Novemberi tavasz. Kellemes, imádom. Remélem, ez nem azzal jár azért, hogy márciusban viszont hóviharok jönnek. Szombat, Gozsdu udvar, antik vásár. Imádom végignézni a kínálatot, szeretem a régit, az újat és a mást. Barátnős nap, ebéd, bor, olasz kávé, brüsszeli macaron a Paul-ból, és mozi.
Sokszor gondolkodom azon, hogy mi az a jótékony cselekedet, amit - saját lehetőségeimhez képest - kvázi idegen emberekért is meg tudok tenni. Ruhák leadása a Vöröskeresztnek (http://voroskereszt.hu/), vagy nemsokára a Mikulás Gyár (http://mikulasgyar.hu/), ahova el lehet vinni tartós élelmiszereket, játékokat a rászorulóknak. Ezen felül rendszeresen járok véradásra, amit az egész főváros területén szerveznek. Ha tennél egy kis jót te is másokért, akkor keress rá a hozzád legközelebb eső helyszínre és időpontra, ne habozz: www.veradas.hu. Azért utána egyél is valami finomat, jól fog esni a szervezetednek.
Fotó: KockacZukor
Tudom, már megint Nutella... De úgy megörülök mindig, ha látok egy új receptet, és bízom benne, hogy te is velem együtt örülsz. :) Pláne, hogy ez egy gluténmentes süti, és sajnos egyre több ismerősömnél jelent ez problémát. Sőt, úgy döntöttem, hogy noha én nem vagyok rá érzékeny, de kipróbálom magam is, milyen pozitív hatásokat okoz a szervezetemben, ha megvonom egy időre a gluténmentes élelmiszereket. Szerencsére kedvencemet, a Nutellát nem kell kizárnom az étkezésekből, ugyanis ő abszolút jó fiú ebből a szempontból. Ez a három hozzávalós brownie recept pedig annyira egyszerű, hogy valójában csak két hozzávaló kell hozzá. A harmadik hozzávaló Te leszel, aki jó ízűen elfogyasztod majd. ;)
Tegnap késő délután Budapestről vidékre indultam autóval a szüleimhez. Budapestről csak egyesben és kettesben araszolva jutottam el az autópályára. Minden fel volt túrva, hatalmas dugók, és ideges sofőrök. Közben besötétedett, hideg lett, és köd szállt az utakra. De olyan fehér köd, mint a tej. Éppen csak láttam a kocsi orrát. Az autópályán 70 km/h sebességgel mentek a gyorsan haladók, míg az óvatosak maximum 40-50-nel. Semmit, de semmit sem láttam. Konkrétan halálfélelmem volt, mert még az út felfestéseit sem lehetett látni. A két órás út, majdnem négy órásra nőtt így, és esküszöm keresztet vetettem, amikor hazaértem. Nagy szükségem volt az otthoni ízekre.
Fotó: KockacZukor
Unokahugim két éves, de már több nyelven beszél. Néha németül, máskor szlovákul, aztán magyarul. Érti a különböző nemzetiségű szüleit, rokonait, és néha egyszerre minden nyelven válaszol, ha kérdezzük. Kis szöszke huncut lány, akinek számára a világ minden dolga egy csoda, még mindenre rácsodálkozik. A boldogsága nem igényel túl sokat; a pitypangtól kezdve egy kartondobozon keresztül a csiklandozásig, mindentől csillog a szeme. Bárcsak soha ne vesztenénk el mindezt a képességünket, bárcsak „ne nőnénk fel soha”. A gyerekkorunkat idézve, vaníliasodós mákos tésztát készítettünk a családnak.
Fotó: KockacZukor
Azt hiszem, amíg élek, a Terminátor című filmnek lesznek újabb és újabb részei. Legutóbb a Genisys (http://www.port.hu/terminator:_genisys/pls/w/films.film_page?i_film_id=159274) című részét néztük meg. Nem, nem a legjobb filmek egyike, de hát mégiscsak a Terminátor. Élvezhető, leköt. A másik klassz kis film, amiben nem csalódtam, az Az életművész című (http://www.port.hu/burnt/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=167931&i_city_id=689&i_county_id=10&i_topic_id=0) volt, ami témájában már a megnézése előtt megfogott, és azért a főszereplő is dobott a nézési kedven. :-) Menjetek, nézzétek, érdemes! No, és süssetek mákos tésztamuffint! ;-)
Fotó: KockacZukor
Csodás plakátok készültek a Sainsbury Supermarket megbízásából. Elkészítésükhöz hat ételtípust választottak ki, ezeket felhasználva alkották meg tipográfiai művészek a plakátokat. Így látványos és ínycsiklandó étcsoki, chorizo, méz, kávé, szardella és torma feliratokat komponáltak rusztikus fa táblákra, természetesen food stylistok segítségével. A mézzel különösen nehéz lehetett bánni... Imádom az ilyen megoldásokat, néhány éve volt szerencsém egy élelmiszer üzletlánc kreatív citylight poszterének elkészítésében részt venni. Kék-narancs-fehér, ezek voltak az üzletlánc színei. A poszteren a logójukat raktuk ki e három szín szerint aszalt gyümölcsökből. A plexi plakátdobozt feltöltöttük aszalt szilvával (kék), aszalt barackkal (narancssárga) és szárított kókusszal (fehér), így rajzolódott ki az embléma. Imádták. :)
Egy hosszú hétvégén az Őrségben (http://www.orseginemzetipark.hu/) jártunk. Tavak, falvacskák, haranglábak, lovak, erdő, dimbek-dombok, a fa tüzelésű kályhák illata, az ősz színei; csodálatos volt a környezet. Bár nem csak biciklizést terveztünk, hanem a Kehidakustyáni fürdőt is meglátogatni (http://kehidatermal.hu/), az utóbbi tervünk meghiúsult egy bicajos esés, és horzsolások miatt. De aki sportol, azzal ilyesmi néha megesik. Nagy baj nem történt, mégis összefutott a falu - éppen utcán sétáló - apraja-nagyja. Megindító volt a traktorról leugró bácsi, aki szintén a segítségünkre sietett. Hamar összeszedtük magunkat és ismét nyeregbe pattantunk, folytattuk az utunkat, egészen egy takaros kis csárdáig, ahol egy forró levessel kezdtük az ebédet...
Fotó: KockacZukor
Pár napja kint jártunk Cinkotán a buszgarázsban. Negyvenedik születésnapját ünnepelte, aminek alkalmából retro buszokat nézhettünk meg, és millió játékos programon vehettek részt a gyerekek. Szerencsére az időjárás is megengedte, hogy több órát töltsünk a szabad levegőn. Nosztalgiajárattal utaztunk, a Manó egy szimulátorban buszt vezethetett, mi felnőttek újra vizsgázhattunk KRESZ-ből. Persze csak, hogy a gyerkőc megszerezhesse az ajándékhoz szükséges pecsétet. Elég későn értünk haza, mindenkinek korgott a gyomra. Még jó, hogy már reggel előkészítettem mindent, és már csak a sütőt kellett bekapcsolni. :-)
Fotó: KockacZukor
Anyukám régen sokat mesélt az úgynevezett BMV levesről, amit a munkahelyi menzán tálaltak neki gyakorta. A 'Benne Minden Vacak' elnevezés onnan jött részéről, hogy tényleg mindent, de MINDENT beletettek abba a nyomorúságos levesbe, így egyszerre volt az frankfurti-, tárkonyos-gombás-, zöldség-, palóc- és húsleves is. Ez a Halloweenre komponált "Mindent Bele" keksz hasonló koncepció szerint készül: minél többféle édességet, sósságot morzsolunk bele, annál földön túlibb lesz az ízélmény, na és a látványvilág sem utolsó, épp egy haláli partira való. ;)
Előkerestem a párologtatót és az illóolajokat. Reggelente és este már forró teát főzök. Kötött zoknik melegítik a lábaimat, és kellemes, puha fények adják az esték alaphangulatát. Eső kopog az ablakokon, és puha plédekbe burkolózva filmezünk. Almát vásárolunk, ládányit, a télre készülve, és levélkupacokat rugdosok munkába menet. Mézet keresek a közértek polcain, és multivitaminnal erősítjük a szervezetünket. Az ablakokat már nem tárjuk, inkább behúzódunk. Sötétben indulunk munkába és sötétben érkezünk haza. A vacsik pedig illatossá teszik a lakást...
Fotó: KockacZukor
Hát ez nagyon cuki kezdeményezés: süssünk sütit ebünknek Halloweenre. :) Én még nem igen találkoztam gasztrooldalakkal, ahol háziállatok részére állítanak össze finomságokat, de nagyon tetszik, így ezt most megosztom veled. Ez a három hozzávalós sütőtökös keksz egyébként szerintem emberi fogyasztásra sem lehet megvetendő. ;) Gyerekkel igazi kis hétvégi program lehet elkészíteni, és tökös kiszúróformát is találtam hozzá, bár a kutyus nyilván jóízűen megeszi akkor is, ha csak köröcskékre szaggatod. :)
Elkezdtünk fűteni. Bár még csak néha-néha egy kicsit, de azt hiszem, be kell látnom, el kell fogadnom, hogy itt az ősz, az igazi, az esős, a hűvös... amit csak a még hidegebb és egyre hidegebb fog követni. Kinyitottam reggel a ruhásszekrényeket, és elszomorodtam a nyári ruhák láttán. Ráébredtem, hogy az esti program a ruha-csere lesz. Aztán saját vigaszomra, hogy az ősz szépségeit vegyem inkább elő, és ne szomorkodjak az elmúlt nyáron, őszi ízekkel dolgoztam a vacsi elkészítése során.
Fotó: KockacZukor
Kimerítő volt beérnem a belvárosba az őszi hűvös és erős esőtől. Bár én – a pontosság mintapéldánya – késtem, Ágnes és Adolfo, akik villás reggelire hívtak meg az Á la Maison-ba, mosolyogva vártak. Úgy estem be az étterembe – vagy ahogy a gastro közönség nevezi, „reggelizőhelyre” – mint egy ázott madár.
Hideg, szürkeség, eső és szél. Nem szeretem, nem akarom. Az ősz is napsütésben a legszebb. Bent ragadtunk a lakásban a hétvégén. Természetesen volt mit tenni a négy fal között is. Polcokat és szekrényeket felszerelni, egy kis e-learning, online vizsga, takarítás, főzőcskézés. Persze a pléd alá bújós, filmnézős esték sem maradhattak el. Ha pedig film, akkor legyen mondjuk a Whiplash. ;-) (http://www.port.hu/whiplash/pls/w/films.film_page?i_film_id=153637)
Fotó: KockacZukor