ha forró serpenyőben, vajon – sőt, fokhagymás fűszervajon – pirítva készül. Kíváncsi voltam arra, hogy a vaj és a zöldbab házasításából is ilyen mennyei ízek alakulnak-e ki. Amilyen kevés a következő tésztaétel hozzávalóinak száma, olyan finom lett a végeredmény. Próbáld ki Te is! :-)

Fotó: KockacZukor

Egy hetes külföldi utamról érkeztem meg a minap. Amikor a csomagjaimat is felvettem, és kimentem az érkezők kapuján, eszembe jutott az a gondolat, hogy ezt a helyet terápiás célokra is lehetne használni. Hiszen itt az emberek örülnek egymásnak, ölelik és csókolják egymást, és csakis mosolyognak, nevetnek, és legfeljebb örömükben sírnak. Én is boldog voltam, hiszen kijött elém mindenki, akit szeretek. :-)

Az egy hét pihenés után aztán ismét visszaállt a megszokott rend és a hétköznapok, én pedig újra elkezdtem főzni.

Fotó: KockacZukor

Mostanában elkezdtem komolyan érdeklődni a vega és vegán ételek és életmód iránt. Annyira beleástam magam a témába, hogy a kérdések száma inkább nőtt, de semmiképpen nem csökkent bennem. :-) A húsból már most sem eszem túl sokat. Tegnap egy négy fogásos vegán vacsorán vettem részt, és csak ámultam, mert nem tudtam, hogy ezeket az ételeket el lehet készíteni ilyen ízletesen és felejthetetlenül is.

Természetesen a héten készítettem húsmentes tésztát én is, különleges, ízletes lett.

Fotó: KockacZukor

A minap többen együtt főzőcskéztünk a mini konyhámban. Igencsak szuper szervezés mellett sikeresen abszolváltuk a feladatot. Egymás mellett csak ketten fértünk el, de egy-egy ember mindig cserélődött. Olyan jól megoldottuk az egymás mögötti bujkálást és a fejek feletti lábos, evőeszköz és hozzávalók cseréjét, hogy három fogást is sikerült megfőznünk, megsütnünk, és a jókedvünk sem hagyott alá a hely szűke miatt.

Persze, ha csak egyedül vagyok a konyhában, gyorsabban elkészülök. A következő étel ripsz-ropsz megvan, mégis csodás ízélményt nyújt.

Fotó: KockacZukor

Bár az idő egyre nyirkosabb, amíg lehet, a hétvégéken még kimegyünk sétálni, túrázni az erdőbe, a parkba, a zöldbe. A föld vizes illata, a levelek között átszűrődő napfény, a madarak végtelen csicsergése, a mozgás a dolgos hétköznapokból kirántanak, és ilyenkor végre a fejemben sem pörögnek a gondolatok. A hátizsák vagy a zsebünk mindig rejt egy-egy almát vagy körtét ilyenkor is, de a friss levegőről hazatérve a legjobb forró levest szürcsölni. 

Következzen egy laktató, ízes lélekmelengető. :)

Fotó: KockacZukor

Indián nyár, napsütés. Imádom. Azt már nem annyira, hogy az autót műszakiztatni kellett vinni, annak pedig végképp nem, hogy okmányirodába is mehettem egy új forgalmiért. Én nagyon igyekeztem mosolyogni az ügyintéző hölgyre, de ő lényegében rám se nézett. Az orra alatt morgott, motyogott, elsőre semmit nem értettem abból, amit mondott. Arra jutottam, hogy biztos rossz napja van, így jobb, ha felveszem a szótlan, komor hangulatát én is. Pár pillanat múlva mégis meggondoltam magam. Megdicsértem a vicces tollát, amivel dolgozott, és továbbra is kedvesen mosolyogtam jégkisasszonyra. A világvége hangulat nem változott. Befejezte az ügyintézést; nyomtatott, ragasztott, végül aláírt. Jó munkát kívánva elköszöntem. A szomszéd ügyintéző helyette visszaköszönt.

A hangulatomat mégsem rontotta el a hatóság ügyintézése. Tudtam, hogy egy órán belül illatozik majd a levesem, és én továbbra is mosolyogni fogok. :)

Fotó: KockacZukor