Néha-néha adódik egy-egy olyan tökéletes lehetőség, amikor nincs helye túl sok morfondírozásnak, élni kell a semmiből jött eséllyel. Annyira jó áron kínáltak egy több szempontból is remek trekking bringát, hogy nem lehetett átlapozni felette. Az új vadmacskáért elmentünk a világ végére, hazahoztuk, darabjaira szedtük, minden kis alkatrészt kifényesítettünk, beolajoztunk. Amit kellett, cseréltünk, meghúztunk és helyre tettünk, és miután összeraktuk, szebb és jobb lett, mint a legújabb modellek. Egy tápláló tésztaebéd pedig nélkülözhetetlen volt, az első bringatúra előtt. ;-)

Fotó: KockacZukor

Icipici volt a hathetes kutyus, amit egy napon át dögönyözhettem. Pötyike olyan apró, hogy a két tenyeremben elfér, mindössze egy kiló körüli súllyal bíró házőrző. Ez a falatnyi eb az egész családot elvarázsolta, mindenkinek a szíve csücske lett pár pillanat alatt. A picurka még nem nagyon hallgat a nevére - csak három napja hozta haza a családja – így állandóan szemmel kell tartani, mert felfedező kedve azért már van, és folyamatosan menne.. bármerre. A kertben grillezős illatok kifejezetten tetszettek neki, és a foltos pocakja hamar eltüntetett egy-két kolbász darabot. :D Ha nem is kolbászos, de egy isteni finom parmezános, paradicsomos, mozzarellás csirke receptet osztok most meg veletek. Szerintem Pötyike ezt a fogást is szívesen megrágcsálná.

Fotó: KockacZukor

Még nincs is itt a nyári főszezon, de én már most érzem a nap mint nap növekvő feszültséget magamban, a türelmetlenséget, vagyis muszáj egy kis szabira mennem, és pihennem. Vágyom a vízpartot, a sok gyümölcsöt, azt, hogy nem vagyok időhöz kötve, és vágyom a madárcsicsergésre ébredést a csörgő óra helyett. Esténként a zöldséges vacsorákat rosé fröccsel, és azt a könnyed létezést, amivel egy-egy nyaralás megajándékoz. Számlálom a napokat...

Fotó: KockacZukor

A Magyar Nemzeti Galériában jártunk, és megnéztük a Picasso kiállítást. Az alkotásai nem kerültek hozzám közelebb. Minden festmény előtt volt valami, amivel nem tudtam megbarátkozni. Vagy a színek voltak sötétek, vagy a képen szereplő arc nem tetszett vagy a végtagok ábrázolása... vagy, vagy, vagy... Mígnem egyszer csak egy olyan rajzához értem, ami egy férfit és szamarat ábrázolt. A képet egyetlen megszakítás nélküli vonallal rajzolta meg, és én döbbentem álltam addig a kép előtt, amíg a szemem végigvezettem a vonalon. Éreztem, ahogy egy icipicit végre megértettem belőle. Zseni volt. Kétségtelen. A következő recept pedig zseniálisan finom! ;-)

Fotó: KockacZukor

Láttam egy beszélgetést a BBC Earth Tv csatornán, amiben David Attenborough a 89. születésnapján az amerikai elnökkel beszélget környezet- és természetvédelemről, és növények, állatok sokféleségéről. Teljesen odaragadtam a képernyő elé. Amikor bemutatták közben Attenborough életének munkáit, rájöttem, hogy a legújabb filmjeit nem is láttam még, és a 3D technikával, modern kori grafikával elkészített alkotások még a felnőttek számára is izgalmasak. Klassz családi programnak ígérkezik ezek közös megnézése.

Fotó: KockacZukor

A húsvét már nem olyan dugig evős ünnep, mint a karácsony. Sőt, inkább könnyed salátákat, sonkát, tojást, friss zöldségeket, savanyút, illatos levest eszünk a családi ebédeken. A borok már lágyabbak és könnyedebbek, a beszélgetések egy része már az udvaron folyik, sőt, ha úgy adódik egy jó kis vidéki erdei sétát is teszünk. A kicsik fészket készítenek a nyuszinak, mi nagyok pedig süttetjük az arcunkat a napon. Imádom!

Fotó: KockacZukor

Állítólag ez az esztendő a változások éve lesz. Alig léptük át az új év küszöbét, már most sok mindentől megváltam, sok mindent tettem rendbe. Csodálkozom magamon, hogy az emberi kapcsolataimban is milyen könnyen és határozottan válok meg a lehúzó, bántó vagy jelentéktelen kapcsolatoktól, őrzöm és ápolom azt, ami értékes, és szórom ki, ami már nem kell, nehézkes, sok vagy felesleges. Érzem, hogy már nincs erőm játszani, sokkal értékesebbek a pillanatok, az órák és napok, semhogy az energiáimat olyanra és olyanokra pazaroljam, ami és akik nem érdemlik. Lehet, hogy ez kegyetlenül hangzik, pedig csak a szeretetről, önmagam megbecsüléséről van szó.

Fotó: KockacZukor

Hajnali vérvétel... majd egy hét múlva eredmények, amik alapján további vizsgálatok szükségesek. Háziorvos, beutaló. De újabb, speciális vizsgálatokra szabad időpont csak 4-5 hónap (!) múlva van. Néma megdöbbenés, aztán düh: nem fél év múlva akarok utánajárni a dolgoknak, és helyretenni, amit kell, hanem most! Persze hiába a felháborodásom, várnom kell. Úgyhogy marad a szomorúság az egészségügyi rendszerünk miatt, és még egy kis düh. Hát együnk valamit, valamit ami megnyugtat...    

Fotó: KockacZukor

Egy nap, amikor alszik az egész város. Kint szürke az ég, vacogtató hideg van, és üresek az utcák. Viszont a négy fal között illatozik a konyha, mi pedig elmolyolgatunk csendesen egymás mellett. Most az is pihentető, hogy elővehetem a sok kis dobozomat, kihúzhatom a fiókokat, és szanálhatok, kidobhatok, rendezhetek, helyet csinálhatok, megválhatok, rácsodálkozhatok régi emlékekre. Közben mutogatjuk egymásnak, hogy ő mit szerelt össze, én mit találtam, és arról mi jutott eszembe. Igazán kedves, nyugodt és lassú nap. Most semmi többre nem vágyom.

Fotó: KockacZukor

El nem tudom mondani, milyen mérges vagyok amiatt, hogy nem a kezembe adják a fizetésemet, hanem bankszámlára utalják, és emiatt a bankok piócaként szívják a véremet. Belegondoltatok már abba, hogy ha lenne a munkahelyeken kifizetőhely, akkor egyáltalán nem kéne évi több tízezret kezelési és egyéb költségre kifizetni? Épp bankot váltok, mert túl soknak ítéletem a zsebemből kivett bankókat. Természetesen, „akivel” újonnan szerződtem is egy modern, legálisan működő rabló, de legalább nem bánt annyira. Mérgelődés esetén az ellenszer a konyha, és az ízletes vacsi közös fogyasztása a szívnek kedves emberekkel. :-)

Fotó: KockacZukor

Előkerestem a párologtatót és az illóolajokat. Reggelente és este már forró teát főzök. Kötött zoknik melegítik a lábaimat, és kellemes, puha fények adják az esték alaphangulatát. Eső kopog az ablakokon, és puha plédekbe burkolózva filmezünk. Almát vásárolunk, ládányit, a télre készülve, és levélkupacokat rugdosok munkába menet. Mézet keresek a közértek polcain, és multivitaminnal erősítjük a szervezetünket. Az ablakokat már nem tárjuk, inkább behúzódunk. Sötétben indulunk munkába és sötétben érkezünk haza. A vacsik pedig illatossá teszik a lakást...

Fotó: KockacZukor

“Houston, we have a problem” – mondtam vasárnap délelőtt 11-kor a páromnak, a csirke panírozása után. Nincs itthon étolajunk, és vasárnap van. Jajj, de utálom ezt a vasárnapi zárva tartást. Egyszerűen nem tudok mindig mindent a fejemben tartani. Megkerestük interneten a legközelebbi, mégis nyitva tartó kis közértet, és a párom elbringázott gyorsan hozni ezt-azt a vasárnapi ebédhez. Eközben Csongibogyó szorgalmasan matekozik, én pedig addig megosztok veletek egy egyszerű, de nagyszerű receptet! ;-)

Fotó: KockacZukor

Egy borongós, szürke nyári napon indultunk családostul Nagyvázsonyba, a Kinizsi várba. A kompon arra jutottunk, hogy tökéletes kiránduló idő van, se nem meleg, se nem hideg. Sajnos viszont minél közelebb kerültünk Kinizsi várához, annál jobban esett. :/ Amikor megérkeztünk, már dézsából öntötték, legalább fél órán át ki sem tudtunk szállni az autóból. Megérte kivárni az eső elvonulását, ugyanis amikor kisütött a nap, csodálatos nyári meleg lett. A vár a kapun kívülről kicsinek tűnt, de ahogy azt átléptük, élveztük annak minden szegletét, sarkát, termét, tornyát. Hazaérve egy finom, spenótos pennével koronáztam meg a napot...

Fotó: KockacZukor

Úgy két hónapon át egyszerre három könyvet is olvastam. Egyik reggel Osho-ra vágytam, így azt vittem magammal. A következő estén történetre is szükségem volt a tanítások mellé... és még be sem fejeztem a két könyvet, már vettem is elő egy következő kedvencet. Sokat utazom tömegközlekedéssel, és hogy ne szippantson be a földet bambuló, megtört zombik világa, inkább fejest ugrok a könyveim csendes világába. Na jó. Néha azt is gyorsan végigpörgetem a fejemben, hogy milyen hozzávalókat is kell beszereznem a zöldségesnél és a közértben az esti vacsihoz... ;-) :D

Fotó: KockacZukor

A sulikban VAKÁCIÓ van, és a gyerekek a nagyszülőknél vannak, a szülőkkel nyaralnak, vagy táborokban töltik a meleg napokat. Van azonban, amikor egyik sem megoldható, és otthon ragad a lurkó. Hogy ne unatkozzon, vigyétek el az Aeroparkba, a repülőgép múzeumba (aeropark.hu), ami a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2B terminálja mellett található, vagy látogassátok meg a Tarzan park nevű óriás játszóteret (tarzanpark.hu), ami a gyerkőcöt órákra le fogja köti.  ;-)

Fotó: KockacZukor

Pünkösd hétvégéjén a Bihari hegységhez mentünk túrázni. Bár a heves esők kicsit aggasztottak minket, az egek mégis jók voltak hozzánk, és a túra útvonalakat be tudtuk járni. Az egész napos meg nem állás után esténként kopogó szemmel vártuk a forró levest, a meleg vacsorát. Az utolsó morzsáig minden elfogyott a tányérokról, és elégedetten vetettük bele magunkat a vízszintes pihenésbe. Bár az ételek ízesek és finomak voltak, utóbb kiderült, hogy a pocakunk azért máshoz szokott. Hazaérve olyan meleg ételt kellett készítenem, ami gyomorbarát, így előkerült a tészta...

Fotó: KockacZukor