Zöldséges, húsos étel következik, már csak azért is, hogy a méltánytalanul elhanyagolt kelbimbóval is hozzak nektek egy receptet. Természetesen ez a rakott étel is kiegészíthető szeletelt krumplival vagy éppen tésztával, ha még teltebben kívánja a család az ebédet. :-)
Fotó: KockacZukor
Nagyon sokáig nem dolgoztam kelbimbóval, mert nem igazán jöttem rá, hogyan lehet ízletesen elkészíteni. Aztán egyszer találtam egy édes, sós sült kelbimbós receptet, amit átalakítottam a saját szájízem szerint, és nagyon finom lett. Azóta bátran használom ezeket a zöld kis golyókat, és jobbnál jobb ételeket készítek. :)
Fotó: KockacZukor
Hozzávalók:
Elkészítés:
A tésztát kifőzzük. A kelbimbót szintén. Ha a kelbimbó megfőtt, félbevágjuk a gombóckákat.
Egy serpenyőben a kockázott vöröshagymát és a kockázott bacont elkezdjük pirítani, és hozzáadjuk a kelbimbókat is. Öntünk hozzá egy deci bort, a tészta keményítős levéből keveset, hozzáadjuk a leveskockát és a chutneyt, illetve csorgatunk rá mézet. Összerottyantjuk, és pirítjuk az ízeket.
Összekeverjük a tésztával, és gazdagon megszórjuk sajttal.
Jó étvágyat!
Ha mennyei vacsorát akarsz készíteni, akkor kattints a kesudiós, rákos tészta receptünkre.
- KockacZukor -
Amikor főzök, akkor nem csak a hozzávalók és az elkészíteni kívánt étel határozza meg a főzőcske folyamatát, hanem minden más is. Értem ez alatt a már megbarnult végű fakanalat, amivel már annyi finomságot készítettem, a keverőtálakat, amikről a zománc már lepattogott, mégis ragaszkodom hozzájuk, az ablakon beszűrődő tavaszi napfényt, a kellemes háttérzenét, amire főzés közben is mozgathatom ritmusra a hátsómat, és dúdolhatok. A főzés élmény, és az étel akkor lesz a legjobb, ha azt örömmel készítettük.
Még másfél hét és végre pihenhetek egy nagyot. Utánanéztem a Balaton körüli programoknak, és se vége, se hossza a sok lehetőségnek. Alig várom. Viszont el kéne indulni, ami persze nem gyaloggalopp. A kocsiban vezérműszíjat kellett cseréltetni, majd jelezte a szerelő, hogy hoppácska: szükség lesz még más alkatrészre is. Összeszorított fogakkal tudomásul vettem. Még soha nem szedtem szét egyedül a bringámat kerekekre és vázra, és nem logikáztam be a kocsiba, de most ezt is meg fogom tenni, mert tekerni szeretnék vele a Bala partján. Azért csak sikerül majd valahogy elindulnom. :D
Fotó: KockacZukor
Mindig azt hittem, hogy az, hogy valaki komolyabban megbetegszik, mindenkivel megtörténhet, de velem soha. Nyilván ez naiv gondolat, mégis távol állt tőlem mindenféle baj, egészen másfél héttel ezelőttig. Amikor is egyik reggel csak tehetetlen jajgatások közepette tudtam felállni. A derekam és gerincem úgy döntött, nem áll szolgálatomba. Egy hét vény nélküli gyógyszer és tapasz használat után el kellett mennem orvoshoz, mert elkezdtem félni, hogy komolyabb a baj, mint egy megerőltetés. Jól tettem, hogy elmentem, mert bár műtétet nem igényel, az életemet a jövőben kis változtatásokkal, más típusú sportokkal kell élnem tovább. Először is pihenek egy nagyot húsvét alatt, és kimegyek a természetbe nagyokat sétálni. :-)
Fotó: KockacZukor
Az új lakásnak olyan biztonsági bejárati ajtaja van, amit kívülről, kulcs nélkül lakatos se nyit ki, a tűzoltók is inkább vágják. És én két napja persze kizártam magam. Horror és kabaré, ami ezután következett. Én mezítláb, egy papucsban, házi ruhában álltam az ajtó előtt. A pótkulcs 200 km-re, vidéken volt, ahol senkit nem tudtam felhívni, mert a telefonom is a lakásban ragadt. Kacagtam és potyogtak a könnyeim egyszerre. A vidékiek, az addig még nem ismert szomszéd, a fővárosiak bevonásával másnapra bejutottam a lakásomba, de soha többé nem szeretném ezt megélni. Még ma is a sokk hatása alatt vagyok... de azért enni kell, így újból használatba vettem az új konyhám. :-)
Fotó: KockacZukor
Szükségem volt ismét egy erkölcsi bizonyítványra, így a vacsora hozzávalóinak a megvásárlása előtt beugrottam a postára is. Még be sem léptem, amikor egy régen látott, de szívemhez közel álló baráttal futottam össze. Olyan jó volt megölelni és beszélgetni vele, hogy biztos több hétre feltöltött ez a véletlen találkozás. Miután elbúcsúztunk, azon gondolkodtam, hogy mennyire meghatározóak bizonyos emberek, bizonyos mondatok az életünkben. Vannak, akik jönnek és mennek, de vannak olyanok is, akikkel ha csak ritkán is találkozunk, mégis fontos és eltagadhatatlan helyet foglalnak el a szívünkben. Hálás vagyok értük. :-)
Fotó: KockacZukor
A hétvégén találkozom pár barátnőmmel, és közös főzőcskézést tartunk. Három receptet is elkészítünk az ultraegészséges élet jegyében, közben borozgatunk és csicsergünk. Az egyik étel hozzávalója a kelbimbó is, amit a hét elején már meg is vásároltam. Sajnos nem „élte túl” a munkás napokat, mert az egyik este előkaptam, és elkészítettem ezt a ropogós, ízletes, különleges tésztát. Így most mehetek ismét a közértbe, és vásárolhatok újra. :D De cseppet sem bántam meg! :D
Fotó: KockacZukor