Lassan fél éve, hogy költöztem. Az új helyen, új lehetőségeket kellett keresnem, ahol megoldhatom a testmozgást. Holnaptól edzés. Fegyelmezetten, személyi edzővel. Átrágott étkezési- és edzéstervvel, megfelelő rendszerességgel. A tésztát sem kell kiiktatnom majd, hiszen létezik durum vagy szénhidrátcsökkentett változat. Mert néha egy tányér húsos vagy zöldséges tésztát a szervezet, az emésztés és a pocak is megköszön.
Fotó: KockacZukor
Édesapám küldött nekünk, fővárosiaknak vidékről egy pár csípős kolbászt. Bár zsírpapírba volt tekerve, azon keresztül is olyan erős volt az illata, hogy nagyokat kellett nyelnem mellette. Nem sokáig bírtam magam visszafogni; nem érdekelt, hogy épp hány óra van, enni akartam belőle. Csakhogy elfogyott otthon a kenyér. Csalódottan ültem le a kolbász mellé, amikor jött az isteni ötlet, hogy tésztával készítem el.
Fotó: KockacZukor
Úgy örültem, amikor az egyik reggel a szobákat kiszellőztetve, tavasz illatot éreztem végre. Az az igazi hálás – „már alig vártam” - érzés, majdnem pityeregtem a boldogságtól. Ehhez képest erre a hétre ismét havazást mondtak. Kinél kell panaszt tenni? Hol a szükséges formanyomtatvány, mennyi az eljárás díja? Ha még mindig tél – gondoltam, akkor megnézem a kamra polcait, hogy mit is használhatnék fel a befőttes üvegekbe zárt finomságokból. Édesapám lecsós üvegeire esett a választásom. Isteni lecsós húst készítettem. :D
Fotó: KockacZukor
Születésnapom volt pár napja. Olyan étteremben ünnepeltünk, ahol a tenger gyümölcseiből falatozgathattam végtelenül... kipukkadásig. :D Ekkor jöttem rá, hogy milyen régen ettem halat, tonhalat, szardíniát, kagylót, rákot. Az is eszembe jutott, hogy lazac is van a mélyhűtőben, csak elő kéne venni. :-) Hét közben azonban nem volt időm kiszedni a halcsontokat a lazacból és leszedni a bőrét, így azt hétvégére hagytam. De egy gyors tonhalas tésztát tudtam készíteni. Vacsira mind elfogyott. :-)
Fotó: KockacZukor
Egyszer olvastam egy online cikket, ami arról szólt, hogy Gianni kedvenc tésztája egy fokhagymás tészta, amihez pirított kenyérbelet kevernek. Elkészítettem a receptet. Tényleg finom lett, de nekem szükségem volt még valamire hozzá. Egy kis plusz ízre, amit a szárított paradicsommal adtam hozzá. Elégedett lettem az eredménnyel. :-)
Fotó: KockacZukor
Annyi dolgom van mostanában, hogy egyáltalán nincs kedvem a főzéssel foglalkozni, és valójában bele sem fér az időmbe, csak késő esténként érek haza. Karácsonyi ajándékok vásárlása, takarítás, pakolás, költözés, a munkahelyen az év végi hajtás. Szerettem volna meleg ételt tenni a párom elé vacsira, de olyat, ami miatt nem kell túl sokat ácsingóznom a konyhában, mégis ízletes és laktató. Egy korábbi babos receptem igen jól sikerült (http://masteszta.blog.hu/2014/08/23/feher_babos_baconos_metelt), így most ismét babbal dolgoztam.
Fotó: KockacZukor
A karácsonyi és családi vacsorára készülve az jutott eszembe, hogy az évek során milyen változások is voltak a hatalmas étkezőasztal körül. A nagyszülői házban még kicsi gyerekként csodáltam a szépen megterített ünnepi asztalt, majd a nagypapa és nagymama elmentek. Beültek a helyükre a szerelmek, majd férjek, később a Hugim a családjával külföldre költözött. Falatoztuk már hárman, de tizenhárman is az ünnepi fogásokból. Ami viszont minden karácsony alkalmával állandó, az a kacsacomb, amihez ebben az évben karamellizált gyümölcsös tésztát készítettem.
Fotó: KockacZukor