Az indián nyár – talán – utolsó napját barátok körében a Tatai Öreg-tónál töltöttük. Simogatott a meleg szellő, a nap bágyadt sárgává tette a környéket. A gyerekek még bicajoztak, a párok összesimulva sétálgattak, az ismerősök vidáman beszélgettek. Olyan könnyű volt a létezés, mint már régen nem, és arra a néhány órára tényleg el tudtam engedni mindent, amin az utóbbi időben jár a fejem.
Belváros. Budapest. Kilátás a Bazilikára, kellemes meleg bent, hatalmas terek. A lila színű, gigantikus lámpatestek, amik a plafonról lógtak, azonnal beszippantottak, hatással voltak rám. A beltér hangulata kifejezetten üdítő és energikus a barnás mély színek és az ütős meghökkentő fények házasításával. Inkább hasonlít az éjszakai bárokra, mégis hívogató - délidőben is.
A WorldPress fotókiállítás után mentünk át a TG’s –be. Kedvesen fogadtak, kedvesen szolgáltak ki, kifogástalan volt a felszolgálás, és figyelem. Az ételt olyan gyorsan szervírozták, hogy mindenki megjegyezte, ilyet nem tapasztalt még egyetlen más étteremben sem. Különösen imádtam a limonádéinkkal együtt kihozott olajos chilit és a kis tálka parmezánt. Jól esett, hogy kanalazhatok belőle, amennyi jól esik, és nem kérdeznek rá, hogy plusz költségen reszeljenek-e az ételemre még belőle.
A zöld lasagne mennyei ízvilág és csodaszép látvány volt. A ház pizzája pedig a füstölt kacsamellel: fantasztikus! Vékony tészta, enyhén chilis, ízletes feltét, amit jócskán meghintettem parmezánnal is. Felejthetetlen!
Az árak az átlag fővárosi árak felett vannak. Az én pénztárcám sem engedheti meg rendszeresen, de a különleges alkalmakra kiváló opció a hely.
Állítólag több híresség is megfordult már náluk. Hát ezek után már engem is ebben a sorban említhetnek. ;-) :D
Elérhetőségek:
Tom George Italiano
1051 Budapest
Október 6. utca 8.
- KockacZukor -
Ugyan már régen jártam Toscanaban, ezek az olasz nyaralásaim örökre nyomot hagytak bennem. Már tíz éve is lehet annak, hogy az egyik ilyen utazásra velünk tartott Zsuzsa is. Számára nem csak a tájat, a társaságot, és a fotózást jelentette a kiruccanás, hanem egy új szerelmet is. Azóta is barátok vagyunk, és a barátságunkban meghatározó kapocs Toscana. A minap egy olasz éttermet választottunk baráti időtöltésre, a Trattoria Toscana-t.
Bár a fővárosban élek, jellemzően nem megyek olyan helyekre, ahova a turisták járnak. Csak akkor járok a Citadellán vagy a Várnegyedben, ha egy vidéki vagy külföldi vendégemnek akarom megmutatni a város szépségeit, és csak akkor megyek be a Bazilikához is, ha azt remélem, a turistaszezonnak már vége. Nos. Ehhez képest így a nyár közepén - turisták ide vagy oda - én mégis a Japanica-ban kötöttem ki egy hétvégi ebédre, és amennyire tartottam a sok embertől, annyira élveztem azt a pár órát, amit a városközpont éttermében tölthettem.
Hosszú hétvégézni, nyaralni, napozni, pancsolni vágytam négy napon át a Balcsin. Tesós, unokatesós találkozót szerveztünk, és én tűkön ülve vártam a kikapcsolódást, a közös időtöltést, lazítást.
Ehhez képest a mini nyaralásunk égzengéssel és dörgéssel, komoly zuhikkal indult. A Balaton partjának megközelítéséhez pulcsira és dzsekire volt szükség, mert az erős szél a fák lombkoronájával együtt a mi hajunkat is tupírozta, húzta-vonta.
Természetesen az időjárás a család jókedvét nem rontotta el, feltaláltunk magunkat a szürkeség ellenére is.
Miután a szabis napomon a hivatalos ügyeimet elintéztem a belváros hivatalaiban, úgy róttam az utcákat, mint aki napok óta nem evett és ivott. Teljesen leszívtak a sorszámok és formanyomtatványok. Már szédelegtem, és kifejezetten feszült voltam. És ekkor pillantottam meg a falon a Cupákos feliratot, a megváltást!
Soha nem gondoltam volna, hogy eddigi életem legjobb paradicsomlevesét egy fém tálcán viszem majd az asztalomhoz, és egy papírpohárból kanalazom ki. A Bellozzo-ban, az Oktogonon valami fenomenálisan isteni paradicsomleves készül. Ott van benne tényleg a paradicsom! Mennyei!
Március elején végre kitavaszodott... végre elővettem az átmeneti kabátokat és félcipőket, és olyan boldogan fogadtam a napsütést. Sajnos a tavasz születése abbamaradt, és március közepére ismét elkezdett havazni, ismét hideg lett, ismét elővehettem a télikabátom és csizmám, ismét sapkát kellett húznom... és ismét nagyon utáltam a hideg és esős belvárost.
A Thai Spicy Nine étterembe az eső és hideg elől menekültem be. Éreztem a bensőmben növekvő feszültséget a szél által kifordított esernyőm, az arcomat harapdáló hideg, és a szemüvegemet beterítő eső miatt.
Nagyon kíváncsian látogattam meg az éttermet. Érdekelt, vajon mit nyújt majd nekem... üres lesz, tartalom nélküli, vagy túl sok, túl nehéz az összhatás, esetleg pozitívan csalódok, és lelkesen távozhatok majd.
Ugyan az étteremben töltött idő és beszélgetés valaminek a végét hozta el, egy újabb változást az életemben, az étterem hangulatából ez nem vett el.
Meleg barna színek, tökéletes helykihasználás, kedves és figyelmes személyzet, kellemes olasz háttérzene, és a legfontosabb - kiváló ételek.
A hely tele volt, elöl is, a hátsó részben is, élt, dobogott a szíve. A borom kellemesen elbódított, az ételeinkre várva elrágcsáltuk a grissinit.
Rendeltünk zellerkrémes bárányhúst, és kacsahúsos tésztát. Egyszerűen mennyei ízeket kaptunk, bár a méretek inkább a női pocaknak kedveztek, a férfi bendő valószínűleg többet is be tudott volna fogadni.
Az étlap különleges és változatos, a borlap végtelen, pohár és üveges borokat is lehet kérni.
Nagyon jól éreztem magam, a kiszolgálás, az étel, az étterem hangulata adott, vissza fogok még térni.
Foglaljatok asztalt, ne hagyjátok ki az étterem nyújtotta élményt.
Elérhetőség:
Telefonszám: +36-1-302-6473
Info: info@pomodorobudapest.com
Asztalfoglalás: reservation@pomodorobudapest.com
Nyitva tartás: Hétfő – Vasárnap: 12:00 – 0:00
Budapest, Arany János utca 9.
- KockacZukor -
Egészen addig, amíg Olaszországban nem jártam, azt hittem, hogy a pizza az, aminek van egy vastag tésztája, ilyen-olyan feltéttel, kör alakú, és pont. Soha nem szerettem a pizza tésztáját. Soha nem értettem, miért ez a sok felesleges nehéz anyag, amikor a pizza lényegét a feltét adja.
Aztán amikor először egy kis olasz város éttermében pizzát vacsoráztam, nem akartam hinni a szememnek. Vékony ropogós tészta, ízletes feltéttel.. majdnem sírtam a boldogságtól, mert igen, erre vágytam. Kézzel ettem, összehajtogattam, a tészta ropogott, a feltét elbűvölt.. :-)
Mikor meghallottam, hogy Jamie az étterme után a belvárosban nyílik a pizzériája is, minden nap lestem, mikor mehetek körülnézni.
Majd egy randi helyszínéül végre a Jamie-féle pizzériát választottuk. :) A pizzéria belső tere ugyanolyan vagány, mint Jamie étterme itt Budapesten, vagy akár a Londoniak. A kiszolgálás kedves, az árak átlagos fővárosi árak.
Mint megtudtam van olyan, aki a pizzának a tésztáját tartja a meghatározónak a feltéthez képest, így ő csalódott abban a ropogós tésztában, amitől nekem fülig ért a szám. Ez viszont azt is jelentette, hogy amíg egy pizza az én női pocakomnak bőven elég volt, a férfi pocak többet is be tudott volna fogadni a jóllakottság érzethez, mint egy tányérnyit belőle.
A margherita és a fűszeres csípős marhás pizza biztosan elnyerte a tetszésünket. Ugyan nekem a vékony tésztát sem sikerült a pizza vágóval felszeletelni, volt mellettem erős férfi kéz ami ezt a feladatot megoldotta, illetve a felszolgálók is kedveskedtek azzal, hogy további parmezánt reszeltek a pizzáink tetejére.
A pizzéria nem csak pizzát kínál, hanem salátákat, kemencés tésztákat, desszerteket és falatozni való előételeket is.
Színvonalas, fiatalos, különleges ki hely lett ez is, látogassátok meg őket ti is!
Elérhetőség:
1072 Budapest, Király utca 13. (Gozsdu udvar közepe)
- KockacZukor -
Soha nem fogom elfelejteni a Toscana-ban töltött nyaralásokat. Pínea ligetek, végtelen és színes dombok, azok tetején a tipikus toszkán épületegyüttesekkel, gazdaságokkal, a szűk, macskaköves utcákat, spalettás házakat, a naplementéket és béka brekegést. A pizzát, a paradicsomos kenyérlevest, az Aperolt, a fagylaltot. Nem fogom soha elfelejteni Vinci városkáját és a mellette elterülő olajfaligeteket sem. Aki még nem járt Toscanában, kezdje el szervezni az utat a következő tavaszra, nyárra vagy őszre, mert garantáltan felejthetetlen élmény lesz a számára.
Hát nem tudom ki, hogy van vele, de én nem tudok leves nélkül élni. Van, hogy csak levesre vágyom, a szilárd étel pedig érdektelen marad mellette. Van, hogy a tiszta fehér, forró levesre áhítozom, a szürcsölés élményére, és van, hogy sűrű barna levesre, ami laktat, amitől tele lesz a gyomrom, ami gazdag, és szinte főételként fogyasztható. Ha pedig leves, akkor levestészta, aminek a sok fajtája is jelzi, milyen meghatározó számunkra a leveskultúra. Most be is ugrott az a vicces kérdés, hogy vajon az analfabétáknak is ugyanúgy ízlik-e a betűtésztával készült leves. ;-) Na jó.. skip. :D
Ahány ember, annyiféle napi ritmus, táplálkozási szokás, mozgáskultúra, testalkat, egészségi állapot, szokás, családi minta, életkor, lakókörnyezet, munkakörnyezet, cél. Még az is más és más, hogy ki mit lát szépnek, mit talál vonzónak a külalak, és össz-megjelenés szempontjából magán vagy másokon.
Az Országházat mindig csodálattal szemlélem. Tekintélyt parancsoló, méltóságteljes épület, a magyar zászlóval, amit békésen simogat a szellő. Ma sok kis fényképezőgépét kattogtató emberke vette körül, bringások tekertek el mellettem, a villamos kényelmesen csúszott el előttem, idilli volt.
Gyönyörű napsütéses őszi nap volt ma. A Madal ablakain átcsillogott a napfény, és ahogy beléptem, máris az az üzenet fogadott, hogy „love, and you will be loved”. Mosolyogtam.
Találkát beszéltem meg egy barátommal a városközpontba a tűzijáték vasárnapjára. Mindezt úgy, hogy a stresszes és lótifuti hétköznapok során teljesen kiesett, hogy nemzeti ünnepnap lesz, és a főváros hangosabban lüktet majd, mint egyébként.
Szombaton egész éjszaka esett. Még reggel is. Ki se akartam kelni az ágyból. Végre friss volt a levegő, imádom hallgatni az eső kopogását, érezni a vizes föld szagát. Hálás voltam a kényelmes ágyért, a vasárnapért, az esőért, az életemért. Egészen addig ebben az emelkedett állapotban tudtam maradni, amíg beértem a Deák térre. Csak akkor jöttem rá, miért is ez nagy tömeg, lökdösődés, turisták, nyüzsgés.
Szürke arccal fogadtam a barátomat. Csak azon kattogott a fejem, hogy hova meneküljünk. A gyomrom korgott, nem tudtam két egész összefüggő lépést tenni. A hozzám legközelebbi lépcsőre fel is ugrottam, és a Buddha Miniben találtam magam.
Balatonföldvár kikötőjében található a Csigaház Kisvendéglő. A platános sétány végén, vadregényes formájával megkapó kis hely, házias ételekkel.
