A múlt heti hosszú hétvégére hazamentem vidékre, Tolna megyébe a szüleimhez. Rossz időt mondtak, féltem, hogy a három napra bent ragadok a lakásban. Ehhez képest szombaton napsütésre keltem. Dél körül megkeresett egy barátnőm, és mondta, hogy mennek Annafürdőre. (http://www.lengyel.hu/annafurdo.htm) Hát persze, hogy velük tartottam, hiszen még soha nem jártam itt, pedig mindössze 20 percre van a várostól, ahol felnőttem. Isteni kacagós, sétálós, természetjárós délutánt töltöttünk itt.

No, de ne feledkezzünk meg az ebédről sem, ami utána következett. :-)

Fotó: KockacZukor

Lassan fél éve, hogy költöztem. Az új helyen, új lehetőségeket kellett keresnem, ahol megoldhatom a testmozgást. Holnaptól edzés. Fegyelmezetten, személyi edzővel. Átrágott étkezési- és edzéstervvel, megfelelő rendszerességgel. A tésztát sem kell kiiktatnom majd, hiszen létezik durum vagy szénhidrátcsökkentett változat. Mert néha egy tányér húsos vagy zöldséges tésztát a szervezet, az emésztés és a pocak is megköszön.

Fotó: KockacZukor

Úgy örültem, amikor az egyik reggel a szobákat kiszellőztetve, tavasz illatot éreztem végre. Az az igazi hálás – „már alig vártam” - érzés, majdnem pityeregtem a boldogságtól. Ehhez képest erre a hétre ismét havazást mondtak. Kinél kell panaszt tenni? Hol a szükséges formanyomtatvány, mennyi az eljárás díja? Ha még mindig tél – gondoltam, akkor megnézem a kamra polcait, hogy mit is használhatnék fel a befőttes üvegekbe zárt finomságokból. Édesapám lecsós üvegeire esett a választásom. Isteni lecsós húst készítettem. :D

Fotó: KockacZukor

Tegnap jelentette be a párom főnöke, hogy a páromnak ma, szombaton is be kell mennie dolgozni. Már egy ideje benne vannak egy projektben, ami miatt utaznak, túlóráznak, és újabban a munkahét sajnos a hétvégéket is érinti. Nagyon sajnálom a pasimat, ilyenkor legszívesebben woodoo babát készítenék, "Főnök" felirattal. :)

Így hát gyorsan kellett mára tápláló és ízletes ebédet készítenem.

Fotó: KockacZukor

Születésnapom volt pár napja. Olyan étteremben ünnepeltünk, ahol a tenger gyümölcseiből falatozgathattam végtelenül... kipukkadásig. :D Ekkor jöttem rá, hogy milyen régen ettem halat, tonhalat, szardíniát, kagylót, rákot. Az is eszembe jutott, hogy lazac is van a mélyhűtőben, csak elő kéne venni. :-) Hét közben azonban nem volt időm kiszedni a halcsontokat a lazacból és leszedni a bőrét, így azt hétvégére hagytam. De egy gyors tonhalas tésztát tudtam készíteni. Vacsira mind elfogyott. :-)

Fotó: KockacZukor

A gombát úgy szeretem a legjobban, ha forró serpenyőben, vajon – sőt, fokhagymás fűszervajon – pirítva készül. Kíváncsi voltam arra, hogy a vaj és a zöldbab házasításából is ilyen mennyei ízek alakulnak-e ki. Amilyen kevés a következő tésztaétel hozzávalóinak száma, olyan finom lett a végeredmény. Próbáld ki Te is! :-)

Fotó: KockacZukor

Egy hetes külföldi utamról érkeztem meg a minap. Amikor a csomagjaimat is felvettem, és kimentem az érkezők kapuján, eszembe jutott az a gondolat, hogy ezt a helyet terápiás célokra is lehetne használni. Hiszen itt az emberek örülnek egymásnak, ölelik és csókolják egymást, és csakis mosolyognak, nevetnek, és legfeljebb örömükben sírnak. Én is boldog voltam, hiszen kijött elém mindenki, akit szeretek. :-)

Az egy hét pihenés után aztán ismét visszaállt a megszokott rend és a hétköznapok, én pedig újra elkezdtem főzni.

Fotó: KockacZukor

Fotókiállításon jártam a minap. Bevallom, kicsit csalódtam, sokkal többet vártam, illetve valami mást vártam, mint amit az előző évek során már tapasztaltam. Nem kaptam meg azt az élményt, ami felvillanyozott volna, inspirált vagy gondolatokat, érzéseket ébresztett volna. Szerencsére ugyanezen a helyen volt egy másik, kisebb tárlat is, más témában. A fekete-fehér sorozat finoman kisimította az összegyűrt lelkemet. A következő hétvégén Bécsbe visz az utam, az Albertinába, Miro kiállításra. Lelkes és kíváncsi vagyok. No, de addig is enni kell, valami nagyon finomat. ;)

Fotó: KockacZukor

Olyan régen láttam igazán jó filmet. Azok, amikre a mai napig emlékszem és a kedvenceim közé tartoznak, már több évesek. Tényleg nincsenek mostanában igazán maradandó alkotások vagy nekem kevesebb az időm, és emiatt nem tudok ezzel foglalkozni, keresgélni, utánanézni? Pedig itt az ősz, a pléd alá bújós, mézes teázós évszak, nem beszélve a télről, ami szintén hamar eljön.

Egy pimasz tányér illatos tészta és egy jó film. Most erre vágyom... ;-)

Fotó: KockacZukor

Nagyon sokáig nem tudtam, és nem is akartam főzni. Az exek persze mindig panaszkodtak, hogy miért nincs otthon vacsora, vagy ebéd, és miért vásároljuk mindig a kész ételt. Ez az anti-konyhatündér állapot gyökeresen átalakult, amikor a fényképezőgépem elé kerültek az ételek. Igen, nálam a főzés iránti szeretet kialakulása, és a gasztro fotózás szorosan összefonódott.

Amikor a konyha még csak a hűtő és az ásványvizes palackok helye volt, mindössze két ételt készítettem felváltva.. már ha egyáltalán a gáztűzhely mellé álltam. :-) Az egyik a paradicsomleves volt, a másik pedig a spenót. Azért, hogy nosztalgiázzak kicsit, most is egy spenótos ételt készítettem.. azzal a megjegyzéssel, hogy ma már örömmel és szeretettel főzök. A konyha időközben az otthonommá vált. ;-)

Fotó: KockacZukor

Hozzávalók:

250 g Gyermelyi Vita Pasta penne

400 g csirkemell

250 g spenót

2 dl tejszín

1 dl száraz fehérbor

20 dkg krémes feta sajt

3 gerezd fokhagyma

2 ek olívaolaj

só, bors

Elkészítés:

A tésztát sós, olajos vízben al dente állagúra főzzük.

A csirkemellet vékony csíkokra vágjuk és olívaolajon megpirítjuk. A csirkéhez fokhagymát, kevés sót és borsot adjunk hozzá. Az előfőzött spenótot adjuk hozzá a serpenyőben sült csirkéhez, majd öntsük hozzá a bort és a tejszínt is. Kóstolás után ízesítsük, ha még szükséges.

A tálalás során a tésztára a spenótos húst, majd mindennek a tetejére feta sajtot halmozzunk.

Nagyon fontos arra figyelni, hogy a feta sajt sós sajt, vagyis a tésztát és húst nem érdemes túlzottan megsózni. Amikor már hozzálátsz az ételhez, akkor úgyis összekevered a tésztát a spenóttal és sajttal, vagyis az ízek keveredni fognak.

Melyik sajtot használjátok legszívesebben a tészta ételekhez?

- KockacZukor -

Tavaly Németországban, a Fekete erdőben nyaraltam. Láttam mindenféle szépet és csillogót, amit vásárfiaként haza hozhattam volna, de én a kakukkos órák, és isteni sonkák, mézek helyett csak egy aprítógépre vágytam. Igen, tudom, viccesen hangzik, hiszen ezt a konyhai eszközt itthon lett volna a legegyszerűbb beszerezni, de én nem tudtam ellenállni neki. Azóta aprítok, amikor csak tudok, imádom a gépet. :) A következő receptben a tésztát - lényegében - egy zöldborsó pesto-val készítettem el. Imádni fogod! :)

Fotó: KockacZukor

Hozzávalók:

350 g Gyermelyi Vita Pasta zöldséges penne

450 g zöldborsó

4 gerezd fokhagyma

1 marék bazsalikom

1 marék mentalevél

50 g parmezán

2 ek olívaolaj

150 ml főzőtejszín

só

bors

Elkészítés:

A tésztát kifőzzük, és hideg vízzel átmossuk. 

A megfőzött zöldborsót, a fokhagymát, a bazsalikomot, a mentát, a parmezánt, olívaolajat és főzőtejszínt, illetve a sót és borsot aprító gépbe rakjuk, és pestót készítünk belőle.

Összeforgatjuk a tésztával, megszórjuk parmezánnal, és pár csepp citromot csepegtetünk rá.

Fotó: KockacZukor

Kalóriatartalom:

100 g Gyermelyi Vita Pasta zöldséges penne – 349 kcal

100 g zöldborsó – 81 kcal

1 gerezd fokhagyma – 4 kcal

100 g bazsalikom – 23 kcal

100 g mentalevél – 74 kcal

100 g parmezán – 392 kcal

1 ek olívaolaj – 90 kcal

100 ml 10%-os főzőtejszín – 120 kcal

No, hogy ízlett? :)

- KockacZukor -

Vibráló, digitális avart sodor az őszi szél , megnyitott a második (harmadik) Baldaszti’s, Budapest legstílusosabb, rongyrázásra és gasztromókázásra egyaránt alkalmas helye, az Andrássy úti Baldaszti’s Grand, melyben a koncepció alapján a fine dining találkozik az urbánus bisztro-életmóddal és egy belvárosi gurmésoppal, talán még hozzá egy pezsgőbárral, illetve egy belsőépítészeti bemutatóteremmel.

Tényleg kezdem úgy érezni, hogy nincs határa a működőképes tésztaszószoknak, az egész csak puzzle, amiben megfelelően kell összeilleszteni az ízeket, de minden íznek, hozzávalónak megvan a maga pont hozzá passzoló párja. Különben hogyan találkozna a kolbász és a padlizsán a Gourmet Stúdió asztalán?

Október első felében még sikerült szabadföldön termett, nagyon édes, szép paradicsomot találnom a Hunyadi téri termelői piacon. A padlizsánnak pedig még bőven szezonja volt. E kettő már adta is magát egy jó mediterrán fogáshoz, amit kevés kolbásszal, sonkával, könnyű, húsos főétellé turbóztunk.

Folytatás és recept a Gourmet Studióban >>>

Az iltrenós mizériát tényleg kihívásnak vettem, és oda akartam tenni a magam csípős-tejszínesét, de nem akartam, hogy annyira felém lejtsen a pálya, hogy szakirodalommal, kulinárisból, nyugis körülmények között, elkényeztetett gasztrobloggerként főzzek valami világraszólót és azzal alázzam a szerencsétlen, éhbérért agyondolgoztatott, éjszakákon át egy 60 fokos gőzfürdőszerű apró pincekonyhában güriző szakácsot. Nem. Úgy döntöttem, abból kell kihoznom valamit, ami otthon van a sokszorosan lefosztott háztartásban.

Nyílt a Retek utcában egy kis francia cukiság, afféle pattiserie, és mindenfelől arra mutattak a nyilak, hogy nézzem meg, írjak róla, el is mentem, de sajnos nem adtak semmiféle tésztát, csak péksütit, szendvicset, ilyesmit, amiről egyrészt nem szoktam írni, nem is igen értek hozzá, másrészt ebédidő volt, és én a mellélövéstől megéheztem, és elkeseredetten néztem körbe, hol dobhatnék be egy tésztát. A Szt. Jupátba mégsem mehetek, körülnéztem és első pillantásra elfogadható alternatívának tűnt az Il Treno. Gondoltam, egy lakossági teszt nem árthat.

(Penne lisce con melanzane, pomodorini e scamorza affumicata)

A szűkszavú Gabah, az egyik leghitelesebb szereplő a tésztabloggerek társaságában, és ennek csak egyik oka, hogy Olaszországban él.