A kolbászos tésztát köretnek szántam a sült csirkecombok mellé, de aztán mire elkészült rájöttem, hogy önálló ételként is fogyasztható, annyira teljes, és ízletes. :-)

Fotó: KockacZukor

Feldíszítettem a pici fiamnak a karácsonyfát már előre, hogy egész hónapban csillogjon neki, és élvezhessük az ünnep hangulatát minden nap. A fa alsó ágain nincsenek díszek, mert a fiam imádja őket birizgálni, húzogatni és ráncigálni, és a balesetet megakadályozandó elővigyázatosan jártam el a gömbök, csillagok és angyalkák elhelyezésével. Természetesen Manót ez sem tántorítja el attól, hogy rendszeresen megkörnyékezze a fát. Szerencsére, ha az ebéd illatát megérzi, azért kitotyog a konyhába, és picit felhagy a karácsonyfa-nyúzással.

Fotó: KockacZukor

Annyira klassz jóga videókat találtam az interneten, hogy egy ideje mindennap megcsinálom a gyakorlatokat. A torna, nyújtás után az utolsó rész egy rövid meditáció, ami olyan kellemesen ellazít, hogy már nem is tudom elképzelni a napom nélküle. Egy-egy ilyen szeánsz után pedig isteni ez a könnyű, mégis ízes leves. :-)

Fotó: KockacZukor

Pár napja itthon töltöm a napjaimat, várva a kisbabám érkezését. Fontos odafigyelnem arra, hogy mit eszem, arra, hogy rendszeresen egyek, hogy a hasznos tápanyagokat bevigyem a szervezetembe, és a fiam már most megkapja, amit a picur teste igényel. Természetesen a magyaros, ízes ételekről sem kell lemondanom, és úgy tapasztalom, a pocaklakónak is tetszenek az ételek, amiket készítek a családnak.

Fotó: KockacZukor

Az ünnepek előtt a sok munka, és az év végi hajtás miatt elmaradt a szokásos céges vacsora. Január elején tervezzük bepótolni. Az after party lehet nálam, úgy terveztem, hogy ezzel a rakott tésztával készülök a kollégáknak, a hosszúra nyúló beszélgetések mellé. ;)

Fotó: KockacZukor

Ez a nyár a nagy zuhik és fülledt órák váltakozásával kezdődik. Ma kétszer indultam el itthonról, de mindkétszer elkezdett ömleni eső, mire összeszedtem magam. Úgy döntöttem, maradok, és itthon ebédelek. Tartalmas, laktató, testes ízekre vágytam, és gyorsan! ;-)

Fotó: KockacZukor

Nyár van, és mehetnékem van. Nő létemre száguldanék, de nem mindig a paripa hátsó ülésén. Valaki árulja el nekem, hogyan fogok megtanulni motorozni motor nélkül? De miért vennék motort, ha nem tudok motorozni? Elszürcsölök egy levest, hátha segít megtalálni a megoldást. :-)

Fotó: KockacZukor

Vasárnap reggel nem tudtam aludni a melegtől, és már hajnalban felkeltem. Mivel a kávé elszürcsölése után is még mindig nagyon korán volt, úgy gondoltam, összeírom, mivel kell feltölteni a hűtőt és kamrát, és be is ültem a kocsiba elmenni vásárolni. Annyira üresek voltak az utak és a közért is, hogy attól kezdve úgy éreztem, a legjobb döntés volt hajnalban kelni. Ezentúl rendszeresítem a vasárnap reggeli vásárlást.

Fotók: KockacZukor

Csotrogány kis öreg kocsimra szinte úgy tekintek, mint családtagra. Viseli a szélsőséges időjárást, az én vezetési stílusomat, a dugókat, a hamis éneklésemet. Azokon a napokon, amikor épp nem vezetek, és csak áll az utca szélén, az ablakból is kinézek rá, hogy lássam, rendben van-e. Sajnos nemsokára eléri a futott kilométereinek határát, és el kell kezdenem megkeresni az utódját. A netes autóböngészés mellé kísérőnek milyen finom is lesz a lenti tésztaétel! Készítsd el velem! :)

Fotó: KockacZukor

Ha épp nem tavaszodik ki a télben, akkor leginkább az otthoni programok maradnak számomra. Én mindig szerettem a csendes otthoni napokat. Főzőcskézni, összebújni, filmezni, kártyázni, vendégségbe menni, vendégeket fogadni, alkotni, olvasni, olyan sok-sok jó kis programot lehet otthon is találni. Éppen a szépség és a szörnyeteg című mesefilmet nézem, közben fő a leves. Isteni az illata... :)

Fotó: KockacZukor

Nem szeretem a sorozatokat. Csak a Trónok harcát követem, de azt sem részenként, hanem évadonként, egy ültő helyemben. :-) Megbetegedtem. Eszembe jutott, hogy van a Terápia című magyar sorozat, amiről szintén lemaradtam, de nagyon dicsérik. Mégis lebeszéltem magam róla. A második pléd alatt töltött napomon viszont meggondoltam magam, és terápia-maratonba kezdtem.. :-) Csak a levesem elkészítése miatt bújtam ki a biztonságot adó takaróm alól.

Fotó: KockacZukor

Nem működik egy nagyon fontos, mindennap használt elektromos eszközöm. Nap mint nap megbeszélem magammal, hogy át fogom nézni minden apró kis részét, visszadugdosom, megerősítem, kicserélem. És majd megtalálom a hibát. Ehhez képest 48 órája nem merek hozzányúlni, valamiért a csodát várom, hogy azáltal, hogy pihen, majd „meggyógyul”, és ha legközelebb bekapcsolom, működni fog. :D Igen, tudom, kézrátéttel talán még hatékonyabb lennék. ;-) Kicsit gondolkodom még, mi is lehet vele, addig pedig főzök valami finomat.

Fotók: KockacZukor

Még másfél hét és végre pihenhetek egy nagyot. Utánanéztem a Balaton körüli programoknak, és se vége, se hossza a sok lehetőségnek. Alig várom. Viszont el kéne indulni, ami persze nem gyaloggalopp. A kocsiban vezérműszíjat kellett cseréltetni, majd jelezte a szerelő, hogy hoppácska: szükség lesz még más alkatrészre is. Összeszorított fogakkal tudomásul vettem. Még soha nem szedtem szét egyedül a bringámat kerekekre és vázra, és nem logikáztam be a kocsiba, de most ezt is meg fogom tenni, mert tekerni szeretnék vele a Bala partján. Azért csak sikerül majd valahogy elindulnom. :D

Fotó: KockacZukor

A múlt heti záporos, zivataros időben tüszős mandulagyulladásom lett, és megkívántam a levest. De nem csak azt, hogy folyékony és meleg legyen, hanem hogy ízes és laktató is. Ugyan a hangom csak néhány nap után lett újra a régi, azért a pocakomnak és lelkemnek jól esett. :-)

Fotó: KockacZukor

Végre melegszik az idő, és egyre többet süt a nap. Végre ismét tervezhetjük a kirándulásokat, és végre már a virágzást és rügyezést, tavaszi szellőt várhatjuk. Valljuk be, már érezzük a szívünkben és ereinkben a kikeletet, hogy a télnek vége! Már a bringámat is elővettem, és letakarítottam, folyamatosan szemezek vele. Új helyen lakom, új utcákkal, boltokkal, kis erdővel. Fel kéne fedeznem. Irány a természet!

Fotó: KockacZukor

Találtam az interneten két olyan használt faládát, amikre mikor ránéztem, azonnal szerelembe estem, és tudtam, hogy ezekből a hernyókból csodálatos pillangót fogok varázsolni. Ugyan még életemben nem fúrtam, faragtam, csiszoltam és festettem, mégis úgy gondoltam, ez nekem menni fog. Tudtam, hogy a fát pácolnom kell majd, így rákerestem a nagy barkácsáruházak honlapjára, hogy onnan kiválasszam, amire szükségem van. Hát. Bevallom, nagyon hamar kétségbeestem. Olyan nagy volt a kínálat, és a lazúrokból is annyi van, hogy úgy döntöttem, előbb utánaolvasok annak, mit is jelent csiszolni, pácolni, mik az előnyök és a hátrányok. Előre láttam, hogy ezzel fogom tölteni az egész hétvégét, így már korán reggel elkészítettem az ebédet, egy kiadós levest, csodálatos ízekkel. Imádni fogjátok Ti is!

Fotó: KockacZukor