Kiváló az idő a kirándulásokhoz. Éppen a Budapest környékén található, az általam még felfedezetlen tavakat és tengerszemeket kutatom, nézegetem a térképet. Ajánlom nektek is az ország csodáit, menjetek, csodálkozzatok rá ti is, csodálatos a mi kis országunk. Előtte pedig süssetek édeset és sósat, hogy legyen mit magatokkal vinni a túrára, és reggelizzetek kiadósan. ;-)
Fotó: KockacZukor
Egy kolleganőmmel éveken át dolgoztunk együtt egy szobában. De ahogy az életben mindig minden változik, ez se maradhatott így örökké. Egyedül maradtam a szobában, és már egy hét után érzem, mennyire hiányzik a már 'nem kolleganőm'. Tartottunk egy búcsúbulit, amire sokan összejöttünk. Nevettünk, nosztalgiáztunk, rosé fröccsöztünk, és persze készültek finomságok is. Egy falat se maradt, és a receptek is gazdát cseréltek. :D
Fotó: KocacZukor
Még másfél hét és végre pihenhetek egy nagyot. Utánanéztem a Balaton körüli programoknak, és se vége, se hossza a sok lehetőségnek. Alig várom. Viszont el kéne indulni, ami persze nem gyaloggalopp. A kocsiban vezérműszíjat kellett cseréltetni, majd jelezte a szerelő, hogy hoppácska: szükség lesz még más alkatrészre is. Összeszorított fogakkal tudomásul vettem. Még soha nem szedtem szét egyedül a bringámat kerekekre és vázra, és nem logikáztam be a kocsiba, de most ezt is meg fogom tenni, mert tekerni szeretnék vele a Bala partján. Azért csak sikerül majd valahogy elindulnom. :D
Fotó: KockacZukor
Napsütés, gyümölcs, chill, strand, limonádé, roséfröccs, hal. Nagyon sok éve nem voltam hosszabb szabadságon, de most úgy döntöttem, végre kipihenem magam, és nem akkor jövök vissza dolgozni, amikor már éppen hozzászoknék a semmittevéshez. Két és fél hét a fülledt Budapesttől és munkától távol - már most a mennyországnak tűnik. Visszaszámlálok.. :D
Fotó: KockacZukor
Én sajnos már nem is csodálkozom ezen a furcsa időjáráson, évek óta ebben élünk. Egyszer tavasz van, szinte szandálos meleggel, majd elkezd esni a hó, és áprilisban fűtünk. Aztán három napig megállás nélkül az eső esik, és mintha tavasz nem is lett volna, 42 fokos nyár következik. Azt hiszem az embereknek kicsit gyorsabban kéne ébredniük, és áttérni a környezet- és természetkímélő életmódra a kis háztartásoktól kezdve a nagy, ipari gyártókig. Ez így nem tartható fenn. Nézz körül te is, hogy a háztartásodban mit tehetsz a környezetedért. :-)
Fotó: KockacZukor
Egy szombati napon kisgyermekes vendégeim voltak ebédre, és úgy gondoltam, azon kívül, hogy őket „jól lakatom”, magamnak is elteszek majd az ételből egy adagot. Nos. Ez utóbbira már nem jutott, mert olyan finom lett ez a rakott csirke, hogy a tálat is kinyaltuk. :D Sajnos a nap délutánját nem tudtuk a szabadban tölteni, mert eleredt az eső, de ha már bent ragadtunk, játszottunk helyette Activityt, és megnéztük A kis herceg című mesefilmet, felidézve ezzel Exupéry élet tanításait. :)
Fotó: KockacZukor
Végre eljutottam a kerület edzőtermébe. Nem egy elit terem, de amire szükségem van, az van náluk. A hófehér bőrömet is el kellett kezdenem felkészíteni a nyárra, így egy kis karamell szín miatt a szoláriumot is elkezdtem látogatni. Ahogy emlékszem az előző évekre, mindig rövid volt a tavasz, és nagyon hamar jött a nyár, illetve a nyarak az utóbbi években vagy óriási hőséget vagy szélsőséges esőket hoztak. Nemsokára már készíthetjük a nyár gyümölcseivel a süteményeinket is, de addig is egy csokis, mascarponés receptet osztok meg veletek.
Fotók: KockacZukor
Hatalmas elhatározás született meg bennem, miután feltérképeztem az új lakókörnyezetemet. A közelben van egy kis patak, körülötte sétáló utak. Kiváló helyszín arra, hogy reggelente vagy esténként fusson egyet az ember. Beszereztem a futó cipőt azzal, hogy másnap neki is vágok, mire a derekam – amit még soha nem csinált – annyira begörcsölt, hogy se leülni, se felállni nem tudtam. Néztem hosszú órákon át a plafont, moccanni se bírtam. Csak napokkal később, gyógyszerekkel lett jobb. Miután végre újra tudtam mozogni, mindjárt készítettem egy tarka édességet. Íme. :)
Fotó: KockacZukor
Mit főzzön az ember, ha az új lakásában még kezdetleges a konyha, vagyis ahogy a konyhai eszközöknek, úgy az alapanyagoknak is szűkében van. Ugyanakkor éhes a reggel óta a lakásban dolgozó csapat, és mivel egy üveg bor már elfogyott, kocsiba se ülhetünk, hogy étterembe menjünk. Nos. Az történt, hogy az összes, még ki nem pakolt költöztetődobozt felbontottam, és elővettem azt, amiből egy isteni, laktató, krémes vacsora készíthető. ;-)
Fotó: KockacZukor
Ma délelőtt a szemetet vittem le a földszintre, amikor megcsúsztam a lépcsőn, és leestem mindenestül. Szerencsére nem tört össze se a szemüvegem, se a kezem-lábam-nyakam... de a bokám olyan furán állt, hogy azt hittem, kificamodott. Lassan felálltam, és próbáltam megmozdítani, ami eleinte nem ment, de aztán rá tudtam állni, és hosszas várakozás után már menni is sikerült. Ugyan éreztem, hogy beütöttem, de mit sem törődve vele bementem a városba intézni a dolgomat. Ma estére kétszeresére nőtt, sajog, fáj... ismét szükségem van a borogatás mellett egy vigasztaló sütire.
Fotó: KockacZukor
A horoszkópok a 2017. évre olyan sok változást ígértek, amik hihetetlennek tűntek, és mosolyogtam is rajtuk. Nem kellett volna mosolyognom, mert az év még el sem kezdődött, de már változások következtek, majd egy-két hónap után jött a következő sorsfordító történés. Újra elolvastam azokat az éves horoszkópokat, de már nem nevettem rajta, csak csodálkoztam. Kíváncsian várom az év folytatását. :-)
Fotó: KockacZukor
Amikor Anya a munkából hazaért, mi, tini lányok mindig kirohantunk hozzá és még be se lépett az ajtón, már nyüzsögtünk körülötte. Imádtuk, amikor azt mondta, hogy almás tócsni lesz a vacsi. Fáradtan, nyűgösen is elkészítette nekünk. Gyerekként nem vettük észre, hogy néha kicsit hagyhatnánk pihenni. Hogy mit jelentett minket tűrni, rólunk gondoskodni, csak akkor fogtuk fel, amikor már mi is felnőttünk, és már minket kezdtek nyúzni a manó méretűek. :-)
Fotó: KockacZukor
Hiányoznak már a tavaszi és nyári gyümölcsök. Hiányzik a napsütés, már unom a tíz réteg ruhát, a kabátot, és a csizmát. Februárban és márciusban egyre türelmetlenebb vagyok, legszívesebben már zöld falevelekre, virágillatra kelnék. A télire elrakott befőttek és a savanyúságok is fogynak már, a kamra is a természet megújulására vár. :)
Fotó: KockacZukor
Amikor kicsi lány voltam, a nagymamám nagyon sok mákos édességet készített nekünk. Volt egy mákültetvénye, és emlékszem, mindig mi ráztuk ki a mákot a száraz növényfejekből. Nagymama korára a nagyi már tökéletesre fejlesztette a tésztakészítési tudományát, és nem volt egyetlen olyan általa készített étel sem, ami ne lett volna túl jó, túl finom. Még a legegyszerűbb édes ételekből is repetáztunk. Nem is tudom, milyen bűbájt tehetett az ételeibe, amivel elvarázsolt minket. Talán a szeretet volt az a plusz hozzávaló. A határtalan szeretet...
Fotó: KockacZukor
Tegyél be egy kis Vivaldit, pucold meg a zöldségeket, vágd vékony csíkokra a húst, készítsd elő a habarást, vedd elő a szükséges edényeket. Ha egyszer csak jönne az ún. flow élmény, azért arra vigyázz, hogy ne a legélesebb késeddel próbáld Vivaldit vezényelni. Tudom, hét közben a dolgozó nő és férfi nem meditálni „használja” a főzést, de engedd, hogy egy-egy hétvégén élmény és művészet lehessen a konyhában ügyködés. Esküszöm, az íze is más lesz az ételnek, ha tele rakod örömmel, szeretettel, figyelemmel, kiegyensúlyozottsággal. ;-)
Fotó: KockacZukor
Provence-ban ahány boulangerie (pékség) mellett elmentünk, annyiba be is tértünk, vagy az ablakon kukucskáltunk befelé, tátott szájjal, mint a gyerekek. Csilingelő nevű édességeket és sósakat kóstoltunk, úgy ettünk, mintha soha többé nem ehetnénk majd belőlük, még a könnyünk is kicsordult örömünkben. Igen, nyilván ezek az emlékek már mesévé avanzsálódtak, de az biztos, hogy új, addig ismeretlen süteményeket ehettünk. Az egyik ilyen édesség egy vaníliás, kemény, pudingszerű desszert volt, aminek itthon nem találtam meg a receptjét, egészen addig, amíg ezzel a tejpite recepttel nem találkoztam. Miután megsül ez az édesség, a sok tejtől pudingszerűvé válik. Beleharaptam, és már bújtak is elő a szebbnél szebb emlékek. :D
Fotó: KockacZukor