A német eredetű Vapiano (Csak lassan!) lánc első magyar tagja 2007-ben nyitott meg a belvárosban, a második 2009 végén a Kolosi térnél – épp ideje volt meglátogatni.
 

Olasz delikát nyílt a Szépvölgyi úton, és látszik, hogy a tulajnak tényleg semmi nem számított csak a minőség, a koncepció kompromisszummentes végrehajtása. Hogy egy átlagos olasz városban 10-20 ilyen bolt van, a magyar metropolisban meg gyakorlatilag egy sem. A pultban a 30 féle sajt mellett, 50 féle sonka és szalámi, egytálételek, olajbogyók, friss tészta. A pizzát valahogy egész másképp képzelik el, mint ahogy hazánkban megszokhattunk - és sokkal finomabban.
 

Soha nem írtam házhoz-szállított kajáról, mert úgy éreztem, az a műfaj legvége, már nem is annyira a gasztronómia legvége – bár igen gyakran az – hanem az étterem-kritikai műfaj sárba rángatása. Most azonban kaptam egy fülest, hogy nemrég kezdett működni egy Biopincér.hu nevű csak házhoz-szállító étterem – ki kell próbáljam.

Nem világos, hogy mi űzött fel a vár oldalába egy csütörtök délután, hogy besétáljak egy olyan helyre, melyről már többször megállapítottam, hogy nem nekem való. Azaz megvan: a Budára néző teraszuk vonzott, ott akartam pastázni az Alagút utca felett.

A minap bátortalan kísérletet tettünk a thai tészta világának felderítésére. Na nem mintha először ettünk volna thai kaját, de mindeddig meg voltunk győződve róla, hogy leveseken meg currykon kívül mást nemigen érdemes rendelni.

Alapvetően nem járok gyerekkel étterembe, ez persze elég maradi álláspont, de könnyen védhető, ha ismerjük a konkrét gyerekeket, akikről beszélek: nem erősségük az egy helyben ülés és a rendes étkezés. De nem vagyok megátalkodott. A múltkor megnéztem a Dining Guide-on, hogy melyik éttermet ajánlják gyerekes ebédre, és ennek nyomán elmentünk a Pastramiba.

Ahogy a spagetti megszívatja a jellabában étkező muszlim nőket, úgy szívattuk meg magunkat egy ramennel a hétvégén.
 

Kívülről nem könnyű megállapítani, miféle hely a Bank utcai „Olasz Tészták Háza”, mert valahogy az ablakokon nem igazán lehet belátni, de hát ha egyszer ez a neve, akkor nekem ott a helyem, gondoltam, és magabiztosan nyitottam be.

Tematikailag már egy ideje itt kopogtatnak az ázsiai tészták, a múltkor a Wang mesterben a pincér konkrétan letámadott azzal, hogy van nagyszerű házitésztájuk, nem is értem, miért pont engem, az asztaltársamnak egyáltalán nem ajánlgatta. Lehet, hogy már látszik rajtam valami?
 

Tényleg nem nagyon tudok ellenállni a pappardellének, ez most is kiderült, amikor egy munkaebéd a Kammermayer téri Gerglóczy Kávéházba szólított. Szimpatikus, némileg elszállt tésztakínálatot találtam (Kéksajtos rigattoni fügével, Chilis spagetti királyrákkal és feketekagylóval, Vargányás gnocchi, Töltött ravioli, én mégis a Citromos Papardelle prosciuttóval nevű tésztát választottam, noha se citromra, se prosciuttóra nem vágytam különösebben.
 

Beindult a karácsonyi szezon, a Váci utca, akár a Broadway, hatalmas hópelyhek fürdenek a kirakatokból kiömlő lámpafényben, a sarkon a Jingle Bells dallamát nyikorogja egy meghatározhatatlan hangszer, mindenki siet, hogy termékre váltsa a fizetőeszközét. Ebben a háromdimenziós képeslapban egy egyszerű olasz étterem piros kockás terítőivel, ajtónálló Mikulással egészen New York-ias hatást kelt. Kellemes képzelgések közepette lépek be az ajtón.

Szokott valaki egyedül étterembe járni? Én most megtettem. Szörnyű unalmas, pláne ha az ember kettesben marad egy feszült pincérrel.

A Káldi Gyula utca egészen közel van a Deákhoz, az Andrássyhoz és a Királyhoz is, jórészt mégis csendes, alvó utca, de azért akad benne egy vendéglátóhely: ez A Pizzás Lounge.

Ismét egy olasz étteremben kapott el a hétvégi kijózanodás (ezt csak úgy átvitt értelemben mondom), ismét egy kis asztalnál találom magam, ahol az étlapot nézegetve elővesz a jólismert vágy: erőlevest nekem, hogy végképp kigyógyuljak az előző napokból. A Millennium da Pippót tettük próbára.

Jó pár évvel ezelőtt hallottam utoljára, hogy milyen jó hely a Da Lello, nem is igen értettem, hogy lehet olyan jó hely egy pizzéria az Alkotás úton, ezért nagyon nem rohantam az ellenőrzéssel, de most egy váratlan műsorváltozás miatt odakeveredtem, és továbbra sem értem, mi tetszett benne másoknak.

A múltkori Pomo D’Orós élményünk után úgy tűnt, jó ötlet vasárnap délben vendéglőbe menni. Sajnos azonban a Faustók nincsenek nyitva vasárnap, ezért vettük a következő tippet, a Dohány utcai Il Terzio Cerchiót - Dante poklának harmadik körét, melyben a falánkokat büntetik savas esővel. Mi mást rendeltünk.