Van az úgy, hogy az ember feje felett összecsapnak a hullámok. Amikor mindent egyszerre kéne intézni, amikor a munka és magánélet összeér, amikor nincs egy szusszanásnyi idő se, amikor valahogy mindenki egyszerre talál meg, és minden sürgős, és közben a saját életet is élni kéne, bár már azt sem tudom, hogy az mi is. És ha még mindez nem elég, a fogorvos számát is kereshetem elő... más már nem is hiányzik. Pihenni vágyom. Egy finom vacsira egy pohár borral, csenddel.

Fotó: KockacZukor

Amikor életemben először galette-t készítettem, nem is tudtam, hogy azt készítek. Kigyúrtam a tésztát, és olyan kevés lett, hogy nemigen tudtam mit kezdeni vele, hát beletöltöttem egy nagy adag barackot. Csak a Provence-i útjaimon jöttem rá arra, hogy nem is én találtam fel ezt az édességet, hanem már nagyon-nagyon rég létezik. :D Sokféleképpen lehet megtölteni. A család imádja a fahéjat, így most egy krémsajtos, almás, fahéjas változatot készítettem el nektek.  

Fotó: KockacZukor

Igen, tudom, hogy lehet kapni zacskósan szinte bármelyik közértben. Hogy létezik már piros és sárga héjú almából készült is, sőt, csokiba forgatott verzióval is előrukkoltak már. De miért kéne zacskóból enni valamit, amit gyerekjáték elkészíteni? Csupán alma, némi olaj és fahéj kell hozzá...

Ezen a héten most már "élesben" megy a suli, az új általános iskolás elsősök túl vannak az első, felvezető pár napon, a lányom is. :) Igazi bennfentes, naaagy és okos sulisnak érezheti magát, meg is érdemel egy kis jutalmat a hétvégére, mondjuk egy ilyen kis almás muffint, nosztalgiázva picit - mivel alma volt a jele az oviban, nagycsoportban. Receptet nem írok, mert bármilyen muffinnal működik, akár ezzel a csokissal is, a lényeg most a forma, majd utána a dekoráció...

Darwin szerint nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra. Mennyire igaz! Elég jól alkalmazkodom, annak ellenére, hogy az évekkel egy-két háklit azért magamra szedtem. Ennek ellenére bevallom, mostanában már aggódom, hogy mi lesz ennek a világ- és ország „helyzetnek” a vége... Na, de nem politizálok, ebben a rovatban ez nem történhet meg! :-) Politikailag korrektebb lenne ugyanis, ha gyorsan ajánlanék valami finom sütit. Így is teszek most... ;-)

Fotó: KockacZukor

Egy újabb születésnap. Összegzek, osztok, szorzok... és úgy látom, hogy az életem felét nagy valószínűséggel már magam mögött tudom. Milyen szomorú, és milyen csodálatos pillanatokkal volt tele. Nem gondoltam, hogy így lesz, de egy-két év alatt egészen más dolgok lettek fontosak, mint azelőtt. Hirtelen más dolgok értékesek, másra szentelek időt és figyelmet, a célok jellege, formája, funkciója átalakult. Érzem, hogy más vagyok, mint azelőtt. Elégedett vagyok azzal a valakivel, akivé váltam itt belül. Te szívesen megismerkednél és barátkoznál önmagaddal?

Fotó: KockacZukor

Hogy miért egyél télen céklát? Mert a nitrogén-monoxid tartalma javítja a vér áramlását, ezáltal segíti az agy működését. Magas a folsavtartalma. A benne található betacyanin nevű vegyület – kutatások szerint - a prosztata- és mellrákkal küzdő betegeknek kis mértékben, de lassította a tumorsejtek növekedését. Gazdag kalciumban, foszforban, vasban, nátriumban, kénben, valamint az antioxidáns tulajdonságú A-, B- és C-vitaminban. Száz gramm cékla fedezi a napi ajánlott rostfogyasztás 10%-át, a benne található betain pedig támogatja a máj működését. Ezen felül pedig sok káliumot tartalmaz, és nagyon finom is. :-)

Fotó: KockacZukor

El nem tudom mondani, milyen mérges vagyok amiatt, hogy nem a kezembe adják a fizetésemet, hanem bankszámlára utalják, és emiatt a bankok piócaként szívják a véremet. Belegondoltatok már abba, hogy ha lenne a munkahelyeken kifizetőhely, akkor egyáltalán nem kéne évi több tízezret kezelési és egyéb költségre kifizetni? Épp bankot váltok, mert túl soknak ítéletem a zsebemből kivett bankókat. Természetesen, „akivel” újonnan szerződtem is egy modern, legálisan működő rabló, de legalább nem bánt annyira. Mérgelődés esetén az ellenszer a konyha, és az ízletes vacsi közös fogyasztása a szívnek kedves emberekkel. :-)

Fotó: KockacZukor

A párom által egy hét éves fiúcska került az életembe. Ettől a ponttól kezdve a világ olyan része nyílt meg előttem, amivel addig nem foglalkoztam. Nem mondom, hogy egyszerű, de mégis üdítő mosolyforrás, még úgy is, hogy a kicsi nem a sajátom.

Fotó: KockacZukor

A karácsonyi és családi vacsorára készülve az jutott eszembe, hogy az évek során milyen változások is voltak a hatalmas étkezőasztal körül. A nagyszülői házban még kicsi gyerekként csodáltam a szépen megterített ünnepi asztalt, majd a nagypapa és nagymama elmentek. Beültek a helyükre a szerelmek, majd férjek, később a Hugim a családjával külföldre költözött. Falatoztuk már hárman, de tizenhárman is az ünnepi fogásokból. Ami viszont minden karácsony alkalmával állandó, az a kacsacomb, amihez ebben az évben karamellizált gyümölcsös tésztát készítettem.

Fotó: KockacZukor

Emlékszem, hogy amikor én kicsi voltam, akkor telente szánkóztunk. Hóembert építettünk, ami napokig el sem olvadt. Emlékszem, hogy milyen jó volt a hógolyózás után belépni a meleg házba, ami illatos volt, mert a nagyanyám vagy anyukám sütött valami édeset. Miután levettük a sálat, sapkát, csizmát, rohantunk a hátsó konyhába, hogy meglessük, a finomság még a sütőben van-e, vagy már elkészült.

A következő recept egy túrós, fahéjas, almás édesség, ami melegen és hidegen is isteni, és nem csak az apróságoknak, hanem a nagyobbaknak is ízleni fog - kárpótlásul, amiért idén a hóember még várat magára...

Fotó: KockacZukor

Édesapám fantasztikusan főz. Minden hozzávalót gondosan előkészít, szinte meditatív módon tisztít és aprít, minden csepp szeretetét és figyelmét beleteszi az ételbe. Ugyanakkor azt nem szereti, ha ilyenkor a konyhában lábatlankodunk. Ha főz, akkor a szentélyében magára kell őt hagyjuk. A legutóbb, amikor meglátogattam a szüleimet vidéken azt kértem Apától, hogy diktálja le néhány nagyon ízes és különleges étele receptjét, hogy a jövőbe is át legyenek azok örökítve.

Az édes ételek nem tartoznak Apa kedvencei közé, inkább a fűszereket bűvöli. Mégis akadt egy tészta receptje, amire esküdött, hogy isteni. Hát íme: 

Fotó: KockacZukor

Hozzávalók:

20 dkg Gyermelyi lebbencs tészta

25 dkg túró

1 kis doboz tejföl

3-4 kanál kristálycukor

1 kk fahéj

1 citrom héja

6 db közepes alma

2 ek méz

1 ek margarin

Elkészítés:

A tésztát olajos, sós vízben kifőzzük. Ha elkészült, azt hideg vízben leöblítjük. A túróhoz teszünk egy pohár tejfölt, a cukrot, és a fahéjat. Egy nagy citrom héját, és 4 db közepes almát is belereszelünk. A tölteléket összekeverjük, majd hozzáadjuk a tésztát. Vagy több kicsi, vagy egy nagyobb sütőformát, vagy tepsit margarinnal kikenünk, majd beletesszük az ízes tészta felét. Erre újabb 1-2 almát helyezünk, azt meghámozva és szeletekre vágva. Erre rátesszük a tészta másik felét. A tetejére ismét jön egy réteg szeletelt alma. Ezt meghintjük fahéjjal ízlés szerint, és még egy kis mézet is csurgatunk rá. Egy alufólia darabbal befedjük a formák, illetve a tepsi tetejét. Maximum hőfokon 20 percig hagyjuk sülni. 20 perc után levesszük az alufóliát, és további 20 percen át sütjük.

Nem csak a gyerekek, de a szüleik és a vendégek is meg fogják nyalni mind a tíz ujjukat! :)

Fotó: KockacZukor

A ti gyerekeitek szeretik a túrós édességeket? Megeszik a gyümölcsöt is az édességgel együtt?

-KockacZukor-