Gyerekkoromban nem voltam hajlandó megenni a rizst. Tényleg nem is ettem egészen addig, amíg aztán elkezdtem edzeni, és a csirke, illetve pulyka hús mellett a rizs az ételeim rendszeres köretévé vált. Azóta már azt is tudom, milyen fantáziadús ételek készíthetőek belőle. A következő receptet ajánlom az edzőtermet rendszeresen látogató embereknek is.
Fotó: KockacZukor
Minden alkalommal, amikor a közértben megvásárolom a gluténmentes kenyeret, belesajdul egy kicsit a szívem, mert hiszen drága termékek ezek. Tegnap is egy ilyen nap lett volna... de most úgy döntöttem, készítek inkább magam valamit, amivel pótolhatom a kenyér iránti igényemet, és amihez fogyaszthatok édes lekvárt vagy sós tojásrántottát is.
Fotó: KockacZukor
Jellemzően nem nézek tévét, és nem ajánlok tévé műsorokat, de a Ninja Warrior résztvevőinek az ügyessége mindig motivál. Ugyan a fittség és rugalmas ügyesség eléréséhez és megtartásához biztosan nem cukros édességek fogyasztásával tréningeznek a szerencsét próbáló sportolók, szerintem ennek a mákos gubának ők sem tudnának ellenállni. :-)
Fotók: KockacZukor
Kicsi lány koromban egy kedves baráti családdal rendszeresen összejöttünk halászlevezni. Ugyan Apukám készíti a világ legjobb halászlevét, pici gyerekként, még nem szerettük a halat a szálkái miatt. Így a halléből ugyan ettünk, de nekünk gyerekeknek mindig készítettek mákos tésztát is a szüleink. Ez a tészta egy olyan klasszikus, ami nélkül szinte élni sem lehet. Viszont egy kis csavar még vihető a receptbe. :-)
Fotó: KockacZukor
Apukám kertjéből kaptam egy közepes nagyságú tököt, és a hazaúton azon gondolkodtam, mivel is tölthetném meg. Mivel se darált húsom, se túróm nem volt otthon, más hozzávalókkal kellett ötletelnem. A végeredmény pedig egy tápláló, ízletes, finom vacsora lett. Íme a recept.
Fotók: KockacZukor
Vasárnap reggel nem tudtam aludni a melegtől, és már hajnalban felkeltem. Mivel a kávé elszürcsölése után is még mindig nagyon korán volt, úgy gondoltam, összeírom, mivel kell feltölteni a hűtőt és kamrát, és be is ültem a kocsiba elmenni vásárolni. Annyira üresek voltak az utak és a közért is, hogy attól kezdve úgy éreztem, a legjobb döntés volt hajnalban kelni. Ezentúl rendszeresítem a vasárnap reggeli vásárlást.
Fotók: KockacZukor
Már nagyon régen vágytam kipróbálni azt, hogy tudok-e, jól esik-e, leköt-e a festés. Így vettem egy vásznat, vettem négy színben festékeket, otthon mindent kicsomagoltam, és nekiestem. Természetesen minden apró lépés újabb kérdéseket vetett fel bennem technikákról, sorrendről, máshogyanról, de a flow elkapott, és újabb ötletek születtek bennem. Imádtam! Annyira elragadott az alkotás, hogy megfeledkeztem az ebédről is. Természetesen a pocakom jelzett, de csak kicsit megcsúszva, délutánra készült el ez a finomság. :D
Fotók: KockacZukor
Tegnap lementünk kora délután a Dunához egy sétára. Annyira meleg volt, hogy már pár lépés után a vizet érinteni és árnyékra vágytunk. Igazi nyár fílingben ittuk a limonádét, tollasoztunk, vagy az eget bámultuk... élveztük a madárcsicsergést. Vittem magammal desszertet, amit lelkiismeret furdalás nélkül majszolhattunk hason fekve a plédünkön. Szép nap volt! :-)
Fotók: KockacZukor
Meghirdettem egy bútort az interneten, ami iránt rövid időn belül igen sokan érdeklődtek. Változatosnál változatosabb kérdéseket tettek fel, próbáltunk időpontot találni az elszállításra, végigolvastam élettörténeteket, én mégis türelemmel kezeltem a folyamatot. Volt levél, amit alig bírtam értelmezni, és volt, amit azonnal töröltem. Végre van egy komoly szándékú vevő-jelölt, aki mára ígérte a jelenését nálam. Amíg várok rá, főzök valami finomat, és közben reménykedem, hogy nem tűnik el ő is, mint szürke szamár a ködben...
Fotók: KockacZukor
Nagyon aggódtam amiatt, hogy vajon húsvétkor milyen idő lesz... esik-e majd a hó, és még mindig nyolc réteg ruciban és csizmában járunk-kelünk, vagy megérkezik, és marad is a tavasz, napsütéssel és madárcsicsergéssel. Hogy a húsvétot a családdal tudjuk-e kint a szabadban, a kertben tölteni, vagy bent ragadunk a négy fal között. Úgy tűnik ebben az évben a tél átadta a helyét a melegnek, ami nyújtózik, nyújtózkodik, és próbálgatja az erejét már. :-)
Fotók: KockacZukor
A háziorvosi rendelőbe soha nem lehet elég korán érkezni. Ha a rendelés délután négykor kezdődik, akkor a negyed órával korábban érkezés már késő... Amikor megláttam azt a sok embert, aki a dokira várt, majdnem visszafordultam. De nem tehettem, hiszen gyógyulásért, gyógyszerért mentem. Két és fél óra után "végre" be is jutottam a doktornőhöz... Gyere már tavasz! Nem akarok több vírust... sem bacikat... a rendelőből hazaérve nem sok lelkierőm maradt a főzéshez; még szerencse, hogy ez a finomság gyorsan elkészült, és új életet lehelt belém. :)
Fotó: KockacZukor
Mindig irigykedve néztem a kutyatulajdonosokat. Én is már százszor gondolkodtam azon, hogy vajon jó kutya szülő lennék-e, de mindig arra jutok, hogy sajnos nem. Korán reggel elmegyek dolgozni, késő este érek haza, és az a szegény eb lényegében a négy fal közé zárva élne egyedül, egy kis lakásban udvar és friss levegő nélkül. Azért nem adom fel, hátha egyszer kertes házban lakhatok, és nem kell azon gondolkodnom, hogy mi lesz szegény kuttyal napközben a távollétem alatt. Addig is megvigasztalom magam egy finom csokis, citromos sütivel.
Fotók: KockacZukor
Múlt hét vasárnap járt nálam egy fotós barátom, aki egy vizsgamunkájához kért segítséget ételfotózás témában. Hozott sós és édes "ételmodelleket", és én próbáltam rávezetni arra, hogy mi is áll jól ezeknek a modelleknek a képi világ, a kivágás, a fények, a kellékek szempontjából. Annyira lelkes lett, hogy úgy búcsúzott: ezt tanítanom kéne, és hogy ő erre valószínűleg rá fog kattanni. Igazat kellett adnom neki. A foodstyling és fotózás szerelemmé válhat. ;-)
Fotók: KockacZukor
Két program között nagyon gyorsan kellett elkészítenem valamit, ami fehérjedús, egészséges és finom is. Feltéptem a hűtőt, kipakoltam, amit találtam benne, és megszületett ez az isteni ebéd, aminek majd' a felét fel is faltam azonnal. A másik felét elcsomagoltam másnapi munkaebédnek. Annyira jól esett újra enni belőle. :D
Fotók: KockacZukor
Nagyon sokáig nem szerettem a gyümölcslevest. Se hidegen, se melegen.. Egészen addig, amíg otthon, egyedül, magamnak elkészítettem ezt az almalevest. Melegen jobban szeretem enni. A levest el lehet készíteni cukormentesen édesítőszerrel, és laktózmentesen a megfelelő tejszínnel és tejföllel is. A leves nem csak finom, de az alma és a fűszerek ünnepi illatokat varázsolnak a konyhába, lakásba. Kicsik, nagyok kedvence. :-)
Fotók: KockacZukor
Lassan itt az év vége, pár napon belül karácsony. Ideje elkezdenünk azon gondolkodni, hogy milyen finomságok kerüljenek az asztalra a családnak és vendégeknek vagy, hogy mit vigyünk magunkkal vendégségbe. :-) Nem feltétlenül kell minden édességnek nagyon bonyolultnak és hosszadalmasan készülőnek lenni. Néha a legegyszerűbb a legfinomabb. :-)
Fotó: KockacZukor