A párom komoly bringa fan, minden típusú terepre külön kerékpárja van. Éppen egy egysebességes csodát épít magának. Mint egy kirakó vagy lego, szinte minden darabkáját ő illesztette össze. A hegesztéshez azért külső segítségre volt szükség, ami miatt ki kellett ugranunk Halásztelekre. Amikor elindultunk, már akkor éhes voltam, de hát a szenvedély az szenvedély, vagyis a bicajépítés mögött a korgó gyomor is csak második helyre kerülhet. :) Miután végre visszaértünk, utunkat a 11. kerületi Bartók udvarba, ott is az Il Treno étterembe vettük. Meglepődtem, amikor kívülről megláttam, mert az én emlékeimben az Il Treno "gyorskajáldaként" volt meg. Ezt a kellemes éttermi megjelenést még nem ismertem.

Az étterembe belépve minimalista stílussal, barátságos barna, bézs, vaj színekkel, hangulatos lámpákkal, nagy belső térrel találkoztam. A visszafogott enteriőr rejt néhány abszolút modern, különleges design elemet is. Különleges képi világok lógnak a falakon; volt olyan is, ami előtt hosszasabban elidőztem. :)

Az étlapra is a minimalista megjelenés a jellemző. Szimpatikus volt, hogy a desszertlapot nézegetve egy dietetikus ajánlásával találkoztam. Mivel én is odafigyelek arra, hogy mit eszem, így jól esett ez a törődés, odafigyelés az étterem részéről. Az árazás abszolút pénztárcabarát, már az étel kóstolása előtt is elégedett voltam.

Az Il Treno ráadásul családbarát, a kisgyermekes anyukák szerintem örülni fognak, ha meglátják, hogy rájuk is gondolt az étterem. :)

Annyira, de annyira éhes voltam, hogy úgy éreztem, egy hatalmas tányér lasagne-t fel tudnék, mi több, fel is fogok falni. Kemencében sült lasagne-t rendeltem tehát, ami illatos volt, meleg, és csodásan ínycsiklandó. Az íze különleges bazsalikomos, szaftos, amilyenre a szemem, a szám, és a pocakom is vágyott. :)

A pincér barátságos, tisztelettudó és segítőkész volt. Vacsora lévén még egy kis hangulatvilágításról is gondoskodott. Az étel hamar elénk került, és annak elfogyasztása után is figyeltek ránk, azonnal elvitték az üres tányérokat. Kellemes este volt!

Térj be hozzájuk Te is, vidd a barátod, barátnőd, fiad, lányod, családod!

Nem fogjátok megbánni! :)

Il Treno:

Bartók udvar:

http://www.iltreno.hu/il-treno-etterem-bartok-C11

1115 Budapest, Bartók Béla út 105-113.

Trombitáskert Étterem:

http://www.iltreno.hu/trombitas-etterem-C19

1024 Budapest, Retek u. 12.

- KockacZukor -

Hétköznap mentünk el vacsorázni ebbe az olasz étterembe. Még volt a napfénynek ereje, amikor az egyik ablak melletti asztalhoz leültünk. Pár asztalnál már csendesen beszélgettek a vendégek, a lemenő nap pedig egyre mélyebb csíkokat húzott a falakra. Három pincér fogadott minket egyszerre. Mindhárman kedvesen mosolyogtak. Végül a kopasz pincér lett az, aki követett minket a kiválasztott asztalunkhoz, és aki türelmesen válaszolt az ételekkel és italokkal kapcsolatos kérdéseinkre.

Fotó: KockacZukor

A konyha nagyon rugalmasnak bizonyult a fűszerezés kapcsán. Az étlapon a polipragus penne a csípős jelzővel volt feltüntetve. A mi érdeklődésünket a polip felkeltette, de izzadni nem akartunk a csípőstől. A pincér a kérdésünkre, hogy lehetne-e csak kicsit pikánsan, illetve natúr kérni a ragut, széles mosollyal jelezte, hogy ahogy a vendég parancsolja. Úgy éreztük, hogy egy igazi olasz tésztavacsorához nem kell feltétlenül bort inni. A választásunk az Aperol Spritz kesernyés ízére esett. Hűsített, feldobott, és a hétköznapokból kirángatott a rég nem érzett íz. A kopasz pincér a rendelés felvétele után rövidesen újra visszatért. Hozott nekünk kétféle helyben sütött házi kenyeret és olívaolajat előétel gyanánt. Nagyon tetszett az étterem „gondoskodása” - hogy addig se legyünk „tétlenek”, amíg az italunkat és ételünket meg nem kapjuk. A kenyérkéket megkóstoltuk. Ízesek és frissen szeleteltek voltak.

Fotó: KockacZukor

Fotó: KockacZukor

Közben lassan besötétedett, és a boltíves plafonokat, a rusztikusan kialakított falakat nem sokkal később már gyertyák világították meg. A vendégek száma egyre nőtt, és a mosolygós kopasz pincér hamarosan meg is hozta a polipragus pennét. Külön szervírozták a parmezánt és csípőset. A tészta al dente, olívától finoman csillogó volt. A látvány és az illatok tökéletes párost alkottak. Az ízek összhangban voltak: a tenger erős ízét a fűszerek kellően eltakarták, mégis tudtam, hogy polippal van keverve a tészta. A hatalmas, öblös tányéron első ránézésre kevésnek tűnt a mennyiség, de aztán csak többszöri szünet tartása mellett tudtuk megenni ezt is. Az árak közép kategóriásak, vagyis mindennap talán luxus volna itt enni, de egyszer-egyszer megengedhető.

Fotó: KockacZukor

Az étterem hangulatában inkább a sötétebb, hűvösebb, középkori jelleget viseli, de a gyertyák fénye mégis bensőségessé, otthonossá teszik a nagy tereket. A csendesebb elvonulásra is van lehetőség két személyes kis asztaloknál. Bár halk háttérzene szólt, nemigen volt meghatározó... de hát két, levegőt sem vevő, folyamatosan csicsergő nő mellett ez nem is csoda.

A mellékhelyiség számomra kétféle lehet. Ahol semmihez nem nyúlok hozzá, és ahol örömmel használom. Itt az utóbbi helyzet állt elő, a higiénia a teljes pontszámot megkapja.  

Összességében elégedettek voltunk az étellel, a kiszolgálással és a hely hangulatával is, kellemes baráti estét töltöttünk itt el.

IL TERZO CERCHIO

www.ilterzocerchio.hu

1074 BUDAPEST, DOHÁNY UTCA 40.

Asztalfoglalás:

+36-1-354-07-88

- KockacZukor -

Ha esetleg nem találtátok ki a menüt mondjuk egy Valentin-napi vacsorához, akkor itt egy ötlet. Gyors, könnyű, és persze nem csak a jeles napon, hanem bármilyen egyéb különleges alkalomkor is el lehet készíteni.

Ahogy ígértük, álljon itt egy kis ízlelőbimbó izgató írás arról, hogy milyen is az igazi bolognai. Csirkemáj vagy pancetta? Vörös- vagy fehérbor? Hogyan készíthető el a tökéletes bolognai szósz? A miként akár háborút is képes kirobbantani.

El merünk-e szakadni mondjuk a bolognai és spagetti párosítástól vagy a milánói és makaróni duettjétől vagy ez már egy kisebb szentségtöréssel ér fel? Ragaszkodunk a klasszikusokhoz, vagy azt főzzük, amit szeretünk, esetleg éppen azzal a tésztával, ami otthon van?

A Nagy Imrétől a Szovjet Hősi emlékműhöz vezető utcában, ott, ahol az úttest meredeken mélygarázsba fordul, egy hónapja nyitott meg a Da Marion nevű olasz étterem, amit valamiért mindenki azonnal kipróbált, talán Mautner Zsófi általam utólag felfedezett cikke miatt >>>

Kifejezetten visszafogott, korrekt étterem, mintha csak a genfi tó partján ülnénk, itt már nem azt kell bemutatni, mennyire olaszok vagyunk, hanem, hogy mennyire értünk a stílushoz, a minőséghez. Valóban az étkészlettől a tapétáig minden rendesen letisztult, főleg sötétbarna és fehér.

Ennek ellenére nem turistaárban dolgoznak, hanem csak minőségi étterem-árban, és a választék sincs túlfújva, bár nem is kicsi. Mindazonáltal a kánikulára tekintettel a pasták közt csak egyetlen szimpatikusat találtam: egy paradicsomos –tonhalas papfojtogatót (strozzapretit). A nagyjából negyedórás várakozás alatt megfigyelhettem, hogy gyakorlatilag csak bennfentesek ülnek körülöttem, egyik irányba a tulaj, a másik irányba a chef és a cukrász tárgyalnak (Allessandro, David és Mario), mögöttem két beszállító falatozik, a harmadik boroskartonokat cipel. Minden bizonnyal a délután fél ötös időpontnak tipikusan így kell telnie egy békebeli olasz vendéglőben.

A pincérlánnyal igyekeztem letárgyalni egy pohár vörösbort a pastámhoz, ami nem bizonyult egyszerűnek, nem tudta, hogy milyük van, és mennyibe kerül, végül rálegyintettem egy deci merlot-ra, ami persze egyáltalán nem illett a pastámhoz, nem is volt különösebben finom és drágább is volt a nagyjából előrejelzettnél.

A pastával azonban nem voltak ilyen gondok. Jó mély tésztástányérban érkezett, nem is tűnt soknak, nem is volt az. Ami fontos, az nagyon el volt találva. A strozzapreti szinte roppant, annyira tökéletes állaga volt, tele energiával, a paradicsomszósz világító piros paradicsomízű volt, a tonhal mogyorónyi szilánkokban megőrizte friss üde ízét (merthogy ilyen is van neki – persze ez a hazai tonhalkonzervekből nehezen kikövetkeztethető), és ha jól érzékelem sok radikális délolasz olívaolaj is volt rajta, amitől csillogott és hihetetlen élénk íze lett. Pont jó volt – se több, se kevesebb. Ami nekem újdonság volt ebben a receptben, a nagyon is jelenvaló, nagyon is szívesen látott friss petrezselyem – azt köszönöm.

A Gyermelyi-szortimentben rizsszem néven futó tésztaforma még soha nem ihletett meg. Azt hittem , ez valami speciális levesbetét, melynek helyes használatához minimum falusi nagymamának kell lenni. Úgyhogy meglepődtem, amikor a Rakottkerten ezt a kifejezetten inspiráló salátát és ezt az olasz levest megtaláltam.

Orzo, vagy olasz néven risoni a nagyszemű rizs formájú tészta. Népszerű levesbetét többek között az olasz és a görög konyhában, de egytálételek alapanyagaként is kitűnő, mert remekül átveszi az ízeket.
Próbára tettem most mindkét helyzetben, készítettem belőle egy nagyon üdítő görög citromos húslevest és egy nagy adag salátát grillezett zöldségekkel, öntettel. Egyik jobb volt, mint a másik.

Folytatás és recept a Rakottkerten >>>

Petra valóságos művésze a tésztának. Nemcsak a technikában precíz és innovatív, de a tészta filozófiájában is verhetetlen – olvassátok csak el az alábbi idézetekkel és filozófiával tarkított útmutató a fusilli készítéséről.

"Az érintésben energia van, csodát tévő energia.” (Adam J. Jackson)
Az érintés összeolvaszt a tésztával, eggyé válsz vele... nincsenek korlátok, nem foglalkoztat az idő múlása, a jelen pillanatban (MOST) vagy és a tevékenység által eljutsz belső forrásodhoz, ahol a szeretet lakozik. A szereteted a fűszer, tőled, általad válik csodálatossá a TÉSZTA.
Folytatás a Tiszta Tészta blogon >>>

A baccala egy kisebbségi komplexusban szenvedő sózott tőkehal, amit 12 óra forró- és hidegvizes áztatással kell elkészíteni. A streppe meg egy ritka tájjellegű frisstészta, durván négyzetalakú cafatokra tépkedve – félúton a nokedli és a spagetti közt. Nagyon kellemes kompozíció néhány hihetetlenül ízes paradicsommal a genovai óváros kapujában.

Van élet a pesto genovesén túl, mindjárt ott van pl. a salsa di noci, ami szintén ligúriai specialitás. Dió, parmezán, esetenként tejbe áztatott kenyérdarabok, majoranna, esetleg bazsalikom és persze olívaolaj kell hozzá, ki hogy készíti. Alapesetben pansottival kínálják, ami egy ligúr batyutészta, háromszög alakú ravioli gyakorlatilag.
A tésztaboltban azonban a corzetti volt a legfurább alakú ligúr pasta, ezért azt hoztam haza, és az üveges nocci szósz alá is az került. A corzetti nagyon kellemes kis ruganyos lapocska megfőve, a noci engem túlságosan is emlékeztet a dióstészta ízére, ezt sok fokhagymával igyekeztünk elnyomni. De még így sem igazán karakteres cucc, persze lehet hogy nem a legjobbat vásároltam.

Másrészt otthon is simán elkészíthető – recept itt >>>

Corzetti alla salsa di nocci

Van élet a pesto genovesén túl, mindjárt ott van pl. a salsa di nocci, ami szintén ligúriai specialitás. Dió, parmezán, esetenként tejbe áztatott kenyérdarabok, majoranna, esetleg bazsalikom és persze olívaolaj kell hozzá, ki hogy készíti. Alapesetben pansottival kínálják, ami egy ligúr batyutészta, háromszög alakú ravioli gyakorlatilag.

A tésztaboltban azonban a corzetti volt a legfurább alakú ligúr pasta, ezért azt hoztam haza, és az üveges nocci szósz alá is az került. A corzetti nagyon kellemes kis ruganyos lapocska megfőve, a nocci engem túlságosan is emlékeztet a dióstészta ízére, ezt sok fokhagymával igyekeztünk elnyomni. De még így sem igazán karakteres cucc, persze lehet hogy nem a legjobbat vásároltam.

Másrészt otthon is simán elkészíthető – recept itt

http://renidani.blogspot.hu/2012/01/dios-teszta-azaz-pasta-alla-salsa-di.html

A pasticceriában alapvetően süteményeket lehet kapni, de van, hogy a funkciók összefolynak, és előkerülnek a helyben gyúrt pasta frescák, súlyosabb esetekben a focaccia és a száraz tészta - bámulatos választékban.

nem tudom mi. Pizzatésztához hasonló, de vastagabbra sütik, a tetejét megszurkálják és olívaolajat vagy disznózsírt öntenek rá, azzal sül meg. Frissen ropogósan nagyon jó, de órákkal később is ehető, másnapra a sok zsiradéktól megöregszik. Végtelen sok verzió elképzelhető: a fentieket Ligúriában kóstoltuk, az olajbogyós nagyon finom volt, a többi sem rossz, de azért érdemes figyelni a frissességre.


 

Az Essencia-béli tésztakurzus legizgalmasabb fogása olyan ínyencségekkel, mint pl. habzsákból töltött darált rántotta. Az Essencia Főzőiskola receptje.

Hozzávalók 2 adaghoz:
250 g alaptészta
2 db tojás
50 g pancetta
szerecsendió
só, fekete bors
100 g parmezán
250 ml tejszín
petrezselyem



1.    Az apróra vágott pancettát ropogósra sütöm, lecsöpögtetem és félrerakom. A felvert tojásokat ízesítjük sóval, borssal és parmezánnal és szilárd rántottát készítünk belőle. Villával jól áttörjük (lehet passzírozni is) hozzákeverjük a pancettát.
2.    A tésztát vékonyra kinyújtjuk, a felére kis kupacokat halmozunk. Vizet permetezünk a kinyújtott és félig betöltött  alapra, a tészta üres felét ráhajtjuk a töltelékes felére. Óvatosan elegyengetjük a tésztát ügyelve arra, hogy légmentesen lezárjuk a raviolikat.
3.    Kiszúróval kiszaggatjuk a kis köröket, az illesztéseket ellenőrizzük és szükség esetén javítjuk. Forrásban lévő, sós, bő vízben főzzük ki a tésztát, ennek időtartama mérettől függően lehet akár 4-6 perc is.
4.    A tejszínt a reszelt parmezánnal és pici szerecsendióval serpenyőben sűrűbb állagúra forraljuk. A mártásban átforgatjuk a kifőzött tésztákat és melegen tálalom tetejét frissen vágott petrezselyemmel meghintem.


 

Ma már féltucat főzőiskola működik Budapesten nagyjából teltházzal, ami arra utal, hogy egyre jobban terjed a tudatos otthoni főzőcskézés, a fiatal vagy középkorú háziasszonyok már nem elégszenek meg a nagyitól örökölt receptekkel. A főzőiskolák egyik legnépszerűbb kurzusa a tésztafőző kurzus, talán mert a tésztagyúrás ősi rituáléja a legelidegenedettebb nőt is ősanyává varázsolja egy pillanatra.  Az Essencia tésztakurzusán jártunk.

Kevés olyan termék van a világon, amit annyira egy ország dominál, mint amennyire a tésztával teszik ezt az olaszok. Ezt a végtelenül egyszerű anyagot a végtelenségig kifinomult technikával, a hagyományok rigorózus betartásával és nem utolsó sorban a legjobb alapanyagból készítik, általában családi manufaktúrák. Persze csinálnak még köré olyan felhajtást, dizájnt és életérzést is, amit csak az olaszok tudnak...

Folytatás és toplista a Dining Guide-on >>>