Hajlamos vagyok megfeledkezni a tarhonyában rejlő lehetőségekről a sok egyéb tésztaétel mellett. Pedig méltatlan ez a bánásmód a kis tésztabogyókkal szemben, hiszen készíthető belőlük a köreten kívül ízletes tarhonyasaláta vagy édességek is. Most egy málnás-édes receptet hoztam nektek.
Az articsókával először Olaszországban találkoztam. Antipastiként, előételként szolgálták fel nekünk az olívabogyó, szárított paradicsom, és sajtok mellé. Akkor is már az olajos, kissé savanykás változatot kóstoltam, és meg is maradt bennem az ízélmény. Természetesen az articsókát nem csak előételként lehet fogyasztani. Hoztam is nektek egy jó kis tésztás receptet.
Fotó: KockacZukor
Hozzávalók:
180 g Gyermelyi VitaPasta penne
2 db Gyermelyi tojás
1 üveg olajos articsókaszív
fél citrom leve
100 g kockázott bacon
3 ek teavaj
2 dl zsíros tejszín
50 g reszelt parmezán
bors, só
Elkészítés:
A tésztát kifőzzük. Az articsóka szíveket félbe vágjuk, illetve negyedeljük. Egy serpenyőben vajon megpirítjuk a bacont, majd miután megpirult, kivesszük a bacont a serpenyőből. A tejszínt összekeverjük a tojások sárgájával, a serpenyőbe öntjük, és folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk a parmezánt is. Sózzuk, majd borsozzuk. Hozzákeverjük az articsókát, majd egy rövidke főzés után hozzáöntjük a citromlevet, és összeforgatjuk a tésztával a szószt. Ezután szórjuk meg a ropogós baconnel is.
Egy kvízt kezdtek el játszani velem a tőlem távol élő rokonaim az interneten, amit először viccesnek tartottam, de aztán rájöttem, hogy még tanulhatok is belőle. Természetesen a kedvenc kérdéseim a gasztronómia világára, a táplálkozásra, a különböző nemzetek ételeire vonatkozó kérdések, amikkel kapcsolatban azért szintén van még mit tanulnom. De lelkesen bővítem az elméleti ismereteimet... ahogy a gyakorlati tudásom is a konyhában.
Ha az ember fia nevezetesen lány és a kocsija csak úgy tud gyorsulni ötvenről százra, majd feljebb, hogy közben rángat az autó, akkor sajnos nem felnyitja majd a motorháztetőt, és megkeresi a problémát, hanem rábízza egy szerelőre ezt a feladatot. Ha pedig szerelőhöz kerül az autó, akkor nélkülözni kell a kocsit, és a pénztárcába is ismét bele kell nyúlni... mérgelődés. :/ De ha már az ember lánya járt így, akkor irány a konyhába meditálni kicsit, elveszni a flow élményben egy jó kis főzőcskézés közben, és kiengedni a gőzt.
Nemsokára itt a tavasz. A hétvégére 10-12 fokot jósolnak. Ha a kicsi kocsim is kiolvad a télből, akkor szépen elfurikázok vidékre a családhoz, és nekik készítem el ezt a vagány kis receptet. :)
Nagyon vágyom már a hosszú nappalokat, a napsütést és meleget. Ehhez képest még mindig a hó esik, három réteg ruhában járok, és alig várom, hogy a hidegből beérjek a fűtött szobákba. Otthon még mindig a forró levesek a legsikeresebbek, főleg ha olyan finomak, mint a következő recept szerint készült karfiolleves.
Minden alkalommal, amikor a közértben megvásárolom a gluténmentes kenyeret, belesajdul egy kicsit a szívem, mert hiszen drága termékek ezek. Tegnap is egy ilyen nap lett volna... de most úgy döntöttem, készítek inkább magam valamit, amivel pótolhatom a kenyér iránti igényemet, és amihez fogyaszthatok édes lekvárt vagy sós tojásrántottát is.
Olyan sokat futkosok mostanában különböző orvosokhoz kivizsgálásokra, hogy a táppénz helyett néha inkább szabadságot veszek ki ezekre a napokra. Annyira azért nem sajnálom, mert a vizsgálatok után kényelmesen bevásárolhatok, és főzőcskézhetek hazaérve. Ó, ha éreznétek ennek a füstölt sajtos pulykának az illatát... :-)
Igen-igen-igen. Imádom ezt a könnyű, de tápláló, izgalmas ízekkel teli salátát a forró sült csirkével. :-) Kerestem a friss ananászt a közértben és a zöldségesnél is, de nem tetszett az állaga annak, amit megvehettem volna. Így a konzerv mellett döntöttem, ami így utólag nem is baj, mert az a kis cukor, ami az ananászlében van, gazdagította az ízeket.
Új év, új élet. A szó szoros értelmében, tényleg és valóban. :-) Egy valamin viszont biztosan nem változtatok. Ez pedig az egészséges élet. A bűntudat nélküli nassolás, a kiváló ételek készítése. Íme egy isteni laktóz-, glutén-, és cukormentes finomság.
Kevergetem az illatos és ízletes csirkémet, és közben elveszek az ablakon túli látványban. Zuhog a hó kint... de úgy zuhog, hogy még nekem is megjött a kedvem a szánkózáshoz és hóember építéshez. Csodálatosan szép ilyenkor nemcsak a hófödte vidéki táj, hanem a hóval beborított, zsúfolt város is. :)
Unokatesóm vegetáriánus. Amikor hazajött pár napra külföldről, mindjárt megkérdezte, hogy hova tudna elmenni ebédelni, vacsorázni, ahol vega kajákat ehet. Azon kívül, hogy ajánlottam neki klassz kis fővárosi helyeket, sütöttem a közös ebédünkre egy remek húsmentes lasagnet- is spenóttal, sajtokkal, mártással, és pirított fenyőmaggal... Isteni lett!
A család eleinte idegenkedett a mentes süteményeimtől. Mindenki hozzá volt szokva a cukros, lisztes, krémes desszertekhez. Miután cukorbeteg lett egy családtag, mégis beadták a derekukat, és megkóstolták a sütikéimet. Azóta pedig már meg is kérnek, hogy készítsek a családi találkákra ilyet.
Az ünnepek előtt a sok munka, és az év végi hajtás miatt elmaradt a szokásos céges vacsora. Január elején tervezzük bepótolni. Az after party lehet nálam, úgy terveztem, hogy ezzel a rakott tésztával készülök a kollégáknak, a hosszúra nyúló beszélgetések mellé. ;)
Számot vetni a 2018-as évvel nagyon nehéz, mert olyan befejezések és lezárások éve volt, amikre nem jó emlékezni, és olyan új szereplők léptek be, és olyan hirtelen változtak meg dolgok, hogy még magamhoz sem tértem talán. A múlt év sűrű volt és érzelemdús, aminek a végén már csak pihenni vágyott a lelkem. Családi körben, csendben, nyugalomban, csodálatos süteményekkel, amiket lelkiismeretfurdalás nélkül fogyaszthattunk. Boldog új évet kívánok mindenkinek ezzel a csodás desszerttel!