Laska gombát pirítottam fokhagymás fűszervajon. A hét éves Csonginak nem nagyon jött be, de apukája fülig érő szájjal falta az ízletes ételt. A kicsi közölte, hogy ő csak a sampion gombát szereti, de azt nagyon. Ezt az információt elraktározva vásároltam egy adagot belőle, és legközelebb gombapaprikást készítettem. Bár a kis Herceg nem nagy evő, és néha könyörögni kell neki, hogy egyen, azért az ebéddel elégedett volt. ;-)
Fotó: KockacZukor
A fehérbabos, baconös metéltem (http://masteszta.blog.hu/2014/08/23/feher_babos_baconos_metelt) nagyon finom lett, így az apró sikeren felbuzdulva ismét baconnel dolgoztam. A paradicsom, a chili és mozzarella csodás ízkombinációnak bizonyult, hamar elfogyott a következő recept alapján készült ebéd. :-)
Fotó: KockacZukor
Szilveszterkor nem ehetünk halat, mert az elúszik a szerencsénkkel. Baromfit sem ehetünk, mert az kikaparja a szerencsét. De szerencsére tésztát ehetünk, akár ünnepi ruhába öltöztetve. :-)
Fotó: KockacZukor
A karácsonyi és családi vacsorára készülve az jutott eszembe, hogy az évek során milyen változások is voltak a hatalmas étkezőasztal körül. A nagyszülői házban még kicsi gyerekként csodáltam a szépen megterített ünnepi asztalt, majd a nagypapa és nagymama elmentek. Beültek a helyükre a szerelmek, majd férjek, később a Hugim a családjával külföldre költözött. Falatoztuk már hárman, de tizenhárman is az ünnepi fogásokból. Ami viszont minden karácsony alkalmával állandó, az a kacsacomb, amihez ebben az évben karamellizált gyümölcsös tésztát készítettem.
Fotó: KockacZukor
Tudom, a bacon minden, csak nem diétás étel. De nem lehet mindig kalóriamentesen élni, néha kell egy kis lazítás, megengedni a zsírosat is egyszer-egyszer. Én reggelire készítettem el a bűnös finomságot. :-) (Emlékszel? Tésztából már készítettünk reggelit: http://masteszta.blog.hu/2014/06/07/spagetti_omlett.)
Fotó: KockacZukor
Emlékszem, hogy amikor én kicsi voltam, akkor telente szánkóztunk. Hóembert építettünk, ami napokig el sem olvadt. Emlékszem, hogy milyen jó volt a hógolyózás után belépni a meleg házba, ami illatos volt, mert a nagyanyám vagy anyukám sütött valami édeset. Miután levettük a sálat, sapkát, csizmát, rohantunk a hátsó konyhába, hogy meglessük, a finomság még a sütőben van-e, vagy már elkészült.
A következő recept egy túrós, fahéjas, almás édesség, ami melegen és hidegen is isteni, és nem csak az apróságoknak, hanem a nagyobbaknak is ízleni fog - kárpótlásul, amiért idén a hóember még várat magára...
Fotó: KockacZukor
Amikor Németországban jártam a Húgomnál, ő hagymalevest készített az egyik nap ebédre. Annyira gyorsan kész lett, és olyan jól esett vajas pirítóssal, hogy ezután én is egyre gyakrabban főztem ilyen levest. A következő receptben a hagymát összemixelem, és petrezselyemmel, tárkonnyal ízesítem. Selymes, illatos, különlegesen finom lett. Készítsd el Te is! :-)
Fotó: KockacZukor
Bár hideg van, mégis vágytunk egy sétára a szabadban. Elmentünk hát Dobogókőre, és tettünk egy nagy kört az erdőben. Fagyos volt a táj, láttam a hidegben a lehelletem. Nagyon jól esett a mini túra, de úgy átfagytam, hogy egy idő után már csak egy forró levesről tudtam fantáziálni. Ahogy visszaértünk a menedékházhoz, ettünk is egy forró gulyást. Annyira jól esett, hogy másnap otthon is készítettem egy finom levest, amit ebédre elszürcsölhettünk. :-)
Fotó: KockacZukor
Á, nincs is olyan sok cuccom – mondtam, és legyintettem, amikor felmerült a költözés gondolata. Majd amikor este paplan alá bújtam, és akaratlanul is a pakolás körül pörgött az agyam, kicsit összeszűkült a gyomrom. Az egyes szobákat és helyiségeket gondolatban végigjárva tömérdek papírdobozt raktam tele. Aznap éjszaka nehezen ment az elalvás.
Másnap szükségem volt az újult erőre és energiára, hogy nekiülhessek költözési tervet kidolgozni. Popeye-ként faltam a spenótos, fokhagymás, füstölt sajtos tésztát.
Fotó: KockacZukor
A gombát úgy szeretem a legjobban, ha forró serpenyőben, vajon – sőt, fokhagymás fűszervajon – pirítva készül. Kíváncsi voltam arra, hogy a vaj és a zöldbab házasításából is ilyen mennyei ízek alakulnak-e ki. Amilyen kevés a következő tésztaétel hozzávalóinak száma, olyan finom lett a végeredmény. Próbáld ki Te is! :-)
Fotó: KockacZukor
Komoly nehézséget tud okozni az étkezés, ha fáj az egész állkapcsunk, és az arcunk izomlázban ég. :-) Dumaszínházba látogattunk, és végighallgattunk egy "underground-avantgard" Badár-Hadházi estet. Volt, hogy sírtunk, volt, hogy nem kaptunk levegőt, és köhécseltünk, de leginkább a fülünkig ért a szánk. Néha még a kellemes rosé kortyolgatásáról is megfeledkeztünk a majd száz, a teremben egyszerre kacagó és hahotázó ember között.
Mire hazaértünk, azért megkívántuk a meleg édes-sós tésztát, amit a sok-sok nevetéstől feltöltődve fogyasztottunk.
Fotó: KockacZukor
Egy hetes külföldi utamról érkeztem meg a minap. Amikor a csomagjaimat is felvettem, és kimentem az érkezők kapuján, eszembe jutott az a gondolat, hogy ezt a helyet terápiás célokra is lehetne használni. Hiszen itt az emberek örülnek egymásnak, ölelik és csókolják egymást, és csakis mosolyognak, nevetnek, és legfeljebb örömükben sírnak. Én is boldog voltam, hiszen kijött elém mindenki, akit szeretek. :-)
Az egy hét pihenés után aztán ismét visszaállt a megszokott rend és a hétköznapok, én pedig újra elkezdtem főzni.
Fotó: KockacZukor
Moziban voltunk. Hét éves fiúcskát vittünk egy delfines sztorira. Bevallom, nemigen jártam eddig moziba olyan filmet nézni, ahol a „6 éven aluliaknak nem ajánlott” karika van feltüntetve. Mégis kíváncsian vártam, hogy milyen filmeket gyártanak kis lurkóknak. Eleinte csöpögősnek éreztem a 'mentsük meg a delfineket' történetet, de a film végére az én szemeim is könnybe lábadtak. Volt benne minden, amit egy növekedésben lévő manócskának meg kell tanulnia és meg kell ismernie: barátság, család, az állatok szeretete, empátia, segítőkészség, testi fogyatékosok támogatása, kitartás, vidámság.
Bár a pattogatott kukorica a mozizás elmaradhatatlan része volt, a film végére mégis megéheztünk. Vagyis otthon készítettünk egy gyors vacsit.
Fotó: KockacZukor
Hozzávalók:
Elkészítés:
A tésztát kifőzzük.
Az olívaolajon megpirítjuk a szeletelt fokhagymát, majd hozzáadjuk a félbe vágott koktélparadicsomokat. Ráöntjük a levest és hozzákeverjük a balzsamecetet. Ha már forrt annyit a keverék, hogy a leve is sűrűsödik, akkor hozzáadjuk a tésztát, a sót és borsot. A rukkolát kis darabokra tépkedjük vagy vágjuk, és ezt csak a végén keverjük a tésztához.
Parmezánnal megszórva, illetve fenyőmaggal tálaljuk.
Fotó: KockacZukor
Durum masnival készült finom receptet itt is olvashatsz:
http://masteszta.blog.hu/2014/10/22/makos-repas_masni
- KockacZukor -
Garnélarák (http://masteszta.blog.hu/2014/05/10/garnelarakos_pestos_masni) vagy koktélrák. Mi legyen az ebédben? A koktélrákra esett a választásom. Mivel ezek a rákok picurik, ezért úgy döntöttem, cukorborsó is kerül majd az ételbe, amit enyhén csípősen fogok elkészíteni. Nagyon sokáig nem ettem meg azt az ételt, ami csípős volt. Aztán egyszer kifogtam egy olyan mexikói vacsorát, ahol az ízek sokaságában a csípősségét találtam a legizgalmasabbnak. Azóta a chili minden héten találkozik az edényeimmel. :-)
Fotó: KockacZukor
Mostanában elkezdtem komolyan érdeklődni a vega és vegán ételek és életmód iránt. Annyira beleástam magam a témába, hogy a kérdések száma inkább nőtt, de semmiképpen nem csökkent bennem. :-) A húsból már most sem eszem túl sokat. Tegnap egy négy fogásos vegán vacsorán vettem részt, és csak ámultam, mert nem tudtam, hogy ezeket az ételeket el lehet készíteni ilyen ízletesen és felejthetetlenül is.
Természetesen a héten készítettem húsmentes tésztát én is, különleges, ízletes lett.
Fotó: KockacZukor
Ismét kiállításon jártam. Most a fotók helyett hatalmas festmény tárlatot néztünk meg. Több, mint három órán át tanulmányoztuk a képeket, és merültünk el a részletekben, a szépségben, precizitásban, illetve osztottuk meg az érzéseinket egymással egy-egy alkotás elé gyökerezve. Amikor már az utolsó előtti teremben jártunk, egy múzeumban dolgozó munkatárs elkezdett kifelé hessegetni minket azzal, hogy a nyitvatartási idő lejárt. Elindultunk hát a kijárat felé - plusz velünk együtt még úgy 15-20 ember. Természetesen nem tudtunk ellenállni az utolsó terem falain lógó néhány képnek, ezért úgy fél-egy perccel záróra után léptünk ki az ajtón. Ez a múzeum dolgozóinak természetesen nem tetszett, de mi pozitívan, élményekkel gazdagodva indultunk haza.
A csodálatos és hatalmas tárlat után csakis egy pohár finom bor és illatos vacsora következhetett! :-)
Fotó: KockacZukor