Tegyél be egy kis Vivaldit, pucold meg a zöldségeket, vágd vékony csíkokra a húst, készítsd elő a habarást, vedd elő a szükséges edényeket. Ha egyszer csak jönne az ún. flow élmény, azért arra vigyázz, hogy ne a legélesebb késeddel próbáld Vivaldit vezényelni. Tudom, hét közben a dolgozó nő és férfi nem meditálni „használja” a főzést, de engedd, hogy egy-egy hétvégén élmény és művészet lehessen a konyhában ügyködés. Esküszöm, az íze is más lesz az ételnek, ha tele rakod örömmel, szeretettel, figyelemmel, kiegyensúlyozottsággal. ;-)   

Fotó: KockacZukor

Kiadós és tartós pihenés után nagy tervekkel, és nagyon bátran léptem új utakra. Elhatároztam: ha az élet is támogat, akkor ez a 2017. év nagyon más, nagyon új és szép lesz. :-) Nem tettem semmiféle fogadalmat, mert én abban hiszek, hogy semmi nem megy azonnal, és a változtatások, változások során jobb, ha önmagunkkal és a környezetünkkel is türelmesek vagyunk. Ugyanakkor a sült galamb nem repül soha magától a szánkba, vagyis folyamatosan tenni kell az álmainkért. Kívánom Neked kedves Olvasó, hogy Te is közelebb kerülj a célodhoz ebben az évben!

Fotó: KockacZukor

Elkezdett hiányozni a mozgás, amiből olyan sok volt nyáron. Most már a hideg miatt nem lehet bringázni, a sok meló miatt jelenleg nincs arra időm, hogy egy edzőterembe elmenjek, így ha van egy szabad órám, itthon próbálom meg pótolni a végtagok és izmok megmozgatását. Szerencsére van ellipszis trénerem és egy jóga matracom, amin úgy tekerem ki magam, ahogy akarom. ;-) Természetesen az ősz és tél alatt sokkal nagyobb odafigyelést igényel az is, hogy mozgás hiányában mit eszünk. Én semmiképpen nem szeretnék a következő nyárra úszógumikat, így odafigyelek a hideg hónapok alatt is arra, hogy mit eszek.

Fotó: KockacZukor

Néha-néha adódik egy-egy olyan tökéletes lehetőség, amikor nincs helye túl sok morfondírozásnak, élni kell a semmiből jött eséllyel. Annyira jó áron kínáltak egy több szempontból is remek trekking bringát, hogy nem lehetett átlapozni felette. Az új vadmacskáért elmentünk a világ végére, hazahoztuk, darabjaira szedtük, minden kis alkatrészt kifényesítettünk, beolajoztunk. Amit kellett, cseréltünk, meghúztunk és helyre tettünk, és miután összeraktuk, szebb és jobb lett, mint a legújabb modellek. Egy tápláló tésztaebéd pedig nélkülözhetetlen volt, az első bringatúra előtt. ;-)

Fotó: KockacZukor

Icipici volt a hathetes kutyus, amit egy napon át dögönyözhettem. Pötyike olyan apró, hogy a két tenyeremben elfér, mindössze egy kiló körüli súllyal bíró házőrző. Ez a falatnyi eb az egész családot elvarázsolta, mindenkinek a szíve csücske lett pár pillanat alatt. A picurka még nem nagyon hallgat a nevére - csak három napja hozta haza a családja – így állandóan szemmel kell tartani, mert felfedező kedve azért már van, és folyamatosan menne.. bármerre. A kertben grillezős illatok kifejezetten tetszettek neki, és a foltos pocakja hamar eltüntetett egy-két kolbász darabot. :D Ha nem is kolbászos, de egy isteni finom parmezános, paradicsomos, mozzarellás csirke receptet osztok most meg veletek. Szerintem Pötyike ezt a fogást is szívesen megrágcsálná.

Fotó: KockacZukor

Láttam egy beszélgetést a BBC Earth Tv csatornán, amiben David Attenborough a 89. születésnapján az amerikai elnökkel beszélget környezet- és természetvédelemről, és növények, állatok sokféleségéről. Teljesen odaragadtam a képernyő elé. Amikor bemutatták közben Attenborough életének munkáit, rájöttem, hogy a legújabb filmjeit nem is láttam még, és a 3D technikával, modern kori grafikával elkészített alkotások még a felnőttek számára is izgalmasak. Klassz családi programnak ígérkezik ezek közös megnézése.

Fotó: KockacZukor

Itt az ideje a tavaszi nagytakarításnak. De nem csak a saját otthonodban, hanem a környéked utcáin, és terein is! Ha fontos neked is a környezeted tisztasága, akkor április 28. és május 1. között egy - már a hatodik alkalommal megszervezett - közösségi akción vehetsz részt, ami önkéntes alapon működik, és a lakóhelyed körüli szemétszedésről szól. Kukkants rá a „TeSzedd” oldalára, és válassz magadnak egy helyszínt! A szervezők biztosítják neked a kesztyűt és a zsákokat! Gyere Te is, és tisztítsuk meg együtt szűkebb és tágabb környezetünket! :-)

Fotó: KockacZukor

Itt a tavasz, és bár egyszer-egyszer úgy döntenek az égiek, hogy meglocsolnak egy kiadós vízmennyiséggel, azért most már érezzük a mellkasunk közepén a kikeletet. Ha pedig kirándulás, akkor irány a Rám-szakadék. Egy kellemes körtúrát tehettek két-három óra alatt, aminek során sziklák között mehettek át, vízesések mellett felhúzva magatokat. Izgalmas megmérettetés, ami zárt cipőt, és kényelmesebb szabadidő ruhát igényel. A túra második részében pedig visszaandaloghattok a kiinduló ponthoz. Menet közben ehettek egy kürtőskalácsot, ihattok forralt bort.  Igazán élménydús napot szervezhettek itt. Hazaérve pedig jól fog esni a forró leves.

Fotó: KockacZukor

Imádom a könyveket. Szeretek sétálgatni közöttük, kiválasztani egyet-egyet és belelapozni, megszagolni a papír illatát, az ujjam hegyén tartani a lap élét, amíg az oldal végére nem érek. A súlya vagy szimpatikus vagy sem, a formáját vagy szeretem vagy nem, gyorsan véleményt alkotok a külalakról is. Szeretem a reccsenést, amikor először nyitom szét az új könyvet, de szeretem a régiekben talált, idegenektől származó bejegyzéseket, a benne felejtett könyvjelzőt vagy préselt virágot. Van olyan könyvem, ami szent, érinthetetlen, de olyan is van, amit glosszáltam, aláhúzogattam, bekarikáztam... és máig így szeretem. Sokat utazom a mindennapok során a munkahelyemre, majd haza, ilyenkor olvasok. Sajnos a tömeg (!) közlekedés nem teszi lehetővé a kényelmes utazást, sokszor állok, nehéz szatyrokkal, ilyenkor egy plusz könyv lapozgatása már nem menne. Be kellett látnom, hogy egyáltalán nem ostobaság az e-book olvasó, és ideje komolyabban is foglalkoznom azzal, hogy megbarátkozzak vele. Vajon szakácskönyvek is léteznek digitális formában? :-)  

Fotó: KockacZukor

Este, ha későn érünk haza a munkából, az edzésről, a bevásárlásból, a szakkörről, hulla fáradtan csak valami gyors vacsira vágyunk, ami mellett nem kell órákat ácsorogni a konyhában, nem igényel hosszas előkészületeket, hanem pikk-pakk befalható. Még egy férfiembernek is laktató fogás tud lenni ez a három hozzávalós, corn-flakes bundában sült csirkemell, ami ízes, ropogós finomság, akár köret, mártogatós nélkül is. Ha egy kis csiliport is szórsz hozzá, pikánssá is teheted. :)

A répás sajtkrémről az egyetemi éveim jutnak eszembe. Az öt év alatt egy orvostanhallgató lány egyik szobáját béreltem. Néha meglátogatott minket a lány anyukája, és ilyenkor isteni reggeliket ehettünk. Illatozott a pirítós, amire répás, fokhagymás sajtkrémet kentünk. Olyan finom volt ez a krém, hogy még reggeli után is rájártunk a hűtőre, hogy nassolhassunk belőle.  Ha a pirítóson működik ez a finom krém, miért ne próbálhatnánk ki tésztával és csirkemellel is? :-) Íme a recept.

Fotó: KockacZukor

Úgy alakult, hogy augusztus egyik hétköznapján alig voltunk az irodában; a legtöbb kolléga a szabadságát töltötte. Ebédidőben elővettem az előző este készített chilis, mézes csirkét, és amíg elnyammogtam, addig egy Párizsról szóló útikönyvet lapozgattam. Megkerestem a metró térképén, hol landol majd a gépünk, hol lesz a szállásunk. Megnéztem, hogy a belváros milyen messze lesz tőlünk, hogy a látnivalókat hogyan találjuk meg. Alig várom már! Keresgélés közben a chilis, mézes csirke is elfogyott, és én elégedetten ábrándoztam tovább, amíg a főnök rám nem rontott... ;)

Fotó: KockacZukor

Azt vettem észre az utóbbi időben, hogy alig eszem húst, húsos ételt. Teljesen kimarad a vásárlásokból, és amikor azon gondolkodom, mit is főzzek, eszembe sem jut. Nem kívánom, nem hiányzik. Ehhez képest most, amikor a mélyhűtőben pakolásztam, találtam egy csomag csirkemellet, amit elő is kaptam, és miután kiengedett, már főztem is a gombás, borsós ragut. Isteni íze lett a babérlevéltől és a tejszíntől. Érdemes már ma elkészíteni! 

Fotó: KockacZukor

Már régen vágytam arra, hogy grafikát tanuljak azért, hogy a fotózást és a grafikát összekapcsolhassam. A tanulmányaim megkezdésére egy olyan grafikusművészt találtam, aki a mai kort leképező alkotásaival már azelőtt lenyűgözött, hogy személyesen ismertem volna. Az élet úgy hozta, hogy megismerkedtünk, és én vettem a bátorságot, hogy megkérdezzem, tanítana-e. Lelkes igenlő választ kaptam, én pedig azóta szívom magamba az új információkat. Felvidít, feltölt, inspirál újra „az iskolapadban ülni”. Kíváncsi vagyok, hogy a gasztrofotóimra is át tudom-e egyszer vezetni, amiket újonnan megtanulok. :-)

Fotó: KockacZukor

A múlt heti hosszú hétvégére hazamentem vidékre, Tolna megyébe a szüleimhez. Rossz időt mondtak, féltem, hogy a három napra bent ragadok a lakásban. Ehhez képest szombaton napsütésre keltem. Dél körül megkeresett egy barátnőm, és mondta, hogy mennek Annafürdőre. (http://www.lengyel.hu/annafurdo.htm) Hát persze, hogy velük tartottam, hiszen még soha nem jártam itt, pedig mindössze 20 percre van a várostól, ahol felnőttem. Isteni kacagós, sétálós, természetjárós délutánt töltöttünk itt.

No, de ne feledkezzünk meg az ebédről sem, ami utána következett. :-)

Fotó: KockacZukor

A Nagy-Hárs-hegyi kilátóhoz kirándultunk ma. A párom komoly iramot diktált felfelé, vagyis a hétvégi testmozgás - a tegnapi bringázás után - kipipálva, és a pipa bevésve. :-) A kilátóból csodálatos volt a látvány, a nap sütött, a bogarak zümmögtek, egy csapat fiatal éppen tüzet rakott és szalonnát sütött a kilátó lábánál, tehát minden idilli volt. :) Hazaérve azonnal a konyhába igyekeztünk, korgott a gyomrunk. Bizony örültünk, hogy már a kirándulás előtt elkészítettem a meleg ételt, és már csak neki kellett látnunk... :-)

Fotó: KockacZukor