A nyár során alig ettem lecsót. Kimaradt. Ez hogy lehet? De most jövök rá, hogy egyetlen lángost se faltam be. Ez annyira feldolgozhatatlan, hogy még az indián nyárban be kell pótolnom. :) Mivel most egy vödörnyi paprikát és paradicsomot hoztak nekünk vidékről, így a sorban előrébb áll a lecsó. Berakom a kedvenc zenémet, felhúzok egy tuti kényelmes macinacit, és nekiesek ennek a vödörnek. ;-)
Fotó: KockacZukor
Babot hoztak nekünk vidékről. Bár első körben a fagyasztóba kellett raknom, mert nem volt időm a konyhában sertepertélni, a hét közepén mégis elővettem, és elkészítettem ezt a nagyszerű bablevest. Azon gondolkodtam, hogy amennyire levesesek vagyunk, annyira kevés itthon a leves, hát megfogadtam, többször fogok készíteni. A jó magyaros ízek mindig sikert aratnak, még ha az életünk során megannyiszor ettük is már. :-)
Fotó: KockacZukor
Az utolsó napos, meleg őszi hétvégén elvittük a Manót bobozni (http://www.bobozas.hu/visegrad/). A hibát ott követtük el, hogy délután indultunk neki, és mire odaértünk, hatalmas sor fogadott minket. Még jó, hogy a pénztár mellett egy játszótér is volt, mert így a gyerek kibírta a várakozást. Amíg én – Manócska szerint – nyugdíjas tempóban szötyörögtem lefele a dombról, addig az Apja fénysebességet diktált. No de, majd ha már egyedül használja a bobot, megtalálja a saját tempóját is. Ehhez képest vasárnap kifejezetten bátor és talpraesett volt, amikor életében először ült gokartba (http://www.silverkart.hu/), és vezette a kisautót a pályán. Amikor látta, hogy az apja milyen vagányan vezet, lelkes lett, ugyanakkor halkan meg is jegyezte nekem, hogy kicsit fél. Egy-két megnyugtató ölelés után már vennie kellett a bukót, és bátran nekivágott a kalandnak. Betartotta a biztonsági szabályokat, ügyesen technikázott, vagyis profin megugrotta a félelmeit.
Fotó: KockacZukor
A múlt heti gyönyörű indián nyárban, amikor csak tudtunk, kimentünk a természetbe, magunkba szippantani a napsütést, és azt elraktározni télire. Ma is így tettünk. Egy 7 km-es kört jártunk be Baranya megyében. Álomszép volt a Kisújbányáról Óbányára vezető út. (http://www.turautak.com/cikkek/turautak/kisujbanya--obanyai-volgy--cigany-hegyi-kilato--kisujbanya.html) Forrás, vízesés, patak, sziklák... és Óbányán a pisztrángos tavak. Természetesen meg kellett állnunk pihenni is, így a „Falánk pisztráng” (http://www.boraszportal.hu/gasztro/falank-pisztrang-a-hetenyi-pinceszet-legujabb-terve-4730) nevű kis fogadóban fogyasztottunk pisztrángot, amit a Hetényi Pincészet roséjával öblítettünk le. A szüleim természetesen mindenféle jóval indítottak haza minket vasárnap. A cukkini és kolbász része is lett a következő finomságnak.
Fotó: KockacZukor
Budapesten a nyár néha a négy fal között telik. Nem mindig tudunk kiszabadulni a forró városból, néha itthon is van tennivaló. A lakás sötét, minden redőny leeresztve. Olyanok, mint pajzsok a hőség ellen. Ettől függetlenül sül a sütőben a barackos mákos bögrés süti. Az illata már összekapaszkodik a mosott ruhák friss illatával. A napok lassúak, kényelmes a játék, a filmezés, a beszélgetés, a barkács munka, az olvasás. A pocakok még ebben a hőségben is megéheznek azért, vagyis neki kell állni az ebédnek is, még a délutáni szieszta előtt. ;-)
Fotó: KockacZukor
Édesapám küldött nekünk, fővárosiaknak vidékről egy pár csípős kolbászt. Bár zsírpapírba volt tekerve, azon keresztül is olyan erős volt az illata, hogy nagyokat kellett nyelnem mellette. Nem sokáig bírtam magam visszafogni; nem érdekelt, hogy épp hány óra van, enni akartam belőle. Csakhogy elfogyott otthon a kenyér. Csalódottan ültem le a kolbász mellé, amikor jött az isteni ötlet, hogy tésztával készítem el.
Fotó: KockacZukor
Vajon a mai ember még tisztában van a valódi ízekkel? Ismeri például az igazi tej ízét? Vagy annyira rohan, hogy észre sem veszi, hogy adalékanyagokkal, tartósítószerrel, ízfokozókkal teli műételekkel és italokkal tömi a saját és családja szervezetét? Észreveszi-e vajon, hogy az olcsó portéka minősége rosszabb és egészségtelenebb a valódi élelmiszerénél? Foglalkozik-e vajon ezzel? Akar-e ezzel foglalkozni? Egyszerűen és tömören: muszáj!
Nekem még nem sikerült olyan valódi kolbászt és szalámit vennem egy útszéli közértben vagy nagy bevásárlóközpontban, mint amit a szüleim szereznek nekem vidéken, háztól, vagy hentestől. Most is kaptam egy rúd zsírpapírba csomagolt csodát, amikor meglátogattam őket. Gondolkodtam rajta, hogyan is lehetne a tésztával házasítani. A kömény és rukkola lett az összekötő láncszem.
Éppen mosolygok... mert amennyire egyszerű, annyira finom! :-)
Fotó: KockacZukor
Hozzávalók:
350 g Gyermelyi Vita Pasta zöldséges orsó tészta
kolbász vagy szalámi ízlés szerint
3-4 gerezd fokhagyma
1 ek köménymag
2 dl főzőtejszín
1 ek mustár
100 g rukkola
parmezán
só
Elkészítés:
A tésztát olajos, sós vízben kifőzzük.
A kolbászt felvagdossuk, majd az apróra vágott fokhagymával és köménnyel pirítunk egyet rajta. Ha már illatozik, akkor felöntjük a tejszínnel, és hozzáadjuk a mustárt. Sózzuk.
A tésztát hozzáöntjük a tejszínes, kolbászos, ízes szószhoz, összekeverjük vele. A rukkolát felvágjuk, és azt is hozzákeverjük.
Parmezánnal megszórva tálaljuk.
Fotó: KockacZukor
Van ötletetek arra, hogy milyen étel készíthető még tésztából és kolbászból?
- KockacZukor -
Tényleg kezdem úgy érezni, hogy nincs határa a működőképes tésztaszószoknak, az egész csak puzzle, amiben megfelelően kell összeilleszteni az ízeket, de minden íznek, hozzávalónak megvan a maga pont hozzá passzoló párja. Különben hogyan találkozna a kolbász és a padlizsán a Gourmet Stúdió asztalán?
Október első felében még sikerült szabadföldön termett, nagyon édes, szép paradicsomot találnom a Hunyadi téri termelői piacon. A padlizsánnak pedig még bőven szezonja volt. E kettő már adta is magát egy jó mediterrán fogáshoz, amit kevés kolbásszal, sonkával, könnyű, húsos főétellé turbóztunk.
Folytatás és recept a Gourmet Studióban >>>
Innen már rendeltem házhoz finom pizzát és korrekt pastát, de bemenni most először támadt kedvem. Igaz, hogy a Batthányi téri vásárcsarnok egy gyönyörű, szép régi piacépület, ma mégis egy buta pláza működik benne, és az ember nem jár étterembe plázába - mint az köztudott.
Újabb síkegyszerű recept a boncasztalon – keressük tovább az ultimate magyar pastát – amit a „pasta” szócskával különböztetünk meg a magyar konyha autochton tésztaételeitől.
Újabb merész lépés a magyar pasta felé vezető úton: kolbászos-citromos tésztát készítettem.
Most egy kicsit bedurvítottam. Egyrészt a családom képtelen megjegyezni, milyen kolbászt szeretek, másrészt kezdett kicsit elegem lenni azokból a tésztákból, amiket főzök.