Budapesten, az I. kerületben dolgozom. Már munkaidőben azon járt a buksim, hogy hogyan tudnék néhány különlegességet beszerezni egy baráti vacsorához. Ezeket a hozzávalókat eddig a város másik végében vásároltam meg. Sehogy nem fért volna bele az időmbe, hogy olyan messze kiutazzak, de azt sem akartam elhinni, hogy nincs közelebb is egy delikátesz, ahova munka után egyenesen el is mehetnék. A kutakodásom eredménye az lett, hogy találtam egy helyet, az irodámtól nem is olyan messze... egy nem is akármilyen helyet. :-)

A Delizia Gourmet & More bemutatkozó sorai kifogástalan minőségű és minden káros, illetve mesterséges anyagtól mentes élelmiszereket ígérnek Európa legjobb biogazdálkodásaiból, nagy múltú manufaktúráiból.  Felcsigázott az információ, hogy a termékeik nagy része laktóz- és/ vagy gluténmentes, illetve, hogy a sok külföldi termék mellett magyar kézműves termékeket is árusítanak.

Nekem ennyi információ elég is volt ahhoz, hogy kíváncsi legyek erre a boltra, és gyorsan össze is írjam, mi mindenre van szükségem a vendégfogadáshoz.

A bolt küllemében letisztult és modern, tiszta, világos, ahova jó volt betérni. A húsos és sajtos pult mögött vidám személyzet csevegett, megkérdezték, hogy segíthetnek-e, de hagytak nyugodtan tanulmányozni a kínálatot. A termékek sokasága: olajok, ecetek, fűszerek, sajtok, bor különlegességek, húsáru, tészta, tartós élelmiszerek. Persze, hogy mindent végig kellett néznem. :-)

A bolt körbejárása közben, a csábító és ínycsiklandó élelmiszerek láttán már nagyokat nyeltem. Arra is van megoldása a Delizia-nak, ha nem tudod kivárni, amíg hazaérsz, és megkóstolod a finomságokat, amiket vettél. Helyben betérhetsz ugyanis a bolt melletti Gourmet bar-ba, ahol a hidegtálak mellett, meleg ételt is ehetsz, illetve elszürcsölhetsz egy frissítő smoothie-t vagy gyümölcslevet, kávét.

A kedvenc termékem, amit eddig még sehol nem láttam, a Bordeaux vörösboros kakas, és az Armagnacban flambírozott fürj. Nagyon bizarr, mégis hívogató üvegek voltak ezek, amik azt suttogták, hogy kóstolj meg! :D

Írhatnám azt, hogy a Delizia-ban található élelmiszerek ára borsosabb az átlag közértekben kapható termékeknél, de felesleges. Aki szereti, és használja is ezeket az élelmiszereket, az ezzel tisztában van, mégis egy gourmet egy fan, így nem fog, és nem is tud lemondani a különleges ízvilágról.

Én elégedett és lelkes vagyok, hogy rátaláltam erre a helyre is! Természetesen nem távozhattam üres kézzel! :)

- KockacZukor -

Delizia Gourmet & More:

http://www.deliziagourmet.hu/hu/filozofiank

https://www.facebook.com/DeliziaGourmet

Hegyvidék Bevásárlóközpont

1124 Budapest, Apor Vilmos tér 11-12.

Nyitva tartás:

H-P: 8-20h

SZ: 9-20h

V: 9-16h

A nyáron nagyon ritkán találkoztam a barátaimmal. Mindenki máskor vette ki a szabiját, és utazott. Meg kellett várni a nyár végét, az ősz elejét, mire végre mindenki hazajött, és közös programot tudtunk újra megbeszélni. Egy napsütéses kellemes, csendes szombati napon mentünk el a Dob utcában megnyílt Vintage Gardenbe, hogy elmeséljük egymásnak az élményeinket.  

A "vintage" szót eredetileg a borászatban használták. A kifejezés a bor minőségére, régiségére utalt. Ugyanezen jellemzők miatt honosodott meg a szó a lakberendezés világában is.

Az étterem - a nevéhez hűen - modern klasszikus stílusú. Romantikus, barátságos, világos. Mivel kellemesen sütött a nap, a fedetlen részben kaptunk asztalt.

A Kistücsök az ország legjobb éttermei között szerepel. Arra viszont, hogy az étterem Balatonszemesen van, ami a családi nyaralónktól mindössze 20 km-re található, csak Pünkösd hétvégén jöttem rá. Már akkor tudtam, hogy a nyáron biztos elmegyek hozzájuk.

A család külföldön élő része augusztus közepén látogatott haza. Eljött a megfelelő pillanat, hogy ízes borokat és magyaros ételeket kellemes közegben fogyasszunk, élvezve egymás társaságát – ha már erre évente csak egyszer-kétszer kerülhet sor.

Egy keddi nap reggelén hívtam az éttermet, hogy estére asztalt foglaljak. Kissé elkámpicsorodtam, amikor kiderült, hogy aznapra már egyáltalán nincs asztaluk. Csütörtök estére tudtam foglalni. Aznap reggel zuhogott, szürke volt az ég. Pedig én már elképzeltem, hogy a vacsora közben a boros poharakon majd átcsillog a nap és kellemes nyári szellő fújdogál... Ehhez képest úgy tűnt, hogy az eső elviszi nem csak a fesztiválozókat, de az én kedvemet is.

Csak késő délután kezdett derülni az ég, és mire az étterembe értünk, a nap kisütött, csillogtak a gesztenyefák levelei, és előkerültek a napszemüvegek is. A kis szívem újra mosolygott. 

Szombat reggel - még - a paplan alatt azon járt a fejem, hogy mit is főzzek. Szerettem volna valami újat, valami más ízt kipróbálni, de tudtam, hogy a ház melletti közért ennek a vágynak a kielégítésére nem lesz elég. Eszembe jutott, hogy pár hete jártam a Kossuth téren, hogy megnézzem az új tereket, és az ott folyt munkálatok eredményét. Az új Olimpia park irányába, a kettes villamos vonalán sétálva találtuk meg a Culinaris nevű delikátesz egyik boltját, és elcsodálkoztam azon, hogy most már enni is lehet náluk, nem csak vásárolni. Akkor nem tértünk be mégsem. Azonban szombat reggel úgy éreztem, eljött az idő meglátogatni a helyet.

A fűszeres-finomságos hely alapvetően a külföldi termékek boltja. Ha pedig más országok élelmiszereiről beszélünk, akkor ez azt jelenti, hogy nem az én pénztárcámnak találták ki. Egyszer-egyszer megengedhetem, de állandó jelleggel nem tudnék itt vásárolni.

A kínálat fantasztikus. Én csak azután vettem észre, hogy már másfél órája tanulmányozom az élelmiszereket, miután már a harmadik eladó is megkérdezte, hogy valami konkrétat keresek-e. A dobozolt és konzerves termékek mellett megtalálhatóak náluk a különleges sajtok és húsok, friss pékáru, egészséges és hibátlan gyümölcsök és zöldségek is. Fűszerek, teák, édességek..

Májusban Londonban jártam, és egy-két „wholefood” keksz, illetve müzli vonatkozásában igazán sajnáltam, hogy itthon ezeket nem lehet kapni. Itt a Culinaris-ban most megtaláltam mindet. Olyan boldog voltam! Természetesen nem mehettem el üres kézzel. Marokkói fűszert, olasz olívaolajat, portugál szardellát, francia sajtot muszáj volt vennem. Nem hagyhattam ott őket. :D

Kifele menet betértem az éttermükbe. Mivel még a déli 12 óra nem érkezett el, így egy reggelit fogyasztottam a Culinaris kis étkezőjében. Az itt készített ételek is a külföldi termékekből készülnek, így  - számomra - itt is kicsit csípősnek tűntek az árak. Mégis megengedtem magamnak egy Croque Madame-ot Gruyere sajttal. Hm.. hmmmm... Igazán emlékezetes maradt ez a késői reggeli.

Összességében örültem annak, hogy meglátogattam ezt a fűszerest, hogy tudom, itthon is megtalálhatóak a külföldi finomságok. Ha nem is hetente, de néhanapján biztos betérek hozzájuk, és újra színezem a szombat és vasárnapi ebédeket és vacsorákat! :D

Boltok:

1055 Budapest, Balassi Bálint u. 7.

1067 Budapest, Hunyadi tér 3.

1036 Budapest, Perc u. 8.

- KockacZukor -

Két héttel ezelőtt Londonban jártam. Mindent látni akartam, ami ebbe a pár napba belefért. Niki, az unokatestvérem és vendéglátóm kitartóan és türelmesen viselte a végtelen fotózásaimat és a reggeltől estig meg nem állást. Azt hiszem, öregszem ;-), mert már nehezen kezeltem a belváros tömegét, és az időjárás napi többszöri változását. Az állandó nyirkosságtól függetlenül azért sikerült London „streetfood” világát is megismernünk. A tipikus angol kaják az utcákon is megtalálhatóak, de nemigen jellemzőek. Viszont a multikulti színes ételei határtalanul izgalmasak. Csodálattal tapasztaltam, hogy az otthoni és a menet közben történő étkezés egészséges formában is megoldható náluk. Hatalmas kínálat, változatos „whole foods”-ok.

Miután a belváros nyüzsijéből elegem lett, kimentünk London egy csendesebb kerületébe, Greenwich-be, ahol a cél Jamie olasz étterme volt. Természetesen esett - de két-három nap után ezen már nem is csodálkozik az ember, sőt az esernyőjét sem veszi már elő. Jamie éttermébe belépve először a kávézó-bár részt pillantottuk meg. Hatalmas barna bőr fotelek, kellemesen kis asztalok körül kávézó társaságok.

Az étterem minimál stílusú volt, nem az olasz mamma és olasz vidék fílingje, amire számítottam. Mégis azonnal az az érzés kerített hatalmába, hogy egy különleges beltérbe léptem be. Ezt azzal érték el, hogy a plafon üvegből volt, a konyhában dolgozók nyitottan dolgoztak, az étteremből be lehetett látni közéjük. Volt egy téli kert jellegű, de nyitott, sok növényes kis terasz rész is, ami barátságos, intim hangulatot keltett. A bútorzat inkább a retró Amerikára emlékeztetett, de ezt ellensúlyozták egy sonka-fűszer-zöldség-sajt pulttal. Még a mosdó rész is emlékezetes maradt, a különleges tartályokkal, mosdókagylókkal és bányászlámpákkal.

Az étlap türkiz-fekete színű betűi a tengerparti hangulatot idézik, és a kínálat – a Londoni árakhoz képest – korrekt, megfizethető. Az ételek, bár nem végtelen számúak, de különlegesek. Előételként egy brokkoli-spenót-fokhagyma-parmezán meleg salátát ettem, amit főételként egy tésztába tekert rák tál követett. Különleges tapasztalás volt, ahogy a rákot a cérnatésztába tekerték, és kisütötték. Ötletes volt, ilyet még nem láttam, és kóstoltam. A számban ízorgia, és recsegés-ropogás, amit leginkább a szájba vehető pattogó cukorkára emlékeztetett. :D

Olasz ásványvizet szolgáltak fel az ételhez, és a felszolgálók serényen tüsténkedtek körülöttünk.

Miután az eső elállt, és a levegő ismét fülledtté vált, mi útnak indultunk.. természetesen egy antik vásárba vitt az utunk, ahol én azonnal be is szereztem pár különleges evőeszközt a gasztro fotózásaimhoz.   

Így a bejegyzés végén, búcsúzásként, még szeretném megosztani veletek az - angol - konyha szabályait, amit egy híres és hírhedt londoni piacon találtam:

Fotók: KockacZukor

- KockacZukor -          

Tavaly novemberben a Corvinus Egyetemen jártam egy „Business in Gastronomy” elnevezésű rendezvényen, ahol a Sarki Fűszeres is képviseltette magát. Akkor hallottam róluk először. Nemesvölgyi Attila hozzászólásai és kérdésekre adott válaszai annyira szimpatikusak voltak, hogy tudtam, meg kell látogatnom a helyet.

Egy hete Egerben jártam a Tavaszi gasztrofesztiválon, illetve ennek keretei között gasztro fotóimból kiállításom is volt. Természetesen nem bírtam ki, hogy meg ne kóstoljam a vidékiek saját készítésű termékeit. A Bükki Sajtok ízeit élvezve megkérdeztem, hogy Budapesten meg tudom-e vásárolni ezeket a csodákat. A válasz az volt, hogy igen, a Sarki Fűszeresnél. Újabb „jelet” kaptam, hát mennem kellett. 

Kellemes tavaszi délelőtt volt.. se nem hőség, se nem eső és szél. Dél körül érkeztünk. Az áttetsző falevelekkel játszott a szellő, kifejezetten idilli volt a környezet, annak ellenére is, hogy sok emeletes beton és kőházak rengetegében jártunk. A Fűszeres retro - modern kirakata, és az utca sarkán kialakított asztalai olyan hatást keltettek, mintha külföldön jártunk volna.

A hely belső világa apró, és bár hirtelen sok a szemnek a látvány, mégis varázslatos, meseszerű. Főleg annak, aki a gasztronómia szerelmese, és szereti a minőségi, kézműves termékeket. Álltam egy helyben a pult előtt, és pörögtem, forogtam, nyújtogattam a nyakam, bámultam lefele és felfele, mindent végig akartam nézni. A kísérőm kedvesen ki is nevetett, megjegyezve, hogy „ezt élvezed, mi?”.

A Fűszeresnél minden található, ami egy egészséges, eredeti tésztaétel elkészítéséhez is szükséges. Olajai, ecetei, sajtjai, sonkái, halai, fűszerei, borai garantáltan a legjobb minőségűek. Amennyiben szeretnél, falatozhatsz, kávézhatsz. Amikor megláttam a sajt-sonka táljukat, tátva maradt a szám. Az emeleti és lenti üvegajtós hűtőkben sonka, kolbász, szalámi különlegességek lógnak, a pultban sajtok tengere. Igazi kulináris örömtanya. :)

Az áraik vegyesek. Megtalálhatóak náluk az átlag keresettel bírók által is megvásárolható termékek, de vannak amik csípősebb számokat viselnek. Ugyanakkor a gasztronómia világa megköveteli a legjobb minőséget, az igazi kézműves élelmiszert. Ha nem is mindennap, de néha engedjük meg magunknak és vendégeinknek.

Kukkantsatok be velem Ti is a Sarki Fűszereshez:

Sarki Fűszeres
XIII. kerület, Budapest, Pozsonyi út 53-55.

-KockacZukor-

Hétköznap mentünk el vacsorázni ebbe az olasz étterembe. Még volt a napfénynek ereje, amikor az egyik ablak melletti asztalhoz leültünk. Pár asztalnál már csendesen beszélgettek a vendégek, a lemenő nap pedig egyre mélyebb csíkokat húzott a falakra. Három pincér fogadott minket egyszerre. Mindhárman kedvesen mosolyogtak. Végül a kopasz pincér lett az, aki követett minket a kiválasztott asztalunkhoz, és aki türelmesen válaszolt az ételekkel és italokkal kapcsolatos kérdéseinkre.

Fotó: KockacZukor

A konyha nagyon rugalmasnak bizonyult a fűszerezés kapcsán. Az étlapon a polipragus penne a csípős jelzővel volt feltüntetve. A mi érdeklődésünket a polip felkeltette, de izzadni nem akartunk a csípőstől. A pincér a kérdésünkre, hogy lehetne-e csak kicsit pikánsan, illetve natúr kérni a ragut, széles mosollyal jelezte, hogy ahogy a vendég parancsolja. Úgy éreztük, hogy egy igazi olasz tésztavacsorához nem kell feltétlenül bort inni. A választásunk az Aperol Spritz kesernyés ízére esett. Hűsített, feldobott, és a hétköznapokból kirángatott a rég nem érzett íz. A kopasz pincér a rendelés felvétele után rövidesen újra visszatért. Hozott nekünk kétféle helyben sütött házi kenyeret és olívaolajat előétel gyanánt. Nagyon tetszett az étterem „gondoskodása” - hogy addig se legyünk „tétlenek”, amíg az italunkat és ételünket meg nem kapjuk. A kenyérkéket megkóstoltuk. Ízesek és frissen szeleteltek voltak.

Fotó: KockacZukor

Fotó: KockacZukor

Közben lassan besötétedett, és a boltíves plafonokat, a rusztikusan kialakított falakat nem sokkal később már gyertyák világították meg. A vendégek száma egyre nőtt, és a mosolygós kopasz pincér hamarosan meg is hozta a polipragus pennét. Külön szervírozták a parmezánt és csípőset. A tészta al dente, olívától finoman csillogó volt. A látvány és az illatok tökéletes párost alkottak. Az ízek összhangban voltak: a tenger erős ízét a fűszerek kellően eltakarták, mégis tudtam, hogy polippal van keverve a tészta. A hatalmas, öblös tányéron első ránézésre kevésnek tűnt a mennyiség, de aztán csak többszöri szünet tartása mellett tudtuk megenni ezt is. Az árak közép kategóriásak, vagyis mindennap talán luxus volna itt enni, de egyszer-egyszer megengedhető.

Fotó: KockacZukor

Az étterem hangulatában inkább a sötétebb, hűvösebb, középkori jelleget viseli, de a gyertyák fénye mégis bensőségessé, otthonossá teszik a nagy tereket. A csendesebb elvonulásra is van lehetőség két személyes kis asztaloknál. Bár halk háttérzene szólt, nemigen volt meghatározó... de hát két, levegőt sem vevő, folyamatosan csicsergő nő mellett ez nem is csoda.

A mellékhelyiség számomra kétféle lehet. Ahol semmihez nem nyúlok hozzá, és ahol örömmel használom. Itt az utóbbi helyzet állt elő, a higiénia a teljes pontszámot megkapja.  

Összességében elégedettek voltunk az étellel, a kiszolgálással és a hely hangulatával is, kellemes baráti estét töltöttünk itt el.

IL TERZO CERCHIO

www.ilterzocerchio.hu

1074 BUDAPEST, DOHÁNY UTCA 40.

Asztalfoglalás:

+36-1-354-07-88

- KockacZukor -

Egy péntek délelőtt kiállításon jártunk a Várban, és mivel éppen ebédidő volt, úgy döntöttünk, kipróbáljuk a Lánchíd budai hídfőjétől nem messze található Pater Marcus Belga Apátsági Sörözőt. Elöljáróban annyit: nem csalódtunk.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kipróbálhattam egy amerikai tésztabárt. Mivel gondolom, nem lesznek túl sokan, akik követnének erre a konkrét helyre, így leginkább a hangulatra és például a „Carbonara tészta másképpen"-re szeretném helyezni a hangsúlyt, ami akár ötletet is adhat egy finom, picit a megszokottól eltérő fogáshoz.

Lassan szokásunkká válik, hogy olyan helyeken eszünk tésztaételeket, amelyek nem erre specializálódtak. Mai áldozatunk a fővárosi József körúton található Stex étterem és söröző, ahová igazságtalanul későn tértünk be egy hétköznap éjszaka.

A Külvárosi Kávéház egy nagyon sajátságos hangulatú hely Újpesten. Ha valaki csak arra téved, a környékről és a kávéház külsejéről aligha gondolná, mi várja odabent. Természetesen tésztát ettünk, érzéseink vegyesek.

Házhoz rendelni mindig trükkös dolog, hiszen szinte lehetetlen kihívás elé állítja az éttermeket az, hogy az étel elkészülte után sok-sok perccel kerül asztalra. Így kellene friss gasztronómiai élményt produkálni. Nézzük, a Wasabinak sikerült-e!

Kíváncsiak voltunk, vajon a Balaton mellett a csúcsszezonban lehet-e jó áron megfelelő tésztaételt enni. Választásunk a balatonakarattyai Degesz étterem és pizzériára esett, és nem csak azért, mert közel van a fővároshoz, hanem mert egész jókat hallottunk róla.

Horvátország egyike a magyarok kedvenc nyári úticéljainak, ami nem meglepő, hiszen közel van és – bár olcsónak nem neveznénk – kigazdálkodható árak várják a nyaralókat. Arra voltunk kíváncsiak, vajon van-e jó olasz(os) étterem Trogir környékén. Jelentjük, van.

Egy estebéd azért is jó döntés, mert nincs nagy tömeg

A múltkor arról írtunk, hogyan jutottunk el alapos terepszemlét és előzetes kutatásokat követően a Trogir melletti Okrug Gornji legjobb étterembe. Rendkívül pozitív tapasztalataink után úgy gondoltuk, belevágunk a sűrűjébe és kipróbálunk egy trogiri éttermet is, méghozzá ad hoc alapon, előzetes tájékozódás nélkül.

A Castelsardót nem érdemes a magyarországi éttermek listáján keresni, ugyanis Bornemben található. Rajtunk kívül álló okokból (konkrétan üzleti úton...) keveredtünk e belga városba, és ha már ott jártunk, természetesen megkóstoltuk, miként is készítik itt a tésztát.