Külföldön élő barátnőmmel már napok óta a találkozást terveztük. Nem volt könnyű, mert csak pár napra jött volna haza, és nagyon sok dolga volt itthon. A járatát azonban törölték, és csak másnap sikerült egy későbbi repülőre helyet foglalnia. Sajnos így a mi találkozónk kimaradt, amiért mérgelődtem, különösen, mert a tervezett találkozásra egy finom mindenmentes tortával is készültem...
Fotó: KockacZukor
A minap belázasodtam estére. A nyár közepén. Hazaértem, letettem a cuccaimat, már este hatkor lezuhanyoztam, és erőtlenül vízszintesbe helyeztem magam. Megfáztam. A kánikulában! Ilyen az én formám. Két napig tartott. Le kellett mondanom egy baráti vacsit, emiatt nagyon mérges voltam. Majd másnap egy következő talit is... Soha nem voltam nyáron beteg. Vigasztalódnom kellett valami kedvemre való finomsággal.
Fotó: KockacZukor
A Balaton partján egy kávézóban ejtőztünk a hétvégén. Kókusztejes kávét kértünk, növényi tejszínhabbal, és kókuszos paleo sütit rendeltünk mellé. Annyira jól esett a sok kókusz és a tóparti szellő, hogy hazaérve felvetettem, készítek én is egy kókuszos desszertet, hogy vihessünk belőle a partra a következő napokon is. Hát persze, hogy mindenkinek tetszett az ötletem. :)
Fotó: KockacZukor
A következő recept egy olyan édességről szól, amelynek az elfogyasztása során nem kell attól tartani mennyit hízunk majd tőle, mekkorára nő a fenekünk, hogy az ételallergiánk gondot okoz.. hogy bűntudatunk lesz utána. Egy olyan édesség receptje ez, amit a csodálatos magyar eper tesz ízletessé, illatossá. Imádom!
Fotó: KockacZukor
Nem tudok otthonról reggeli nélkül elindulni. Muszáj ennem valamit... sőt, nem egyszerűen csak valamit. Korábban kelek azért, hogy valamirevaló reggelit készítsek a még alvóknak, vagy éppen csak magamnak. Majd leülök az elkészült finomság és a kávém mellé, és kényelmesen fogyasztom el. Lehet, hogy késésben vagyok, de ez engem nem érdekel. Reggeliznem mindig békésen és nyugalomban kell.. . utána is ráérek rohanni. :D
Fotók: KockacZukor
Ez a nyár a nagy zuhik és fülledt órák váltakozásával kezdődik. Ma kétszer indultam el itthonról, de mindkétszer elkezdett ömleni eső, mire összeszedtem magam. Úgy döntöttem, maradok, és itthon ebédelek. Tartalmas, laktató, testes ízekre vágytam, és gyorsan! ;-)
Fotó: KockacZukor
Szedd magad időszak van: szedd magad eper, szedd magad levendula... Legszívesebben mindenhova mennék, "szedegetni". Már június elején gyönyörű meggyet és cseresznyét eszünk, és óriási dinnyéket vihetünk haza. Imádom ezt a kánaánt, de vajon mi marad belőle a nyár végére? :-) Gyorsan főzök egy ízletes, könnyű ebédet, mielőtt felfalok egy tál epret és cserkót.
Fotó: KockacZukor
Nyár van, és mehetnékem van. Nő létemre száguldanék, de nem mindig a paripa hátsó ülésén. Valaki árulja el nekem, hogyan fogok megtanulni motorozni motor nélkül? De miért vennék motort, ha nem tudok motorozni? Elszürcsölök egy levest, hátha segít megtalálni a megoldást. :-)
Fotó: KockacZukor
Vasárnap reggel nem tudtam aludni a melegtől, és már hajnalban felkeltem. Mivel a kávé elszürcsölése után is még mindig nagyon korán volt, úgy gondoltam, összeírom, mivel kell feltölteni a hűtőt és kamrát, és be is ültem a kocsiba elmenni vásárolni. Annyira üresek voltak az utak és a közért is, hogy attól kezdve úgy éreztem, a legjobb döntés volt hajnalban kelni. Ezentúl rendszeresítem a vasárnap reggeli vásárlást.
Fotók: KockacZukor
Középiskolában diákmunkára „ítéltek” a szüleim. A nyári zsebpénzemet a családomtól távol, egy-másfél havi munkával kerestem meg. Nagyon nyűgös időszak volt, de felkészített a szülőktől és testvértől távoli mindennapokra, az egyetemi évekre. Ma már az ötéves unokahúgomnak próbáljuk elmagyarázni, mit is jelent a pénz, hogy mennyi munkából mit lehet megvásárolni, vagy hogy miért is kell az a malacpersely. A következő recept pénztárcakímélő, mégis mennyei, igazi nyári ízvilág, kicsiknek és nagyoknak is ízlik!
Fotó: KockacZukor
Nyár, és napsütés és illatos eső, és eper és cseresznye és meggy, és könnyű ételek. Imádom! Készítsünk együtt egy cukormentes, gluténmentes, édes, meggyes, mákos desszertet!
Fotó: KockacZukor
Hálás vagyok a szüleimnek és nagyszüleimnek, mert meghatározott, és több lettem az általuk átadott értékektől, mintáktól, és a sokoldalú, mindenre nyitott konyhaművészetüktől, amiről akkor még nem is tudták, hogy művészet. :) Erre a szintre már a mi generációnk emelte a tudást, amit átadtak. :D Ez az articsókás, parmezános tészta is művészi értéket képvisel nálam, készítsd el velem. :)
Fotó: KockacZukor
Már nagyon régen vágytam kipróbálni azt, hogy tudok-e, jól esik-e, leköt-e a festés. Így vettem egy vásznat, vettem négy színben festékeket, otthon mindent kicsomagoltam, és nekiestem. Természetesen minden apró lépés újabb kérdéseket vetett fel bennem technikákról, sorrendről, máshogyanról, de a flow elkapott, és újabb ötletek születtek bennem. Imádtam! Annyira elragadott az alkotás, hogy megfeledkeztem az ebédről is. Természetesen a pocakom jelzett, de csak kicsit megcsúszva, délutánra készült el ez a finomság. :D
Fotók: KockacZukor
Végre egy kis esti kimenő. Végre egy kiülős éjszakai program, és végre egy kis rosé vagy éppen roséfröccs - a nyár elmaradhatatlan „kelléke”. Egész nap futkostam, főztem, logikáztam; megérdemlem a kikapcsolódást.
A napi teendőkbe, menet közben is belefért ez a gyorsan elkészíthető, ízletes ebéd. Lehet, hogy mielőtt este elindulok, még egyszer belekanalazok majd. :D
Fotó: KockacZukor
A vaj, gomba és fokhagyma együtt annyira nyerő íz-hármas, hogy ha ezt még parmezánnal és császárszalonnával is tupírozzuk, akkor nincs akit - már az illatával - ne lehetne levenni a lábáról. Hát mit is mondhatnék még? Irány a konyha, varázsoljunk! :D
Fotó: KockacZukor
Van az az állapot, amikor úgy érezzük, hogy a munkában is kiégtünk, a sport sem dob fel, és az alkotási láz is alábbhagyott. Én nagyon elveszettnek éreztem ebben az állapotban magam, és kétségbeesve kerestem a megoldást erre a lelki és szellemi fáradtságra. Majd egyszer csak – a virágaim locsolása közben – rájöttem, hogy el kéne engedjem picit az aggódást, és hagynom kéne, hogy a csendben találjon meg engem újra a lelkesedés, kreativitás és öröm. :-) Szerencsére a konyhában mindig beindul a fantáziám. :-)
Fotó: KockacZukor