Van egy bizonyos konzerves sült bab, ami barbeque ízesítésű, és amit annyira szeretünk, hogy rendszeresen a kosaramba kerül. Tegnap sem volt másként. Tettem mellé egy doboz kukoricát, petrezselymet és paradicsomot is, és otthon egy imádnivaló chilis mexikói csirkét dobtam össze belőle.
Az étel már nem csak az orrunkat, a szánkat és bendőnket kényeztető szükséglet és élvezet, de az is fontos, hogy amit magunk előtt látunk elbűvöljön, a látvány elvarázsoljon, de minimum elindítsa a vágyakozást az evés iránt. A tavasz meghatározó színei a zöld, a piros, a rózsaszín, a lila és fehér, és persze a kihagyhatatlan sárga.. mint a mi mai levesünk. :-)
Fotó: KockacZukor
Hozzávalók:
1 db Gyermelyi tojás
2 konzerv kukorica
250 g csirkemell
1 db leveskocka
2 ek teavaj
2 dl tejszín
1 tk reszelt gyömbér
étolaj/ olívaolaj
bors
só
Elkészítés:
A csirkemellet apróra kockázzuk, sózzuk, borsozzuk, majd egy serpenyőben olajon kisütjük.
Egy lábosban a kukoricát vajon megfuttatjuk, majd felöntjük annyi vízzel, hogy az ellepje. Fűszerezzük, hozzáadjuk a leveskockát, és hagyjuk összefőni az ízeket. A tejszínbe teszünk egy tojássárgáját, és összekeverjük a tejszínnel. Ezt keverjük hozzá a leveshez. Miután a leves így is rottyant egyet, a leveshez adjuk a csirkét is. Már tálalhatjuk is.
Hetente 2x biztosan eszünk kukoricát a szezonban. Imádjuk. Főleg a gyerekek. A társasházunkban az udvaron lent játszó gyereksereg minden tagja oda van érte, rohannak fel hozzánk, hogy kérnek még. Kicsi társasházat képzelj el, 7 család lakja, így kb 6 gyerekről beszélünk, nem egy óvodányiról, úgyhogy szívesen vállaltam a kukoricafőző anyuka szerepét. Az utóbbi időben így készítettem el nekik, tejjel és vajjal, mert sokkal ízletesebb, zamatosabb, szaftosabb lesz az eredmény. Nekik bejött, próbáld ki te is. :)
Hozzávalók:
4-5 cső kukorica (akár félbe vágva)
Kb 50 gramm vaj
1 csésze tej
víz
Töltsd meg félig vízzel a lábast. Tedd fel a tűzre. Amikor felforrt, add hozzá a tejet és a vajat, majd a kukoricákat is. Az újraforrástól számítva főzd 10 percig, majd zárd el. Hagyd a vízben a kukoricát tálalásig.
Két hete jártam először a nyári Balatonon. Még nem volt szezon, még a vasút is fel volt túrva, de a kis üdülőfalu központja már tele volt emberekkel, elkezdett élni. A családom egy vödörnyi cseresznyével várt, és a piros gyümölcsnek már csak a látványa is boldoggá tett. Az első napon még nem merészkedtem be a Balatonba, de aztán a másodikon már olyan erős volt a víz iránti vágyam, hogy nem érdekelt, milyen hűvös is az a víz. Fájó szívvel hagytam ott a nyaralót... de csak azért, hogy hamarosan visszamehessek. :D
Mindig azt hittem, hogy az, hogy valaki komolyabban megbetegszik, mindenkivel megtörténhet, de velem soha. Nyilván ez naiv gondolat, mégis távol állt tőlem mindenféle baj, egészen másfél héttel ezelőttig. Amikor is egyik reggel csak tehetetlen jajgatások közepette tudtam felállni. A derekam és gerincem úgy döntött, nem áll szolgálatomba. Egy hét vény nélküli gyógyszer és tapasz használat után el kellett mennem orvoshoz, mert elkezdtem félni, hogy komolyabb a baj, mint egy megerőltetés. Jól tettem, hogy elmentem, mert bár műtétet nem igényel, az életemet a jövőben kis változtatásokkal, más típusú sportokkal kell élnem tovább. Először is pihenek egy nagyot húsvét alatt, és kimegyek a természetbe nagyokat sétálni. :-)
A karácsonyra én soha nem decemberben készülök. Nem bírom a belvárosi nyüzsgést, a dugókat, a plázák levegőtlen és lökdösődő tömegeit, így el is kerülöm mindezt. Nekem már ősszel, kora télen elkészülnek a kis csomagjaim, és decemberben már fél mosollyal a szám szélén nézem a stresszes, csomagokkal futkosó embereket. Én inkább kényelmesen vásárolok akkor, amikor még nincs feszült hajrá, a decemberi estéken pedig, amikor más a plázákban tolakodik, én nyugalmasan haza megyek, mindennap megfőzni a vacsit. :-)
Van élet a "Mais bitte!"-n túl... Egy héttel ezelőtt Pool&Beer partyra voltunk hivatalosak egy kis, budapesti uszodába. Ott találkoztam először a sült, baconbe tekert csöves kukoricával, ami a hamburgerhez és lángoshoz hasonlóan nagyon kapós volt a hőség ellenére is. Hazaérve rákerestem a neten, mit lehet még kihozni a kukoricából, és ezt találtam. Kipróbáltam, és mivel isteni, erre buzdítalak téged is. :)
„Valóban erőssé válni azt jelenti, hogy soha, semmilyen körülmények között nem adod fel.” Ó, igen - gondoljuk magunkban - ez tényleg így van. Kár, hogy a nagy gondolatok megvalósítása felé vezető út mindig olyan kínkeserves. De ha jobban belegondolsz, hősök vagyunk mindannyian. A saját életünk és világunk hősei, amihez nem kell sem hadvezérnek, sem királynőnek, sem sztárnak, sem modellnek, sem olimpiai bajnoknak, sem feltalálónak, sem Nobel-díjasnak lennünk. Csak a saját félelmeinket kell legyőznünk, és mindent megtenni az álmainkért. Vagyis ne add fel. Te se! ;-)
Elkezdtük rendbe tenni a téli álmot alvó kis erkélyünket. Felmostuk, lepókhálóztuk, letörölgettük, elővettük a mini asztalkát, amihez a székeket még gyorsan be kell szerezni. Már azon is gondolkodtam, hogy milyen virágokat és fűszereket teszek a balkonládákba. :) Alig várom, hogy a reggeli kávét a felkelő nap kellemes melegében – a friss levegőn – ihassam meg. De akár az ebédek elfogyasztásához, vagy egy kellemes gyertyafényes vacsihoz is pont alkalmas lesz ez a kis erkély. :)