Arra kelni, hogy kintről hűs szellő kúszik a hálóba, a madarak csicseregnek, és nem kell a szemem felnyitása után azonnal megnézni, hány óra van; amikor addig élvezem az ágy puhaságát, amíg az kényelmes; amikor a több fogásos reggeli csak dél magasságában készül, és hálóruhában elfogyasztható; amikor délutánra már az időérzékemet is elveszíthetem, mert akár naplementében is mehetünk a tóra vagy tengerre... na, ez a szabadság, és a pihenés. :D
Fotó: KockacZukor
Néhány évvel ezelőtt, amikor konyhabútort vásároltam, az Ikeában bolyongva megcsapta az orromat valami isteni finom édes, csokis illat. Természetesen az illatfelhő irányába vettük az utunkat, és kiderült, hogy az egyik berendezett konyhában csokis muffint sütnek, és a vásárlóknak osztogatják...
Néha-néha adódik egy-egy olyan tökéletes lehetőség, amikor nincs helye túl sok morfondírozásnak, élni kell a semmiből jött eséllyel. Annyira jó áron kínáltak egy több szempontból is remek trekking bringát, hogy nem lehetett átlapozni felette. Az új vadmacskáért elmentünk a világ végére, hazahoztuk, darabjaira szedtük, minden kis alkatrészt kifényesítettünk, beolajoztunk. Amit kellett, cseréltünk, meghúztunk és helyre tettünk, és miután összeraktuk, szebb és jobb lett, mint a legújabb modellek. Egy tápláló tésztaebéd pedig nélkülözhetetlen volt, az első bringatúra előtt. ;-)
Fotó: KockacZukor
A tegnapi csokidiétás bejegyzésen kissé kiakadtam: fenéket gyötröm itt magam a szénhidrátszegény életmóddal, és az esti futásokkal, amikor lehet ezt másként is! Na jó, aztán első felhorkanásom után lenyugodtam, és elhatároztam, maradok továbbra is a saját jól bevált utamnál, és majd vasárnap, a csaló napomon elkészítem ezt a három hozzávalós csokinasit...
Hét közben koncerten voltam egy barátnőmmel. Nem jellemző rám már, hogy munkanapon szervezzek ilyesféle kikapcsolódást, főleg, mert másnap nehezen bírom az irodában a kialvatlanság miatt, amit én már nem szeretek. De a koncert isteni volt, a barátnőmmel is régen találkoztam már, és a nyári este szellője még az éjszakai haza utat is kellemessé tette. Tipikus jelenség, hogy ha az éjjel kellős közepén aktív az ember, a gyomra korogni kezd. Van, aki haza sem ér, de már út közben habzsolja a hambit, és van olyan, mint én, aki tudja, hogy otthon, az egyik dobozban isteni, cheddar sajtos, fokhagymás falatok várják. ;-) Íme a recept.
Fotó: KockacZukor
Azon túl, hogy (igen!) hasznos, nagyon bájos kezdeményezés is ez a miniatűr ágyikó, melyet épp akkora méretűre terveztek, hogy egy mosogatószivacs kényelmesen elférjen benne. Helyes látvány a konyhában, azon kívül a szivacs így garantáltan megszárad a következő használatig. Az egyik legnagyobb bacitanya állítólag ugyanis a ki nem mosott/csavart mosogatószivacs és rongy. És ha már a szivacsot lefektetjük, engedtessék meg magunknak is egy kis szieszta a finom ebéd, és mosogatás után... ;)
Babot hoztak nekünk vidékről. Bár első körben a fagyasztóba kellett raknom, mert nem volt időm a konyhában sertepertélni, a hét közepén mégis elővettem, és elkészítettem ezt a nagyszerű bablevest. Azon gondolkodtam, hogy amennyire levesesek vagyunk, annyira kevés itthon a leves, hát megfogadtam, többször fogok készíteni. A jó magyaros ízek mindig sikert aratnak, még ha az életünk során megannyiszor ettük is már. :-)
Fotó: KockacZukor
Július közepén egy teljes hétvégén át esett. Imádok úgy lefeküdni, hogy aztán a sötétben és csendben az eső kopogását hallgathatom. :-) Előtte nagyon nagy volt a hőség, amit hét közben, a munkában töltött napokon nemigen lehet élvezni, legfeljebb hétvégén, ha vízpartra megy az ember. A két - négy fal közé szorult - nap alatt volt időm sütni-főzni, rendet tenni, és még ejtőzni is. Emlékszem, akkor hallottam először a Tekknő: Szerelem című dalt, amivel a párom szórakoztatott.. Hallgassátok meg, ez a dalszöveg mindenkit megnevettet. :D
Fotó: KockacZukor
Icipici volt a hathetes kutyus, amit egy napon át dögönyözhettem. Pötyike olyan apró, hogy a két tenyeremben elfér, mindössze egy kiló körüli súllyal bíró házőrző. Ez a falatnyi eb az egész családot elvarázsolta, mindenkinek a szíve csücske lett pár pillanat alatt. A picurka még nem nagyon hallgat a nevére - csak három napja hozta haza a családja – így állandóan szemmel kell tartani, mert felfedező kedve azért már van, és folyamatosan menne.. bármerre. A kertben grillezős illatok kifejezetten tetszettek neki, és a foltos pocakja hamar eltüntetett egy-két kolbász darabot. :D Ha nem is kolbászos, de egy isteni finom parmezános, paradicsomos, mozzarellás csirke receptet osztok most meg veletek. Szerintem Pötyike ezt a fogást is szívesen megrágcsálná.
Fotó: KockacZukor
Punnyadt banán. Nem szeretem, túl érett, túl édes, esetleg már száraz is. Viszont akad belőle mindig otthon, mivel mi Apával nem nagyon esszük, maximum "bűnözős" napokon, a gyereknek pedig az a két-három darab is soknak tűnik, amire már lecsökkentettem a vásárolandó adagot. Mihez kezdjek vele, kidobni nem akarnám. Csináltam már belőle banán palacsintát, mogyorós fagyit, banános-zabpelyhes kekszet, de most valami másra vágytam, hát kipróbáltam a fahéjas, sült banánkarikákat, és lám: így bizony elfogyott az utolsó szemig a punnyadt banán is. :)
Hozzávalók:
Vágd karikákra a banánt. Kevés olajjal spricceld meg a hevült serpenyőt, majd tedd bele a banánkarikákat. Forgasd, mindkét oldalukon pirítsd őket kicsit, majd a karikákat hempergesd meg a szerecsendiós fahéjas cukorban, és még melegen kínáld. Kicsit szilvás gombóc fílingje van, de talán annál még jobb. :)
Forrás: Innen
Azt hiszem, a magán orvosi ellátásról írtam már egyszer annak okán, hogy a normál sztk-s rendelésben csak fél évvel később kaptam volna ultrahang vizsgálatra időpontot. Most vérvételre jelentkeztem be magándokihoz – ugyanazon egészségügyi probléma kontroll vizsgálata kapcsán. A recepciós hölgy még aznapra, pont munka utánra adott időpontot. Ahogy odaértem, azonnal fogadtak, és tíz perc alatt végeztem. Mosolygós emberek, tiszta környezet vett körül, én pedig azon gondolkodtam, vajon mi értelme van a kötelező tb, eü járuléknak. Szívesebben tenném azt az összeget is egy választott magánklinika számlájára, ami ha szükséges, azonnal, minőségi ellátásban részesít. Mivel nem kellett várakoznom az orvosnál, maradt időm hazafele bevásárolni, és egy isteni desszertet készíteni. :D
Fotó: KockacZukor
Két gyönyörű cukkinit hoztam vidékről Édesapám kertjéből. No, de nem csak cukkinit hoztam ám. Pakoltak nekem az otthoniak sárgabarackot, őszibarackot, zöldbabot, meggyet, kovászos uborkát, vöröshagymát, uborkát, kolbászt, lekvárt, házi bort, és és és... fülig ért a szám. ;) Budapestiként harapni és főzni az egészséges vidéki zöldséget, gyümölcsöt: felbecsülhetetlen. A mindenki által annyira szeretett rántott cukkini és tartár helyett most egy húsos ragut készítettem, amihez spagettit főztem.
Fotó: KockacZukor
Van élet a "Mais bitte!"-n túl... Egy héttel ezelőtt Pool&Beer partyra voltunk hivatalosak egy kis, budapesti uszodába. Ott találkoztam először a sült, baconbe tekert csöves kukoricával, ami a hamburgerhez és lángoshoz hasonlóan nagyon kapós volt a hőség ellenére is. Hazaérve rákerestem a neten, mit lehet még kihozni a kukoricából, és ezt találtam. Kipróbáltam, és mivel isteni, erre buzdítalak téged is. :)
Fesztiválok a nyáron. Amikor eszembe jutnak, az első gondolatom mindig az, hogy de öreg vagyok én már ehhez. Aztán röhögök magamban egyet, mert az idős kortól még nagyon messze vagyok. Tavaly zseniálisat fesztiváloztam nyár végén a Balaton parton, isteni előadókkal, zenészekkel, együttesekkel ugráltam, és énekeltem végig azt a felejthetetlen éjszakát. Idén se maradunk koncertek nélkül. Kövesd a zenét! És egyél finomakat! ;-) :D
Fotó: KockacZukor
Nem olvastam semmit a Kővirágról, mert szerettem volna „befolyásmentesen” értékelni a helyet. Nem vagyok se kritikus, se séf, se különösebben képzett a gasztro területén, nem vagyok a hely tulajdonosainak se ismerőse, se alkalmazottja, ugyanakkor jó szemem van a széphez, a stílusoshoz, és egyszerű, hétköznapi emberként is meg tudom ítélni, hogy amit ettem, ahol ettem, az más volt-e, mint a többi, jobb volt-e, mint a többi, adott-e, nyomot hagyott-e.
Egyetlen dolog iránt vagyok elfogult, és az a Balaton, akár annak északi, akár déli partjáról beszéljünk.
A nyaralásból hazatérni, amikor még tombol a kánikula, igencsak elszomorító. Már éppen hozzászoktam a késői keléshez, az időtlenséghez - pár nap után már azt sem tudtam, mi az aktuális dátum... és egyszercsak vége ennek a jónak. Pakolni ismét a bőröndökbe, onnan a kocsiba, ahonnan mindent be a lakásba, visszapakolni a szekrényekbe vagy bedobni a mosógépbe. Aztán újra a megszokott kerékvágás. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy sokkal lazábban fogok hozzáállni ehhez a nem is túl komoly élethez, a mindennapokhoz, és ahol tudom, a nyaralás apró örömeit belecsempészem a hétköznapokba is. Például egy ízletes vacsorával, egy pohár borral. ;-)
Fotó: KockacZukor