2015.07.25.
Amikor egy nyolc éves kisfiú már századszorra közli, hogy ezt nem szereti, azt sem szereti, ilyet nem fog lenyelni, ez nem jó, ez mi egyáltalán, ez miért ilyen és miért nem olyan, na akkor van az a pont, amikor tíz helyett százig kell elszámolni, csendben és lassan. Én, az utolsó számhoz érve felpattantam, és megkértem a manócskát, hogy mivel most tanult írni, és a betűk írását gyakorolni kell, készítsen egy listát azokról az ételekről, amiket szívesen eszik, amiket szeret. A lista így nézett ki: túrós tészta, lazac, túrós tészta, brokkoli krémleves, túrós tészta, grízes tészta, lasagne, paradicsom leves, túrós tészta... :-) A kis listát megőriztem, nehogy elfelejtsem, hogy szereti a túrós tésztát... de a hétvégén inkább olyan ebédet készítettem, ami a kicsi és nagy pasi pocakját is megtölti. Mivel éppen gipszbe tették a rosszcsont egyik karját, vízpartra nem tudtunk elmenni a lasagne eltüntetése után. Így kirándultunk kicsit, sétáltunk az erdőben. Simogattuk és etettük a Budakeszi Vadaspark állatkáit (http://www.vadaspark-budakeszi.hu/) és köszöntünk a Veresegyházi Medveotthon medvéinek is (http://www.medveotthon.hu/).
Fotó: KockacZukor