Húsmentes tészták

Bár foglalkoztunk már néhányszor húsmentes tésztákkal, de a jó ötletekből sosem elég. Fő a változatosság alapon pedig mindig jó egy kicsit feldobni a megszokott ízeket egy-egy új recepttel, bár néha az is elég, ha a már ismert fogást valamilyen más fűszerrel vagy elkészítési technikával bolondítja meg az ember.

spenotos_canelloni.jpg

Úgyhogy lássunk két receptet, a spenóttal és ricottával töltött canellonit és a paradicsomos, rukkolás orecchiettét.

Hozzávalók:
12 canelloni
500 g spenót
350 ricotta
70 g parmezán
1 tojás
1 gerezd fokhagyma
700 ml besamel mártás
só, bors
olívaolaj
egy kis szerecsendió az ízesítéshez.

Elkészítés:
Tisztítsuk, majd mossuk meg a spenótot.
Tegyük egy nagy tepsibe, egy adag vajjal és fokhagymával.
Majd vegyük ki a gerezd fokhagymát, sózzuk meg.
Nyomjuk ki belőle a maradék vizet, vágjuk finomra.
Egy tálban keverjük össze a lereszelt parmezánt a ricottával és a spenóttal.
A keverékkel pedig töltsük meg a canellonikat.
Egy hőálló tálat kenjünk ki vajjal.
Némi besamelt is öntsünk a tepsibe, abba helyezzük el a canellonikat. Jól öntözzük meg a tetejét is besamellel, szórjuk meg gazdagon parmezánnal. Tegyük be a sütőbe és süssük meg, egy kis színt is adva neki a végén.

Orecchiette rukkolával és paradicsommal

paradicsomos_orchiette.jpg

(A tésztát alighanem könnyen lehet helyettesíteni kis kagylóval vagy más olyan fajtával, ami rövid és jól felveszi a mártást.)

Hozzávalók:

320 g bármilyen rövid száraztészta
300 g mini paradicsom
4 marék rukkola
pecorino sajt
1 gerezd fokhagyma
1 csipetnyi őrölt vörös bors
extra szűz olívaolaj
só, bors

Elkészítés:
Forraljunk fel egy nagy fazék vizet. Közben felezzük el a kis paradicsomokat, tegyük egy szűrőbe, sózzuk meg és tegyük félre.
A rukkolát vágjuk fel. A tésztát pedig főzzük meg, kb 10 perc alatt.
Vegyünk egy nagy serpenyőt, dobáljuk bele a rukkolát, paradicsomot, Ízesítésül pedig tegyük bele az őrölt vörösborsot, a pecorinót, és a fokhagymát.
Aztán távolítsuk el a fokhagymát, dobjuk bele a tésztát, és egy kis olívaolajjal spricceljük meg.

Assabesi, bengasini, abissini, tripolini: mit keres a pasta Afrikában?

Olaszország gyarmati múltjának stabil hagyatékát képezik az ex-kolóniákon otthonra lelt tészták. Nyomaikat ma is felfedezhetjük Észak- és Kelet-Afrika asztalain, de vajon hogy kerültek oda?

ethiopian-beef-spaghetti.jpg

Az olasz konyha szégyene a hawaii pizza? Trend-körkép.

Vallomással kell kezdenem: nem szeretem a hawaii pizzát. Egyszerűen azt gondolom, az ananásznak semmi köze a pizzához, nem is értem, mit keres rajta. Mindenesetre utánajártam, ki találta fel ezt a pizzafajtát, a poszt végén pedig az is kiderül, mit szólnak az olaszok ehhez az egészhez.

hawaii_pizza.jpg

A hawaii pizzának sem Hawaiihoz, sem Olaszországhoz semmi köze, ami így együtt már egy elég erős felütésnek tűnik egy poszt esetében. Ígérhetem, lesz még durvább is...

Szóval a hawaii pizzát egy Sam Panopoulos nevű kanadai görög (!!) étteremtulajdonos találta fel 1962-ben. Képzeljük magunkat a korba: a fél világ ukulele-mániában él, Hawaii nem sokkal korábban, 1959-ben lett az Egyesült Államok tagállama, Észak-Amerikában pedig minden menő, ami valamiképp a szigethez köthető.

Fiatal, kezdő pizzéria tulajdonosként valami tuti különlegességet szeretnénk alkotni, nem is kell sokat töprengeni talán, hogy rádobjuk a sonkára az ananászt, hátha... És a dolog működik.

Valahogy így eshetett a dolog az ontarioi Chathamben található Satellite Restaurantban. Az alig 100 ezer lakosú kanadai kisváros szinte Detroit külvárosának számít, hiszen csak 80 kilométerre fekszik az amerikai metropolistól.

Az eredeti recept

A pizza egy ekkora kanadai kisvárosban 50 éve igazi különlegességnek számított, a hawaii pizza meg pláne. Az eredeti recept egyébként csak sonkát, ananászt, paradicsomszószt és sajtot tartalmazott.

Sam Panopoulos (a jobbra látható képen) a gyors és hatalmas sikeren felbuzdulva megpróbálkozott a hawaii burger elterjesztésével is, ám azzal már nem járt sikerrel (talán mert a burger tradicionális észak-amerikai étel, és a közönség nehezebben fogadta el az újdonságot).

A hawaii pizza mindenesetre igazi világsiker lett, olyannyira, hogy például Ausztráliában az eladott pizzák 15 százaléka az.

Egy őszinte nagykövet

A hawaii pizza diadalútja persze nem mindenkinek tetszik. Mást ne mondjunk, ott van Olaszország egykori londoni nagykövete, aki még 2004 februárjában szokatlanul éles kirohanást intézett a szigetországban működő „pizzériák" és az olasz konyha megcsúfolása ellen, amire a hawaii pizzát hozta fel példaként.

„Ha egy szakács ananászt tesz egy pizzára, akkor a végeredmény nagyon messze van a hagyományos olasz íztől, amit a mozzarella, a paradicsom, a bazsalikomlevelek és esetleg egy kis darab ajóka ad" – nyilatkozta Luigi Amaduzzi.

„Még az olasznak tartott pizzák is – amelyeknek szalámi vagy prosciutto van a tetején – mind új kreálmányok. Némelyüket nem szeretem, mert az én ízlésem inkább hagyományos. Az étel művészet. A kreativitásról kellene szólnia, de csak bizonyos határokon belül" – tette hozzá a nagykövet (a következő képen jobbra).

Semmi köze az olasz konyhához

Luigi Amaduzzi azonban a nyilatkozgatásnál is tovább ment, a tekintélyes The Guardian című lapba cikket is írt, melyben részletesebben is kifejti, miért tartja az olasz konyha megcsúfolásának a hawaii pizzát és társait.

Ebben kifejti, hogy megérti az érdeklődést, ami a hawaii pizzával kapcsolatos megsemmisítő véleménye keltett, és természetesen senkinek sem akarja megszabni, mit egyen, csak azt az egyet szeretné elérni, hogy az ilyen ételt ne nevezzék olasznak, mert semmi köze az itáliai konyhaművészethez.

„Az ananászos vagy currys pizza semmivel sem olaszabb, mint amennyire angol lenne mondjuk a csokis steak. Az élelmiszeriparban túl sokakat csak a gyors meggazdagodás érdekel, így aztán a végeredmény néha az, hogy az olasz éttermek olyan fogásokat vesznek fel az étlapra, amiknek semmi köze az olasz konyhához. Miként bizonyos indiai ételek egész egyszerűen nem léteznek az indiai gasztronómiában, úgy például a bolognai spagetti is ismeretlen Bolognában."

(...)

Az ananászos pizzától indultam, végül még egy gondolatot szeretnék hozzátenni: az integráció minden európai nép érdeke, de ennek nem szabad egyben homogenizálódást is jelentenie. A nemzeti kultúránk közös érték, és mindent meg kell tennünk, hogy megőrizzük minden vonását, és ebbe az ételek is bele tartoznak" – írta Luigi Amaduzzi, 2004-ben Olaszország londoni nagykövete.

A hawaii pizza tehát ezek szerint nem olasz étel – ettől természetesen még lehet szeretni, csak éppen fogadjuk el, hogy az olasz gasztronómiához nem sok köze van.

Őszi sütőtökös, tojásos saláta

Ha ősz, akkor biztosan vásárolni fogok sütőtököt, amit egyszerűen feldarabolva, megsütve és mézzel megcsorgatva szeretek a legjobban. Legtöbbször sütemények készítéséhez használják, krémet készítenek belőle, muffinokhoz, tésztákhoz keverik. Most viszont arra voltam kíváncsi, hogyan használhatom egy sós étel elkészítéséhez. Egy vagány sütőtökös saláta receptet hoztam most nektek.

191015-2.jpgFotó: KockacZukor

Őszi tésztaszósz

Így őszre megérnek a csonthéjasok, amiket különösen jó dolog, ha saját kezűleg tudunk gyűjtögetni.

Lelkiismeretfurdalás-mentes torta - videó blog

Szüreten jártam a hétvégén, és ahogy az szokás ilyenkor, az ebéd "terülj-terülj asztalkám" volt megrakva minden jóval, sós, húsételek, és édességek végtelen sorával. A kedvencem egy könnyű gyümölcsös, túrós torta volt, aminek a receptjét elkértem, és most elhoztam nektek. A tortához nem használtam lisztet, se cukrot, és a tejtermékek laktózmentesek.

191027-2_1.jpg

Fotó: KockacZukor

VIDEÓ

A főzővíz csínja-bínja

Ki gondolná, hogy a forrásban lévő víznek ennyiféle fajtája lehet, ezeket mind meg lehet különböztetni, és mindegyik másra jó, ha főzésről van szó. A tészták kapcsán gyakran említjük a receptekben, hogy a „tésztát forrásban lévő vízbe tesszük, és megfőzzük". Az sem mindegy, hogy ez a víz mennyire forr.

forro_viz.jpg

A tésztához a kifejezetten lobogó forró víz a jó, ami azt jelenti, hogy a buborékok folyamatosan jönnek a felszínére, és akkor is forrásban marad, ha kevergetjük, vagy beleteszünk valamit, folyamatosan gőzölög és a forrás hallható. Tehát a tésztát és a blansírozott zöldségeket kell ilyen vízbe tenni, hogy utóbbiak megőrizzék színüket.

Csak a teljesség kedvéért megemlítem, hogy amikor csak simán forr a víz, már nagy buborékok szállnak fel az aljáról, és gőzölög, ilyenkor jó beletenni a zöldségeket, különösen a gyökér vagy gumós fajtájúakat, hogy megfőjenek. Ez előtt, amikor a forrás még csak épphogy megkezdődik, sok kicsi buborék van a felszínen, ilyenkor a legjobb a mártásokat besűríteni, mert nem fröcsköl összevissza, mint amikor teljes erejéből forr.

De mennyi ideig főzzük ebben a jól lobogó forró vízben a tésztát, hogy pont jó, azaz 'al dente' legyen? Ma már Magyarországon is egyre többen szeretik így a tésztát, régebben inkább a túlfőzés volt jellemző. (Persze, ha valaki úgy szereti jobban, tegye, amit a szíve diktál.) Érdemes figyelembe venni a csomagra ráírt főzési időt, de nem mindig kell hinni neki, inkább vegyünk le 2-3 percet belőle, de legfőképpen kóstoljunk, és tudjunk róla, hogy ha a vízben hagyjuk, és nem szűrjük le rögtön, akkor abban tovább fő, illetve, ha szószhoz öntjük, annak a hője és nedvessége szintén puhít rajta.

Egy hozzászólásban azt olvastam, hogy az olaszoknál az volt a szokás, hogy falhoz vágták a spagettit, ha ragadt, akkor jó volt, ha leesett tovább kellett főzni. :) Hogy igaz-e vagy sem, nem tudom, mindenesetre kérdés, ma melyik háziasszony csapkodná tele a konyhája falát tésztával. :D

Aztán még az az igazi, ha tálalás előtt a tányért is felmelegítjük egy kis forró vízzel, így igazán jó meleg marad a forrón belemert tészta.

Szemembe ment az étel

Monica Carvalho, svájci születésű fotós és digitális művész Berlinből - nagyon szeret a szem számára kihívást jelentő vizuális játékokat gyerekkora óta. Amióta sajátos művészetében ki is élheti szenvedélyét, előszeretettel készít olyan fényképeket, amelyeknél a cél, hogy a szemünk megakadjon rajtuk, hogy kicsit elgondolkodjék az agy, hogy is van az adott felvétel. Mit is látunk valójában. Most is készült egy ételeket tartalmazó szürreális sorozata, természetesen erőteljes és profi fotós utómunkával, mellyel szeretne másokat inspirálni, más szemszögből láttatni. Neked hogy tetszik az efféle vizuális játék az ételekkel, fotókkal?

the-eye-cing-on-the-cake-5dad7a4d5adf8_880.jpg

eye-ce-cream-5dad7a09e539b_880.jpg

a-dessert-to-d-eye-for-5dad79fc33b9e_880.jpg

saucy-lips-5dad7a3abbc8b_880.jpg

lip-glass-5dad7a16a4df1_880.jpg

sweet-tooth-bis-5dad7a45388a3_880.jpg

VERANDA, A KOPASZIN

Október utolsó napjaiban, még az óra átállítás előtt a természet megajándékozott minket egy gyönyörű indián nyárral, ami még utoljára meleg napsugarakkal töltött fel a napi sétáink közben. Egy hétköznapon jártunk a Kopaszi-gáton. Az árnyékban hűvös, a napon túl meleg volt, és dél közeledtével megéheztünk, ezért betértünk a Verandába, hogy megpihenjünk.

4-800_5.jpg

Töltsünk padlizsánt!

Jellemzően cukkinivel főzök, a padlizsán ritkábban kerül a konyhámba. Most viszont volt két szép lila zöldségem, és valamivel fel kellett dobni. Hát került bele minden jó, mi szem-szájnak ingere.

190823-2.jpg

Fotó: KockacZukor

Juhtúrós-szalonnás copfocska

Hiszek benne, hogy a legjobb receptek organikusan alakulnak ki, nyugodt, otthoni körülmények közepette, ahol az alapanyagok, az elvárások és az alkalmazott technikák egyfajta harmóniában élnek egymással. Így alakult ki hosszú évek alatt az üres hűtőből is ebédet varázsoló tésztás fogások színe-virága. A juhtúrós-szalonnás copfocska című recept olyan kényelmes és bejáratott, akár Velence tükörsima márványlépcsői.

juhtur2.jpg

Tegyük fel, hogy egy nem teljesen szétesett háztartásban (az olajon és a són kívül) tészta és valamiféle szalonnavég mindig akad. Nagyszerű: akkor már csak egy húsz deka juhtúrót kell vennünk hazafelé, és el tudjuk készíteni ezt a receptet. Persze lehet cizellálni is: alant a teljes receptet írom le.
A copfocska az egyik kedvenc tésztaformám. Ahogy a neve is mutatja, két tésztaszál van copfba összefonva, és így kialakul benne egy kis kövér, harapnivaló rész, amitől a leginkább galuskára emlékeztet. Más tésztával is lehet készíteni, de ezzel messze a legfinomabb. Megfőzünk tehát egy zacskó copfocskát roppanósra – az ’al dente’ nem igazán írja le azt az állagot, amit a copfocska ideális esetben felvesz: inkább roppanós.

Egy nagy serpenyőben ropogósra lesütünk legalább tíz deka – de húszig is simán elmehetünk, ha hízókúrán vagyunk – szalonnát, ideális esetben van benne füstölt-főtt csemege és kolozsvári is. Egy vastaghúsú, nagytestű paprikát (lehet kaliforniai, de lehet csípős is, ha más nincs, a sima lecsópaprika is jó) apró kockákra vágunk. Adjunk az esztétikának, és használjunk minél színesebb paprikát – jól fog mutatni a sápadt ételen. A paprikakockákat rádobjuk a már ropogós szalonnára, és pár percig sütögetjük, csak le ne égjen. Ha már minden nagyon ropogós és forró, akkor ráborítjuk a lecsepegtetett tésztát, és megkeverjük, hogy ne a szalonna legyen alul.

A serpenyőt lefedjük, és a lehető legnagyobb lángon odaégetjük a tésztát. A copfocska nagyon jól reagál a leégetésre – pár percenként megkeverjük és újabb felületeit égetjük oda – ezen nem azt kell érteni, hogy szénfekete kődarabokat csinálunk belőle, csak annyit, hogy a szalonnazsíron szép ropogós barna lesz a tészta. Amikor már nem lehet tovább fokozni a dolgot, és a serpenyő egész tartalma fájdalmasan száraz és serceg meg ropog, akkor elzárjuk a lángot, rámorzsoljuk a juhtúró nagy részét, és visszafedjük. Adjunk egy pár percet a juhtúrónak, hogy megolvadjon a forróságban, de vigyázzunk, hogy sugárzó hő – nagy láng, kis láng ne érje, mert akkor pillanat alatt elmegy minden íze. Pár perccel később öntsünk egy löket főzőtejszínt az olvadozó juhtúrótömbökre, majd egy generózus adag (egy-két deci) főzővizet. Ez teszi fel a koronát a műre, a víz majd felrobban a sok száraz, forró, zsíros tésztától, gyorsan lefödjük, és hagyjuk, hogy az egész szépen utófőjjön. Törhetünk rá némi borsot. Összekeverjük: ideális esetben a tejszínes juhtúró egyenletes nyálkát képez a tésztán, és hozzáropognak a szalonnák, nagyon finom. Ha minden elővigyázatosságunk ellenére mégis elmenne a juhtúró íze, a maradékból még pótolhatjuk, amíg meleg a tészta.
Ehhez is száraz fehérbort kell inni, és ha van otthon, lehet kísérletezni különféle magyaros savanyúságokkal – a savanyú dinnyécske pl. nagyon megy hozzá – végül is zsíros, parasztos tésztaételről van szó.

Hozzávalók:

Copfocska tészta
10-20 deka szalonna (kolozsvári+zsír)
15-20 deka juhtúró
Főzőtejszín
Valamilyen paprika
Só, bors
Esetleg magyaros savanyúságok

Cukkinis tojáskrém reggelire

A cukkini nagyon sokoldalúan felhasználható. A legjobban a zsenge, kisebb fajtáját szeretem, de a nagyobbacskák is kiválóak töltésre. Sokan savanyítják, grillezik, rántják, főzeléket készítenek belőle. Most valami egészen új módon használtam fel, és tegnap egy remek reggeliző krémet készítettem belőle. Imádom. :D

190909-2.jpg

Fotó: KockacZukor

VIDEÓ - Pulykás, tejszínes rizsleves – videó blog

A leveseket jellemzően tésztával készítjük el, míg a rizst köretként tálaljuk. Pedig amikor kint hűvös az idő, és a test, a lélek forró, laktató levesre vágyik, a hús betét mellett a rizs is hozzájárul majd a jóllakottság érzéséhez. A tejszín krémessége, és egy-két csepp citrom pedig ízletessé teszi az ételt. Próbáld ki te is! 

190928-2_1.jpg

Fotó: KockacZukor

VIDEÓ

Meggyes, túrós sült tészta

Éppen vidéken látogattam meg a szüleimet, és egy gyors édes, túrós tésztát akartam összedobni nekik, amikor Apukám lement a pincébe, és felhozott pár üveg befőttet. Amint megláttam az üvegeket, már tudtam, hogy akkor én most feldobom egy kicsit ezt a túrós tésztát. :-) Készítettem meggyszószt, és egy időre sütőbe dugtam minden hozzávalót. ;-)

meggyes-turos_sult_teszta_kesz-700_1.jpg

Hozzávalók: 

  • 150 g Gyermelyi Vita Pasta spagetti
  • 2 ek Gyermelyi búzafinomliszt
  • fél üveg meggy befőtt
  • 2 ek cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 3 dl tej
  • 200 g túró
  • 1 ek margarin

Elkészítés: 

A tésztát kifőzzük.

A meggyet két deciliter tejben elkezdjük forralni, közben egy kis tálban lisztet és tejet keverünk össze. Utóbbit a már forrásban lévő meggyhez adjuk, összekeverjük, adunk hozzá cukrot, és hagyjuk besűrűsödni. A meggyszószhoz adjuk a túrót, majd összeforgatjuk a tésztával, és egy margarinnal kikent, lisztezett sütőformába öntjük, majd előmelegített sütőben 180 fokon 25 percen át sütjük.

Jó étvágyat!

Készítsünk az édes tészta mellé káposztalevest tejföllel. :-)

- KockacZukor -

Paradicsomos, cukkinis penne grillkolbásszal

A paradicsomos tészta feltétre néha úgy gondolok, hogy már unalmas. Nem akarom, valami újra van szükségem. De aztán mindig kiderül, hogy megunhatatlan, és végtelen formában elkészíthető. Gyors, ízletes, tápláló, hajrá! :D

190812-2.jpgFotó: KockacZukor

Anya pulykanyak levese

Nem tudom miért, de én nem állok neki soha hosszadalmas leves főzőcskézéseknek. Szeretem a gyorsan elkészíthető krémleveseket, egyáltalán a gyorsan elkészíthető ételeket. Ehhez képest miután Anya megérkezett hozzám, hozta magával a vidék ízét is, és azonnal feltett egy jó hazait főni. :)

190814-2.jpgFotó: KockacZukor