Nagyon leveses vagyok, minden nap tudnék levest szürcsölni. A kedvenceim a krémlevesek, sajtos pirítóssal, de most mégsem ilyet, hanem egy tavaszidéző olasz zöldséglevest, minestrone-t készítettem. Nyilván ennek a levesnek is többféle receptje ismert, én most egy olyat választottam, amiből a sajt sem maradt ki.

Az eddig elkészített levesek közül ez a krumplis krémleves egy másik nagy kedvencem: http://masteszta.blog.hu/2014/10/04/krumplis_kremleves_csipet_tesztaval. Próbáld ki ezt is! :-)

Fotó: KockacZukor

Amikor Németországban jártam a Húgomnál, ő hagymalevest készített az egyik nap ebédre. Annyira gyorsan kész lett, és olyan jól esett vajas pirítóssal, hogy ezután én is egyre gyakrabban főztem ilyen levest. A következő receptben a hagymát összemixelem, és petrezselyemmel, tárkonnyal ízesítem. Selymes, illatos, különlegesen finom lett. Készítsd el Te is! :-)

Fotó: KockacZukor

Indián nyár, napsütés. Imádom. Azt már nem annyira, hogy az autót műszakiztatni kellett vinni, annak pedig végképp nem, hogy okmányirodába is mehettem egy új forgalmiért. Én nagyon igyekeztem mosolyogni az ügyintéző hölgyre, de ő lényegében rám se nézett. Az orra alatt morgott, motyogott, elsőre semmit nem értettem abból, amit mondott. Arra jutottam, hogy biztos rossz napja van, így jobb, ha felveszem a szótlan, komor hangulatát én is. Pár pillanat múlva mégis meggondoltam magam. Megdicsértem a vicces tollát, amivel dolgozott, és továbbra is kedvesen mosolyogtam jégkisasszonyra. A világvége hangulat nem változott. Befejezte az ügyintézést; nyomtatott, ragasztott, végül aláírt. Jó munkát kívánva elköszöntem. A szomszéd ügyintéző helyette visszaköszönt.

A hangulatomat mégsem rontotta el a hatóság ügyintézése. Tudtam, hogy egy órán belül illatozik majd a levesem, és én továbbra is mosolyogni fogok. :)

Fotó: KockacZukor

Néha kell az egyedüllét. Néha jó kicsit magunkra figyelni és meghallani, amit a belsőnk mond. Bár rohannak a percek és mindig van mit intézni és tenni, muszáj beiktatni néha a beszélgetést önmagunkkal. Erre számomra kiváló az az idő, amikor a konyhában foglalatoskodom. Egy kis zene mellett ellazulok, szinte meditatív állapotban tisztítok és darabolok, és ha már úgy érzem, végre elűztem a napi feszültséget, végiggondolom az engem foglalkoztató kérdést.

Persze van úgy, hogy a korgó gyomrom közbeszól, és huss elmélkedés... :) 

Fotó: KockacZukor

Csak természetes alapanyagokból készül, egy hétig felhasználható, akár szószként, mártásként is. Valamint finom, és mindez összességében nem is hangzik oly rosszul így iskolakezdéskor, amikor az idő igazán számít.

Unokahúgom most nyolc hónapos. A hozzátáplálása csak egy-két hónapja kezdődött. Ahogy az minden baba esetén történik, az anyukája próbálkozott mindenféle zöldséggel, majd később gyümölccsel. Nagyon érdekes volt azt látni, hogy a répát szívesebben eszi, mint a banánt, amivel inkább csak eljátszadozott.

Ahogy a gyerek nagyobb lesz, úgy válik mégis ellenségévé a zöld, fehér és sárga zöldség, de sokszor még a gyümölcs is. Hogyan lehet mégis elérni azt, hogy a gyerkőc megfelelő vitaminszükségletét a szervezete megkapja? Nem vagyok pszichológus, de azt tudom, hogy a gyerek utánozza a felnőtteket. Vagyis, ha a szülők is megeszik a sárga levest, akkor ő is meg fogja. Ha pedig tésztát is lehet benne „horgászni”, akkor máris izgalmas az asztalra került étel. 

Fotó: KockacZukor 

Hozzávalók: 

2 marok Gyermelyi rizsszem tészta 

5-6 db nagyobb méretű répa

4 gerezd fokhagyma

2 fej vöröshagyma

2 dl főzőtejszín

1 db erőleves kocka

1 db petrezselymes leves kocka

2 ek olívaolaj

só, bors

1 tk kakukkfű

2-3 ek almaecet vagy borecet

Elkészítés:

Előmelegített sütőbe tesszük a megtisztított és felaprított sárgarépát, fokhagymát és hagymát, amit  két evőkanálnyi olajjal összeforgattunk. Sütjük kb. 45 percen át 200 fokon, addig, amíg a répa megpuhul és a zöldségek elkezdenek pirulni. Ezt követően a sült zöldségeket egy lábosba tesszük, vizet adunk hozzá, illetve beletesszük a leveskockákat, sózzuk, borsozzuk és beletesszük a kakukkfüvet is. Miután a leves rottyant egyet, turmixoljuk össze az egészet, és adjuk hozzá a tejszínt is. Újra kóstolunk, és újra fűszerezünk. Vizet hozzáadva hígíthatjuk.

Én savanyú levesként szeretem ezt az ételt, ezért minden alkalommal ízesítem ecettel is. 

Nektek milyen rafinált eszközeitek vannak arra, hogy a gyerek megegye a zöldséget is? :)

- KockacZukor -

A Gyermelyi-szortimentben rizsszem néven futó tésztaforma még soha nem ihletett meg. Azt hittem , ez valami speciális levesbetét, melynek helyes használatához minimum falusi nagymamának kell lenni. Úgyhogy meglepődtem, amikor a Rakottkerten ezt a kifejezetten inspiráló salátát és ezt az olasz levest megtaláltam.

Orzo, vagy olasz néven risoni a nagyszemű rizs formájú tészta. Népszerű levesbetét többek között az olasz és a görög konyhában, de egytálételek alapanyagaként is kitűnő, mert remekül átveszi az ízeket.
Próbára tettem most mindkét helyzetben, készítettem belőle egy nagyon üdítő görög citromos húslevest és egy nagy adag salátát grillezett zöldségekkel, öntettel. Egyik jobb volt, mint a másik.

Folytatás és recept a Rakottkerten >>>