A hétvégét a család a Balaton parton töltötte, igencsak sokan összejöttünk. Természetesen főtt a húsleves, már korán reggel feltette Édesanyám. Megkérdezte, hogy mi legyen aztán a főétel ennyi emberre. Olyan fogásra volt szükség, ami pénztárca kímélő, mégis finom és laktató. Ja, és ne legyen már mindig rántott husi és rakott krumpli. :-) Nagyon régen ettünk tarhonyát, így most arra esett a választás. Faltuk is vidáman a délutáni programok előtt. :-)
Fotó: KockacZukor
Ajánlok Nektek néhány családi programot a nyár utolsó napjaira a Balatonon. Ha a déli parton pihentek, akkor pattanjatok bringára, és bicajozzatok el a Balaton partján Zamárdiba, a kalandparkba (www.zamardikalandpark.hu). Találhattok itt gyerekpályákat, junior pályákat, felnőtt pályákat, kipróbálhatjátok a szabadesést, vízi dodzsemezhettek, kisvonatozhattok, és még sorolhatnám. Ha pedig az északi parton nyaraltok, akkor látogassátok meg Szentbékkállán a kőtengert (www.balcsi.net/helyek/szentbekkalla). Persze ebédet is főzhettek együtt. Mondjuk ezt a receptet. :-)
Fotó: KockacZukor
Ha nyár, akkor vízpart, bicajozás, kultúra, kirándulás, tollasozás, szerelem, cserkó, dinnye és barack, napszemüveg, szalmakalap, család, nevetés.. és zene. Ha pedig zene, akkor fesztiválok, és koncertek. A legjobb, ha a zene és a vízpart találkoznak is. Mondjuk a Balatonon. ;-) Kora délutántól másnap hajnalig vettünk részt koncerteken, csápoltunk, énekeltünk, táncoltunk, ugráltunk. Hajnalban ágyba estünk, majd egy hatalmas alvás után felkelve nevettünk, hogy a vádlink és bokánk sajog, és a hangunk is már csak rekedt másolata az eredetinek. Isteninek minősítettük az előző esténket! Viszont a torkunkra ráfért a forró leves. :-)
Fotó: KockacZukor
Mákos tésztázás után lementünk a strandra. A párom elment úszni a Balaton mélyebb részére, a Manó a parton tavi kagylókat gyűjtött, én a parton sütkéreztem, amikor elkezdett közeledni egy sárkány fejű és sárkány farkú hajó a part felé. Egy ember ült rajta és dobolt, és igencsak sok fürdőruhás evezett benne. Persze összeszaladtak a parton az érdeklődők, és mint kiderült, éppen azért jöttek, hogy minél többen kipróbálják a sárkányhajózást. Mi is beültünk egymás mellé hárman, és dobszóra ütemesen hajtottuk a hajót. Nagyon élveztem, hiszen a hajó elkezdett suhanni; nem számítottam ilyen sebességre. :) A középen ülő gyerekek is élvezték, egészen addig, amíg jött egy nagyobb hullám, és a dobos beleesett a vízbe. Persze nevetett a csapat, és hamar folytatta az útját. Ha érdekel Titeket is az élmény, nézzetek utána az interneten, ezen az oldalon: www.sarkanyhajo.hu.
Fotó: KockacZukor
Az augusztus a szülinapozások ideje a családban. Unokahugi két éves lesz, a párom is fiatalodott egy évet, és a Hugim szeptemberi születésnapját is akkor ünnepeljük meg, amikor augusztusban együtt van a család. A legszimpatikusabb ajándékok most az élményajándékok voltak számomra, vagyis adni egy még meg nem élt élményt. Fel is kerestem az interneten azokat a cégeket, amik ajándékutalványokkal foglalkoznak, de sajnos rossz tapasztalatokat szereztem. Az egyik oldal működtetőit el sem lehetett érni, a megrendelés folyamata nem működött, míg a másik oldal olyan drága volt, hogy csak ráncoltam a szemöldökömet. Úgy döntöttem, megkeresek olyan magánszemélyeket, akik ilyesmivel foglalkoznak, és ezen az úton végre sikerrel jártam. :-) Bevallom, ünnepi ebédekben vagy vacsorákban nem gondolkodtam, mert a nagy melegek mellett nemigen tudunk komoly ételeket enni. De egy könnyed nyári vacsi azért belefért. :-)
Fotó: KockacZukor
A répás sajtkrémről az egyetemi éveim jutnak eszembe. Az öt év alatt egy orvostanhallgató lány egyik szobáját béreltem. Néha meglátogatott minket a lány anyukája, és ilyenkor isteni reggeliket ehettünk. Illatozott a pirítós, amire répás, fokhagymás sajtkrémet kentünk. Olyan finom volt ez a krém, hogy még reggeli után is rájártunk a hűtőre, hogy nassolhassunk belőle. Ha a pirítóson működik ez a finom krém, miért ne próbálhatnánk ki tésztával és csirkemellel is? :-) Íme a recept.
Fotó: KockacZukor
Úgy alakult, hogy augusztus egyik hétköznapján alig voltunk az irodában; a legtöbb kolléga a szabadságát töltötte. Ebédidőben elővettem az előző este készített chilis, mézes csirkét, és amíg elnyammogtam, addig egy Párizsról szóló útikönyvet lapozgattam. Megkerestem a metró térképén, hol landol majd a gépünk, hol lesz a szállásunk. Megnéztem, hogy a belváros milyen messze lesz tőlünk, hogy a látnivalókat hogyan találjuk meg. Alig várom már! Keresgélés közben a chilis, mézes csirke is elfogyott, és én elégedetten ábrándoztam tovább, amíg a főnök rám nem rontott... ;)
Fotó: KockacZukor
Úgy alakult, hogy ebben a kánikulában nemigen volt kedvem enni. Se gyümölcsöt, se sajtot, se salátát nem kívántam. Viszont ettől függetlenül muszáj volt dolgozni és teljesíteni. Amikor nem ettem, akkor szédelegtem, és fáradékony voltam, sőt még nyűgös is. Mégsem ment le egy falat se a torkomon. Édesanyámmal beszéltem telefonon, aki azt mondta, hogy legalább egy kis levest egyek. Bár az is ijesztő gondolat volt a számomra, hogy a 40 fokos hőségben tűzhely mellé álljak, mégis előkészítettem a leves hozzávalóit, és feltettem főni azzal, hogy ez elkészül magától is. :-) El nem tudom mondani, mennyire jól esett a gyomromnak ez az egyszerű, gyors, könnyű nyári leves.
Fotó: KockacZukor
Úgy két hónapon át egyszerre három könyvet is olvastam. Egyik reggel Osho-ra vágytam, így azt vittem magammal. A következő estén történetre is szükségem volt a tanítások mellé... és még be sem fejeztem a két könyvet, már vettem is elő egy következő kedvencet. Sokat utazom tömegközlekedéssel, és hogy ne szippantson be a földet bambuló, megtört zombik világa, inkább fejest ugrok a könyveim csendes világába. Na jó. Néha azt is gyorsan végigpörgetem a fejemben, hogy milyen hozzávalókat is kell beszereznem a zöldségesnél és a közértben az esti vacsihoz... ;-) :D
Fotó: KockacZukor
Találtam egy szimpatikus lovardát, ahol időpontot foglaltam életünk első lovaglására. Színész, az én deres lovam kedvesen fogadott, és miután nyeregbe „pattantam”, megindult, én pedig hangosan felkiáltottam, hogy „eeezzz mozooog”! Tudom, kicsit abszurd megnyilvánulás volt a részemről, de tényleg először ültem lóháton, és nagyon új volt az élmény. :) Nyolc éves manócska is velünk tartott, bár neki be van gipszelve a keze, így csak nézegethette a pacikat. A kis kobakja mindjárt felsorolt 3-4 módszert arra, hogyan lehetne leszedni a gipszet a karjáról, és hogyan tudná ő is lovat megülni. Nyilván erre majd legközelebb kerül csak sor, de ezt nehezen dolgozta fel a kis lelke. Muszáj volt vigasztalni kicsit, így otthon azt főztem, amit ő kívánt.
Fotó: KockacZukor
A hétvégén a Tisza-tavat bringáztuk körbe. Közel 70 km-t tettünk meg. Én nem vagyok egy rendszeresen bringázó ember, de az utóbbi időben igen sokat pattantam bringanyeregbe. Az első utak rövidek voltak, 30 km körüliek. Ezeket a távokat kicsit növeltük a Balaton partján, ahol már 50 km fölé is merészkedtem. Természetesen a hátsóm sajgott is két-három napon át, amin persze a szilikonos ülés sem segített. Kicsit megijedtem, amikor megtudtam, hogy milyen hosszú is lesz ez a tó-kör, de belevágtam. Ugyan az utolsó kilométerek már nem mentek az átlag 20-25 km/h-s sebességgel, sőt, inkább csak a túlélési ösztön hajtott, de azért büszke voltam magamra, hogy ezt is megcsináltam. Megérdemeltem hát a finom vacsorát. ;-)
Fotó: KockacZukor
A sulikban VAKÁCIÓ van, és a gyerekek a nagyszülőknél vannak, a szülőkkel nyaralnak, vagy táborokban töltik a meleg napokat. Van azonban, amikor egyik sem megoldható, és otthon ragad a lurkó. Hogy ne unatkozzon, vigyétek el az Aeroparkba, a repülőgép múzeumba (aeropark.hu), ami a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2B terminálja mellett található, vagy látogassátok meg a Tarzan park nevű óriás játszóteret (tarzanpark.hu), ami a gyerkőcöt órákra le fogja köti. ;-)
Fotó: KockacZukor
Így július közepén, azzal, hogy az iskolákban nyári szünet van, és az emberek megkezdték a nyári szabadságokat, kiürült a főváros. Ezt a napi munkába járás során a BKV tömegközlekedési eszközein érzékelem. Le tudok ülni, és nem kell fulladoznom amiatt, mert lélegzetvételnyi hely sincs. A vásárlásaimat mindig úgy terveztem, hogy ne kelljen túl sok szatyrot cipelnem, de most, hogy van helyem letenni őket, elmerészkedtem egy távolabbi piacra is. Nem tudok betelni a sok-sok gyümölccsel, ami ilyenkor kapható. A forróság ellenére, azért néha meleg, laktató ételt is kell fogyasztani.
Fotó: KockacZukor
Amikor egy nyolc éves kisfiú már századszorra közli, hogy ezt nem szereti, azt sem szereti, ilyet nem fog lenyelni, ez nem jó, ez mi egyáltalán, ez miért ilyen és miért nem olyan, na akkor van az a pont, amikor tíz helyett százig kell elszámolni, csendben és lassan. Én, az utolsó számhoz érve felpattantam, és megkértem a manócskát, hogy mivel most tanult írni, és a betűk írását gyakorolni kell, készítsen egy listát azokról az ételekről, amiket szívesen eszik, amiket szeret. A lista így nézett ki: túrós tészta, lazac, túrós tészta, brokkoli krémleves, túrós tészta, grízes tészta, lasagne, paradicsom leves, túrós tészta... :-) A kis listát megőriztem, nehogy elfelejtsem, hogy szereti a túrós tésztát... de a hétvégén inkább olyan ebédet készítettem, ami a kicsi és nagy pasi pocakját is megtölti. Mivel éppen gipszbe tették a rosszcsont egyik karját, vízpartra nem tudtunk elmenni a lasagne eltüntetése után. Így kirándultunk kicsit, sétáltunk az erdőben. Simogattuk és etettük a Budakeszi Vadaspark állatkáit (http://www.vadaspark-budakeszi.hu/) és köszöntünk a Veresegyházi Medveotthon medvéinek is (http://www.medveotthon.hu/).
Fotó: KockacZukor
Volt az az ominózus nagy vihar nemrég... Pontosan abban a percben hullottak le az első hatalmas esőcseppek, mikor kiléptem munkám végeztével az irodából. A szél már leszakította a fák kisebb és szárazabb ágait, és reptette azokat az utcák közepén. A tömegközlekedés túl hamar meghalt. A metróban fulladozva, izzadva, mint a heringek, úgy préselődtünk egymásnak. A hangosbemondóból recsegve szűrődött kifele az információ, miszerint a biztosíték elszállt, csak lépésben tudunk majd haladni. Először csak tehetetlennek éreztem magam, majd a dühöm kezdett nőni. Az egyes megállókat elárasztotta a víz, embertömegek gyűltek össze a kijáratoknál. El se tudtunk indulni, mert a függönyként szakadó víztől a buszainkat nem láttuk. Muszáj volt visszamennem pár megállót, ahol fel tudott venni kocsival a párom. De a felszínen sem volt jobb a helyzet. A csatornák nem tudták elvezetni a vizet, így az magasan hömpölygött a kocsik között. Kidőlt fák, dudálás, anyázás, káosz. Két és fél óra alatt sikerült hazajutnom. Csalódottnak éreztem magam, csalódtam a városomban, amiért nem állt helyt ebben a szituációban sem. Ázott verebekként, zaklatottan másra sem vágytunk, mint egy gyors, meleg ételre.
Fotó: KockacZukor
A fokhagymának már az ókori népek is varázserőt tulajdonítottak, volt, ahol szent növényként tisztelték. Az 1800-as években már Pasteur is írt a gombaellenes és antibakteriális hatásáról. 1920-ban a svájci Sandoz gyógyszergyár izolálta az antibakteriális hatóanyag vegyületeit, az alliint és az abból kialakuló allicint. Kínai kutatók által végzett kísérletek arra engednek következtetni, hogy az allicin - más élettani hatásai mellett - ráksejt ellenes tulajdonsággal is bír. Jelentős immunrendszer-erősítő hatása van, vérnyomáscsökkentő, emésztést elősegítő, alkalmas a koleszterinszint csökkentésére is. Vagyis ne légy rest egy jó kis levest készíteni belőle vacsira. :-)
Fotó: KockacZukor