Az utóbbi pár napban igen nehéz ételeket készítettem: rakott krumplit, túrós zsemlét. Természetesen néha ilyen finomságokat is kell enni, de amikor végiggondoltam, hogy mit főzzek a következő hét ebédjeire, akkor már csak könnyed ételekben gondolkodtam. (Extra light tészta receptet itt is olvashatsz: http://masteszta.blog.hu/2014/09/10/sultpaprikas_penne) Vagyis egy cukkínis, kaliforniai paprikás, paradicsompürés ételt készítettem, durum tésztával.

Fotó: KockacZukor

A múlt hétvége csodásan indult a péntek délutánnal. Az éjszakára programom volt, vagyis nem töltöttem otthon, és igazán remekül alakult az este, amíg kevéssel éjfél előtt egyszer csak megcsörrent a telefonom. A ház közös képviselője hívott azzal, hogy nyolc emeletnyi lakást árasztott el a víz, és szinte biztos, hogy az én lakásomban van a csőtörés... Fél órán belül a lakásban voltunk. Sajnos tényleg nálam durrant el egy cső, és sajnos tényleg nyolc emeletnyi lakáson zuhogott végig a víz. A hétvége így végül szereléssel, takarítással, a háborús állapotok felszámolásával telt.

Vasárnap délután aztán végre be tudtam lépni a tiszta konyhámba, és főzhettem. El nem tudom mondani, milyen jól esett a sült tészta illata.

Fotó: KockacZukor

Az olajban kapható articsókaszívet először egy reggeli elkészítéséhez használtam. Felvágtam, serpenyőben megpirítottam, ráütöttem a tojásokat, ezt megszórtam parmezánnal, és mindkét oldalát kisütöttem. Annyira finom lett, hogy ez az olajos, savanykás articsóka azóta állandó lakója a hűtőmnek. :-) Utánanéztem annak is, hogy mi minden csoda rejtőzik ebben a növényben.  Tartalmaz fehérjét, szénhidrátot, zsírt, nátriumot és kalciumot, A-, B2-, és C-vitamint.  Gyógyhatásai is régóta ismertek. Használták afrodiziákumként, vizelethajtóként, leheletfrissítőként, sőt, dezodoráló szerként is.

Fotó: KockacZukor

Szabadságon voltam pár napig, már nagyon szükségem volt rá. Sajnos az indián nyár is fogta magát, és elment pihenni, átadva a helyét a szürkeségnek és esőnek. A lelkemre telepedett az időjárással együtt járó fáradtság, amit csak úgy tudtam a jó közérzetbe visszabillenteni, hogy illatossá tettem a lakást. Sült a csokis kuglóf a sütőben, a serpenyőben pedig pirult a hagyma. :D Szerintem a nap is megérezte a finomságokat, mert egyszer csak kidugta az orrát, így végre együtt mosolyoghattunk. :-)

Fotó: KockacZukor

A tésztasaláta nem csak nyári étel: http://masteszta.blog.hu/2014/08/20/nyari_tesztasalata. A vörös lencse, a cékla, a petrezselyem az október színeit mind felsorakoztatja az őszi salátában. Szerencsések vagyunk, és hálásak lehetünk a hosszú indián nyárért, amit a hónap elején még élvezhettünk. Most, hogy az órát átállítjuk, és a világ a szürke árnyalatait ölti magára, amikor nyirkos a levegő, inkább a meleg lakásban keressük a kikapcsolódási lehetőségeket. Főzz illatosat, finomat!

Fotó: KockacZukor

A laptopomnak szoftverfrissítésre volt szüksége, így pár napra meg kellett válnom tőle. Eleinte szinte élveztem, hogy nem kapcsolom be automatikusan, ahogy haza érek, és nem ragadok mindig az internet elé. Bevallom ez az érzés csak pár napig tartott. Elkezdett hiányozni a kapcsolattartás, az információk, amiket a világhálóról szerzek nap mint nap. Ilyenek a zseniális receptek is.

A mák használata a magyar háztartásokban rendszeres. (Ugye te is emlékszel erre a mákos tészta receptre: http://masteszta.blog.hu/2014/07/01/makos_teszta_a_sutobol) Sós étel elkészítéséhez viszont még soha nem használtam mákot. Itt volt az ideje kipróbálni. Isteni finomat készítettem! Próbáld ki Te is!

Fotó: KockacZukor

Fotókiállításon jártam a minap. Bevallom, kicsit csalódtam, sokkal többet vártam, illetve valami mást vártam, mint amit az előző évek során már tapasztaltam. Nem kaptam meg azt az élményt, ami felvillanyozott volna, inspirált vagy gondolatokat, érzéseket ébresztett volna. Szerencsére ugyanezen a helyen volt egy másik, kisebb tárlat is, más témában. A fekete-fehér sorozat finoman kisimította az összegyűrt lelkemet. A következő hétvégén Bécsbe visz az utam, az Albertinába, Miro kiállításra. Lelkes és kíváncsi vagyok. No, de addig is enni kell, valami nagyon finomat. ;)

Fotó: KockacZukor

A minap többen együtt főzőcskéztünk a mini konyhámban. Igencsak szuper szervezés mellett sikeresen abszolváltuk a feladatot. Egymás mellett csak ketten fértünk el, de egy-egy ember mindig cserélődött. Olyan jól megoldottuk az egymás mögötti bujkálást és a fejek feletti lábos, evőeszköz és hozzávalók cseréjét, hogy három fogást is sikerült megfőznünk, megsütnünk, és a jókedvünk sem hagyott alá a hely szűke miatt.

Persze, ha csak egyedül vagyok a konyhában, gyorsabban elkészülök. A következő étel ripsz-ropsz megvan, mégis csodás ízélményt nyújt.

Fotó: KockacZukor

Nagyon sokáig nem ettem meg a kecskesajtot. Pár éve azonban Provence-ban jártam, és a piacok egy része mindig jellegzetes szagot árasztott. Eleinte húztam a számat, de pár nap után már magasba emeltem az orrom, hogy megtaláljam azt a tipikus illatot, és egyenesen abba az irányba induljak. :) Azt hiszem, akkor estem örök szerelembe a sajtokkal, és mára már húst alig, de sajtot folyamatosan eszem. Egy kis busszal utaztunk nyolcan. Hazafelé két napra össze voltunk zárva a sok különleges, hűtőládában szállított francia finomsággal - köztük a kecskesajttal - és finom illatukkal. Felejthetetlen élmény volt. :)  

Fotó: KockacZukor

Bár az idő egyre nyirkosabb, amíg lehet, a hétvégéken még kimegyünk sétálni, túrázni az erdőbe, a parkba, a zöldbe. A föld vizes illata, a levelek között átszűrődő napfény, a madarak végtelen csicsergése, a mozgás a dolgos hétköznapokból kirántanak, és ilyenkor végre a fejemben sem pörögnek a gondolatok. A hátizsák vagy a zsebünk mindig rejt egy-egy almát vagy körtét ilyenkor is, de a friss levegőről hazatérve a legjobb forró levest szürcsölni. 

Következzen egy laktató, ízes lélekmelengető. :)

Fotó: KockacZukor

Indián nyár, napsütés. Imádom. Azt már nem annyira, hogy az autót műszakiztatni kellett vinni, annak pedig végképp nem, hogy okmányirodába is mehettem egy új forgalmiért. Én nagyon igyekeztem mosolyogni az ügyintéző hölgyre, de ő lényegében rám se nézett. Az orra alatt morgott, motyogott, elsőre semmit nem értettem abból, amit mondott. Arra jutottam, hogy biztos rossz napja van, így jobb, ha felveszem a szótlan, komor hangulatát én is. Pár pillanat múlva mégis meggondoltam magam. Megdicsértem a vicces tollát, amivel dolgozott, és továbbra is kedvesen mosolyogtam jégkisasszonyra. A világvége hangulat nem változott. Befejezte az ügyintézést; nyomtatott, ragasztott, végül aláírt. Jó munkát kívánva elköszöntem. A szomszéd ügyintéző helyette visszaköszönt.

A hangulatomat mégsem rontotta el a hatóság ügyintézése. Tudtam, hogy egy órán belül illatozik majd a levesem, és én továbbra is mosolyogni fogok. :)

Fotó: KockacZukor

Nagyon régen jártam Pécsen, pedig a szüleim 40 percre laknak a várostól. A legutóbbi meglátogatásuk alkalmával édesanyám kitalálta, hogy sétáljunk egyet Sopianae belvárosában, hiszen olyan gyönyörű az idő. A nap hét ágra sütött, közben egyszer-egyszer finoman szitált az eső, szivárvány született. Bár a város lakosai valószínűleg nem örülnek neki, én imádtam a street art-ot, a nyilvános parkolók falára festett remekműveket, az ötletes szökőkútjaikat, a művész kávézókat. A fotóim őszi hangulatához gesztenyét és leveleket gyűjtöttünk, nevettünk is anyával, mert olyan volt, mint amikor környezetórára készültem a házi feladattal.

A gesztenyéről pedig eszembe is jutott egy gesztenyés-húsos tészta recept, amit a napokban olvastam. Hát elkészítettem. :-)

Fotó: KockacZukor

A minap továbbképzésen jártam. Furcsa érzés volt visszaülni az iskolapadba, és hat órán keresztül egyetlen oktatóra és a mondanivalójára figyelni. Elszoktam én már ettől. Ebédszünetben a földszinten lévő menzán ebédeltünk. Alumínium tálca, fertőtlenítő szagú evőeszközök, fehér szalvéta, vízzel teli üveg kancsók, és paradicsomleves betűtésztával. Vegyes érzéseim voltak, felszakadtak a régi emlékek.

Végig is dumáltuk az ebédidőt arról, hogy mik voltak a tipikus menzaételek anno, és hogy ezek közül mit szerettünk, és mit nem. A grízes, édes tészta az egyik volt azok közül, ami mindig elfogyott. Hát nosztalgiázzunk egyet itt is...

Fotó: KockacZukor

Elmentem a város másik végébe piacozni készpénz nélkül. Tipikus én. Nagy lelkesen elindulok, de az jó párszor nem jut eszembe, hogy ne csak a kártyámon legyen pénz. A vöröshagyma kifizetése közben jöttem rá a problémára, és morogva léptem ki a piaci forgatagból, végiggondolva gyorsan, hogy mi van a hűtőmben, és mit tudok még az aprómból vásárolni. Tészta, tejszín - amivel már főztem lazacot is: http://masteszta.blog.hu/2014/06/14/lazac_a_tesztaban - és szezámmag, olívaolaj, tojás volt otthon, így már csak fűszernövényeket, citromot és sajtot kellett vennem.

Kis pénzből is nagyszerű ételt varázsoltam, készítsd el Te is!

Fotó: KockacZukor

Napok óta esik. Általában szeretem az eső kopogását hallgatni, a vizes föld illatát szagolni. Most azonban autóba kellett ülnöm. Amikor nem látok ki a kocsiból még úgy sem, hogy az orrom és szemüvegem a szélvédőre tapad, akkor éppen nem szeretem az esőt. Csigatempóban haladtak csak a sorok, komoly lelki megterhelés volt A pontból B-be eljutni, még a szokásos autóban kornyikálásom is elmaradt.

Pár órás vezetés után már korgott a gyomrom is. Nyűgös lettem. Az eső még mindig esett, de legalább megérkeztem B pontba, ahol a konyha melege, és egy tál illatos étel fogadott. :-)

Fotó: KockacZukor

Édesanyám éppen házi meggyes-diós pitét készített, már illatozik a lakás. Érzésből mérte ki a hozzávaló adagokat. A régi szakácskönyvekben sem határozták meg a hozzávalók mennyiségeit.

Sokszor nekem is szimpatikusabb lenne ezek kihagyása, hiszen ahány ember és család, annyiféle ízlés. Valaki szereti nagyon csípősen, valaki kevésbé. Valaki szereti az erősen savanyút, más pedig ezt az ízt enyhítené. Mindenesetre számomra a mennyiségek meg nem határozása arra utal, hogy anno tényleg szívből és érzésre főztek. Természetesen a hozzávalók pontos kimérése mellett is lehet örömmel és pár adag szeretetet belekeverve főzni. :-)

Fotó: KockacZukor