Akarsz velem kicsit „kukszu”?

Felhívás egy keringőre, amit, ha házassággal végződik, ismét guksuval ünnepelhetünk meg. Persze Csoszonban kivégeztek volna érte – vagy mégis voltak kivételek, akik számára megnyíltak a legelzártabb paloták kapui is?

01.jpg

Brazil gaucho-grill

A gauchók Dél-Amerika pampáinak urai és talán kevésbé ismertek, mint a focisták, de a népszerűség valószínű nem is izgatja őket annyira. Szabadok, mint a madár, és étlapjukon szinte kizárólag „churrasco” szerepel.

Sp18_gaucho4f.jpg

A pizzásdoboz különös meséje

Megéhezünk, nyúlunk a telefonért és már rendeljük is a pizzát: évente ezt világszerte egymilliárd alkalommal teszik meg az emberek. Azt viszont már kevesen tudják, hogy lassan kétszáz éve szállítják házhoz a pizzát, és a doboz is már ötven éves találmány és még mindig kitart. Elmeséljük a történetét.

Cím Stufa szállítás közben.jpg

A győzelem íze

kale-projekt.jpg

Feltárjuk a kel titkait: az I-II. Világháborúban a „Győzelem kertjeinek” sztárja volt, (újra)felfedezésére 2012-ben, Párizsban mozgalom indult. Gondolatzáró receptünk két őszi energiabajnok, a leveles kel-sütőtök páros diadala.

Miért féltünk a paradicsomtól?

Egy tésztás blogon a paradicsom mint elmaradhatatlan szószkellék fontos szerepet kap. Így az sem véletlen, ha egy ilyen érdekes kultúrtörténeti cikk akad az ember kezébe, azt szeretné megosztani a paradicsomot bármilyen formában kedvelő olvasóközönséggel.

paradicsom.jpg

Minden, amit nem tudtál a ramenről

A ramen egy különlegesen sűrű leves, amelyre igaz, hogy több benne a tészta, mint a lé. Kis képes ramen történettel szolgálunk ma, és talán még az is kiderül, valóban a hosszú élet titka-e ez az étel.

cím_4.jpg

A herceg és a paradicsom

Ha ma pizzát készítünk, veszünk, rendelünk, elég jó esély van rá, hogy a paradicsom valamilyen formában megjelenik, és hasonló a helyzet a tészták esetében is. Szóval a paradicsom igen fontos része lett tésztafogyasztásunknak, így aztán indokoltnak érezzük, hogy a tésztatörténelemben tett kalandozásaink során egy egész posztot szenteljünk eme kapcsolatnak.

spaghetti pomodorini.jpg

Tészta nélkül nem lenne villa sem?

Folytatjuk kalandozásunkat a tészta történelmében. Minisorozatunk első részében megnéztük, mi köze Marco Polónak kedvenc ételünkhöz (és ami köze van, az úgy van-e, ahogy a legenda tartja), jártunk Kínában és jöttek az arabok is. Ma következzen tehát a (tészta szempontjából nem is olyan sötét) középkor, miközben kiderül az is, milyen szerepet játszott a tészta a villa elterjedésében.

középkori tészta cím.jpg

Koriander



Hát nem. Mégsem éli túl. Mármint a koriander. Apró levelei lefeküdtek a hideg földre, és szétszórta pici magvait, pedig azt sem láttam, hogy virágzik. Ezek szerint a koriander-pestót már csak jövőre készítem el. A kinyúlt emlékére itt egy kis összefoglaló: mit lehet tudni a korianderről?

A tarhonya



A tarhonyáról gyerekkoromban csakis a targonca tudott eszembe jutni, de legalább szerettem. A tarhonya még az avas üzemi zsírból is kihozta a legjobbat – egyszerűen jól állt neki az előpirítás, meg az olcsó paprikapor – ez ilyen szocializmusálló étek – nyilván nem ez volt az első gasztronómiai vészkorszak, amit túlélt.

A tészta története III.

 



Hol is tartottunk?
A tészta a 17. századra már általános, mindennapi eledellé változott. De valami még mindig hiányzott ahhoz, hogy a pasta elinduljon világhódító útjára.” Ezt a valamit pedig az aztékok hóhéra, a hírhedt Hernan Cortés maga hozta haza az Újvilágból.

A tészta története II.



A tészta újkori története nagy ambíciók, revelációk és rácsodálkozások története. Mintha a tésztára rátaláló kultúrák nemigen akarnák elhinni, mennyire változatos és mennyire praktikus, mennyire olcsó és mennyire finom étel a tészta.

A tészta története I.

Abban mindenki egyetért, hogy a tészta, mint olasz nemzeti eledel hódította meg a globális gasztronómiát. Pedig tésztát készítenek és esznek Kínától Spanyolországig, Thaiföldtől Oroszországig. De ahogy ők csinálják, abból nem lett akkora szám.

A pákkeri

 

 



Az itthon kapható tészták egyik leglátványosabbika. A pákkeri olyan vastag csövecske, mintha egy slagot vágtak volna gusztusos szeletekre. Sok mindenre jó, miközben eredetileg nem is evés céljára találták ki.

A tésztagyár



Szomor után hirtelen sokat romlik az út minősége. Összegömbölyödött kutya méretű kátyúkat kerülgetünk a sűrű bozóttal szegett úton. Aztán egy ponton szétválik a bozót, és feltárul előttünk a Budai hegyektől a Gerecséig elnyúló Zsámbéki medence legszebb látképe. Akár egy science-fiction regény borítója, ami a szebb jövőt ábrázolja: hullámzó friss, zöld búzamező amíg a szem ellát, háborítatlan táj, egyetlen égre szökő high-tech várossal. A Gyermelyi Tésztagyár silóktól, tornyoktól, víztoronytól, malomtól, kéményektől szúrós körvonalai törik meg az idilli hullámzást. Reggel nyolckor van jelenésünk a gyárkapuban, és a hajnali köd, valamint az álmosság csak fokozza a látvány misztikumát. Az idealista sci-fi szerzők ilyennek képzelték a jövő iparát: tisztának, impozánsnak, hatékonynak és illedelmesnek, csak aztán jöttek az antiutopisták, hogy szénfeketére fessék ezt az optimista képet.

süti beállítások módosítása