A karácsonyra én soha nem decemberben készülök. Nem bírom a belvárosi nyüzsgést, a dugókat, a plázák levegőtlen és lökdösődő tömegeit, így el is kerülöm mindezt. Nekem már ősszel, kora télen elkészülnek a kis csomagjaim, és decemberben már fél mosollyal a szám szélén nézem a stresszes, csomagokkal futkosó embereket. Én inkább kényelmesen vásárolok akkor, amikor még nincs feszült hajrá, a decemberi estéken pedig, amikor más a plázákban tolakodik, én nyugalmasan haza megyek, mindennap megfőzni a vacsit. :-)

Fotó: KockacZukor

Mindig bajban vagyok az olyan ünnepekkel, mint a névnap, a Valentin nap, a Mikulás... Számomra ezek nem jelentős ünnepnapok, és emiatt nem is szoktam ajándékokat vásárolni, illetve ha mégis, akkor csak valami apróságot. Kellemetlenül is érzem magam, ha valaki mégis nagyobb meglepetéssel készül nekem. Persze ahány ház, annyi szokás; ahogy az ajándékok nagysága és értéke is. Szerintem a legfontosabb a mosoly, és annak kifejezése, hogy gondoltál a másikra, amit tökéletesen el lehet mondani egy finom vacsorával is, melyhez egy pohár bort kínálunk...

Fotó: KockacZukor

A síelők alig várják már a havat, a hegyek tetején napozást, és a fővárosi karácsonyi vásár is látogatható már, de az ősz és tél programjai inkább a fedett helyeken szervezett koncertek, a mozi, a téli fesztiválok. December 3-án az Alma Együttes tart mikulás koncertet, december 16. napján Fábián Juli és a Zoohacker, örök rajongója vagyok a Dumaszínházasoknak, akik egészen a karácsonyig fellépnek, a mozikban kiváló filmeket játszanak, a Fővárosi Nagycirkusz varázslatos csodavilágot álmodott a karácsonyi porondra, de otthon is lehet sorozat-maratonokat rendezni, például a Kártyavár című filmsorozatot végignézve. :D No és persze lehet otthon sütni, főzni, és finomakat enni! :D

Fotó: KockacZukor 

Elkezdett hiányozni a mozgás, amiből olyan sok volt nyáron. Most már a hideg miatt nem lehet bringázni, a sok meló miatt jelenleg nincs arra időm, hogy egy edzőterembe elmenjek, így ha van egy szabad órám, itthon próbálom meg pótolni a végtagok és izmok megmozgatását. Szerencsére van ellipszis trénerem és egy jóga matracom, amin úgy tekerem ki magam, ahogy akarom. ;-) Természetesen az ősz és tél alatt sokkal nagyobb odafigyelést igényel az is, hogy mozgás hiányában mit eszünk. Én semmiképpen nem szeretnék a következő nyárra úszógumikat, így odafigyelek a hideg hónapok alatt is arra, hogy mit eszek.

Fotó: KockacZukor

Az egyik napról a másikra betegedtem meg. Tüszős mandulagyulladás, fülgyulladás és minden, ami ezzel jár. Beszélni és felállni is nehezen ment, amíg a fejem jobban nem lett. Infralámpáztam, inhaláltam, antibiotikumot szedtem, több zacskó zsebkendő elfogyott, liter számra a mézes tea. Az ételek ízét nem éreztem, tényleg csak a "táplálék" funkciójuk maradt meg. Három nap fekvés után battyogtam ki először a konyhába, és készítettem egy nagyon gyorsat, egészségeset és finomat, aminek végre az ízét is éreztem. Hagymalevest bármikor jó enni, számomra gyógyhatású... :-)

Fotó: KockacZukor

Holnap műszaki vizsgára megy az autóm. Ezzel egyidőben kellett befizetnem a jövő évi kötelező biztosítást, a súlyadót, és olajcserére, légszűrő cserére, fékbetét és féktárcsa cserére is szükség volt. Így minden együtt már egy tetemesebb összeg, amin éppen mérgelődöm, de ha jobban belegondolok, olyan jó, hogy van a Pözsi (mert hogy beceneve is van a Peugeot-nak). Életem első kicsi autója csak csendben tűr és szolgál, bár kárt nem szoktam okozni neki. Sokszor segít Pözsi a vacsik és ebédek hozzávalóinak hazaszállításában. Ez így történt most is. :-)

Fotó: KockacZukor

Tegnap egy pénzintézetben jártam, ahol annyiféle lehetőséget ajánlottak a pénzem fialtatására, hogy inkább nem vágok bele semmibe ezek közül. Tudom, ez most nem hangzik logikusnak, de sajnos az ajánlatokban túl sok volt a kockázat, vagy aminek kicsi volt a kockázata, annak ugyanígy a haszna is, ergo most inkább másra koncentrálok. Próbáltak rám erőltetni hiteleket is, azzal, hogy az milyen jó lenne nekem, ha mínuszba is költhetném a pénzem. A sok beszéd közben rájöttem, hogy ha nincs észnél az ember, akkor simán bevezetik a susnyásba... és a lápban ragad. A pénzügyek helyett sokkal szívesebben foglalkozom desszertekkel, amelyek közül most egy csodás állagúnak és ízűnek a receptjét osztom meg veletek. Szép hétvégét nektek! :)

Fotó: KockacZukor

Reggel óta pakolászunk, hiszen másfél hét szabira indulunk vidékre. Nagyon sok türelemre van szükségem a párom lassúságához. Mire minden kütyüt elpakol, minden biciklit felszerel, mindent kilogikáz, és az autóba szerkeszt... Ehhez képest én, aki már reggel nyolckor reggelit készítettem, másfél óra alatt mindent összeraktam. De mindent! A ruhától az elektromos eszközökig, a konyhai cuccokat és az élelmiszert, a gyógyszert, a sebtapaszt, a  mosószert, esőre és kánikulára is ami csak kellhet. Közben úgy hatszor szóltam rá, hogy kezdje már el a pakolást. Aztán én már az ajtóban, indulásra készen álltam, ő pedig még alsógatyában nézett rám, hogy jaaaa, már indulni kéne? Minden reményem feladtam... Közöltem, hogy összeütök egy irtó gyors ebédet, amíg vakarózik; addigra legyen mindennel kész. :)

Fotó: KockacZukor

Holnap gyereknap lesz. A Bókay kalandpark kedvezményeket biztosít ezen a napon a jegyárakból. Mi már kipróbáltuk a helyet korábban, ami egy vasárnap délután a legjobb kikapcsolódás volt a gyerek és az apja számára egyaránt. Ugyanis apa nem bírta tovább tíz percnél azt, hogy csak nézi a gyereket. Kért egy sisakot, mászó felszerelést, és felmászott a magasba a felnőttek szintjére. Két órára el is tűnt, és úgy jött vissza, mint aki a világ legmagasabb csúcsát hódította meg. :D

Fotó: KockacZukor

A Magyar Nemzeti Galériában jártunk, és megnéztük a Picasso kiállítást. Az alkotásai nem kerültek hozzám közelebb. Minden festmény előtt volt valami, amivel nem tudtam megbarátkozni. Vagy a színek voltak sötétek, vagy a képen szereplő arc nem tetszett vagy a végtagok ábrázolása... vagy, vagy, vagy... Mígnem egyszer csak egy olyan rajzához értem, ami egy férfit és szamarat ábrázolt. A képet egyetlen megszakítás nélküli vonallal rajzolta meg, és én döbbentem álltam addig a kép előtt, amíg a szemem végigvezettem a vonalon. Éreztem, ahogy egy icipicit végre megértettem belőle. Zseni volt. Kétségtelen. A következő recept pedig zseniálisan finom! ;-)

Fotó: KockacZukor

Láttam egy beszélgetést a BBC Earth Tv csatornán, amiben David Attenborough a 89. születésnapján az amerikai elnökkel beszélget környezet- és természetvédelemről, és növények, állatok sokféleségéről. Teljesen odaragadtam a képernyő elé. Amikor bemutatták közben Attenborough életének munkáit, rájöttem, hogy a legújabb filmjeit nem is láttam még, és a 3D technikával, modern kori grafikával elkészített alkotások még a felnőttek számára is izgalmasak. Klassz családi programnak ígérkezik ezek közös megnézése.

Fotó: KockacZukor

Itt a tavasz, és bár egyszer-egyszer úgy döntenek az égiek, hogy meglocsolnak egy kiadós vízmennyiséggel, azért most már érezzük a mellkasunk közepén a kikeletet. Ha pedig kirándulás, akkor irány a Rám-szakadék. Egy kellemes körtúrát tehettek két-három óra alatt, aminek során sziklák között mehettek át, vízesések mellett felhúzva magatokat. Izgalmas megmérettetés, ami zárt cipőt, és kényelmesebb szabadidő ruhát igényel. A túra második részében pedig visszaandaloghattok a kiinduló ponthoz. Menet közben ehettek egy kürtőskalácsot, ihattok forralt bort.  Igazán élménydús napot szervezhettek itt. Hazaérve pedig jól fog esni a forró leves.

Fotó: KockacZukor

Nem hiszek a karácsonykor ajándékokra felvett hitelekben, nem hiszek a giccsben, és a végtelen pénzköltésben. De hiszek a karácsonyi vacsora illatában, a békés csendben vagy éppen zsivajban eltöltött estékben, az egymás mellett filmezésben, társasozásban, kártyázásban vagy harsány beszélgetésben, a találkozásokban, a díszek fényében, a karácsonyfa tűlevelében, és az év végi pihenésben.

Békés, boldog karácsonyt kívánok minden kedves Olvasónak!

Fotó: KockacZukor

Tegnap este, munka után felpattantam a cangára, és eltekertem pár utcával távolabb. Gerinc jógára igyekeztem. Nagyon örültem, amikor végre rátaláltam erre a teremre és oktatóra (http://jogazz.hu/), mert már nagyon szükségem volt a nyújtásra, lazításra vagy éppen erősítésre. Másfél órán át végeztük a gyakorlatokat, de nekem úgy tűnt, mintha egy pillanat lett volna. Annyira ellazított, hogy hazafele úgy érzetem magam a bicajon, mintha az magát hajtaná, és én csak élveztem a meleg indiánnyár finom esti levegőjét. Otthon aztán lazán belibbentem a konyhába, és összerittyentettem egy csodás levest. :)

Fotó: KockacZukor

Egy borongós, szürke nyári napon indultunk családostul Nagyvázsonyba, a Kinizsi várba. A kompon arra jutottunk, hogy tökéletes kiránduló idő van, se nem meleg, se nem hideg. Sajnos viszont minél közelebb kerültünk Kinizsi várához, annál jobban esett. :/ Amikor megérkeztünk, már dézsából öntötték, legalább fél órán át ki sem tudtunk szállni az autóból. Megérte kivárni az eső elvonulását, ugyanis amikor kisütött a nap, csodálatos nyári meleg lett. A vár a kapun kívülről kicsinek tűnt, de ahogy azt átléptük, élveztük annak minden szegletét, sarkát, termét, tornyát. Hazaérve egy finom, spenótos pennével koronáztam meg a napot...

Fotó: KockacZukor

Elég lehangoló volt a nyaralás után ismét hazatérni. Az egyik nap még napsütés, vízpart, tiszta levegő, tollasozás és madárcsicsergés, másnap pedig már fulladozás a metrón, tömegek a járdákon, aktahegyek az irodában. Ennél csak az volt kiábrándítóbb, hogy az első munkanapon már csak négy keréken jutottam haza, mert pár óra alatt annyira legyengültem, hogy nem tudtam állni a lábamon. Az estét lázasan töltöttem, másnap reggel vitt is a párom az orvoshoz. Persze, hogy valami vírus... annak minden kellemetlen tünetével. Enni sajnos nem tudtam egy-két napig, és aztán is csak fokozatosan terhelhettem a gyomrom. Vagyis levesekkel melegítettem be. :-)

Fotó: KockacZukor