Egy baconos, cheddar sajtos sült krumplis receptet akartam készíteni, de amikor neki akartam kezdeni, nem találtam a cheddar sajtot a hűtőben. Mint kiderült, a család megette... Így újra kellett terveznem a mai ebédet. Amikor pedig megláttam a kacsazsírt és tojást a hűtőben, megnyugodtam, mert tudtam, hogy sajt nélkül is isteni finomat varázsolok az asztalra...

Fotó: KockacZukor

Boldog készülődést, isteni vacsorákat és ebédeket kívánunk mindenkinek az ünnepekre! Ha még hiányzik egy ötlet, akkor készíts velünk egy vadhúsos, szilvamártásos, diós krumplis vacsorát. A siker biztos lesz a család körében! 

Fotó: KockacZukor

A nyár esőkkel köszönt el. Egyik napról a másikra a zárt cipőimet kellett elővennem, és a szandikat elraknom. Nem sajnálom – még – a búcsúzó nyarat, mert szeretem az ősz illatát és színeit, melyek a konyhámban készülő levesben is megjelennek már. :-) 

Fotó: KockacZukor

Fáradtan értél haza, de az éhes szájak vacsira várnak? :-) Vagy csak a nyári kánikulában nincs kedved túl sok időt a konyhában tölteni? Akkor készíts te is egy krumplis, tojásos lepényt! A lepény hozzávalóit még gazdagíthatod a fantáziádnak és ízlésvilágodnak megfelelően további zöldségekkel vagy sonkával, csirkével, fűszerekkel. Ha viszont nincs más a kamrában és hűtőben, akkor is nagyon finom lesz így, csak az alap hozzávalókkal!

Fotó: KockacZukor

Akkor szeretek bemenni egy könyvesboltba, hogy ha van jócskán időm az új könyveket kényelmesen átnézni. Majd a szívemre hallgatva azt veszem meg, amelyik szinte beszél is hozzám. Természetesen mindig leragadok a gasztronómia részlegen, bár ritkán vásárolok ilyesmit... Viszont ihletet szívesen merítek belőlük. :-)

Fotó: KockacZukor

Végre eljött a kerti partik ideje. Ugyan nekem nincs kertem, de ha az ismerősök, barátok meghívnak, akkor örömmel társulok a bográcsozókhoz. Legutóbb egy gyönyörű napsütéses délutánon pincepörköltet készítettünk, dumáltunk, nevettünk, ittunk, ettünk, olyan könnyű volt az élet. A nyárra egy olyan barátnőm is szervezett grillpartyt, aki olyan szerencsés, hogy közvetlen vízparton lakik. Alig várom a vizes gasztrobulit, alma- és rosefröccsel. :)

Fotó: KockacZukor

Amikor kicsi lány voltam, a nagymamám nagyon sok mákos édességet készített nekünk. Volt egy mákültetvénye, és emlékszem, mindig mi ráztuk ki a mákot a száraz növényfejekből. Nagymama korára a nagyi már tökéletesre fejlesztette a tésztakészítési tudományát, és nem volt egyetlen olyan általa készített étel sem, ami ne lett volna túl jó, túl finom. Még a legegyszerűbb édes ételekből is repetáztunk. Nem is tudom, milyen bűbájt tehetett az ételeibe, amivel elvarázsolt minket. Talán a szeretet volt az a plusz hozzávaló. A határtalan szeretet...

Fotó: KockacZukor

Találtam az interneten két olyan használt faládát, amikre mikor ránéztem, azonnal szerelembe estem, és tudtam, hogy ezekből a hernyókból csodálatos pillangót fogok varázsolni. Ugyan még életemben nem fúrtam, faragtam, csiszoltam és festettem, mégis úgy gondoltam, ez nekem menni fog. Tudtam, hogy a fát pácolnom kell majd, így rákerestem a nagy barkácsáruházak honlapjára, hogy onnan kiválasszam, amire szükségem van. Hát. Bevallom, nagyon hamar kétségbeestem. Olyan nagy volt a kínálat, és a lazúrokból is annyi van, hogy úgy döntöttem, előbb utánaolvasok annak, mit is jelent csiszolni, pácolni, mik az előnyök és a hátrányok. Előre láttam, hogy ezzel fogom tölteni az egész hétvégét, így már korán reggel elkészítettem az ebédet, egy kiadós levest, csodálatos ízekkel. Imádni fogjátok Ti is!

Fotó: KockacZukor

A következő étel azért mégsem slambuc, mert a slambuc bográcsban készül. Ha nem bográcsban készül, azt nem nevezik slambucnak. Így a tél közepén a bogrács ritkán kerül elő, vagyis a slambucot, ami mégsem az, konyhában és lábosban készítettem, így valójában krumplis tészta lett belőle. :-) Bevallom, nemigen eszek ilyen laktató ételeket, de most úgy döntöttem, fő a változatosság, és a család talán értékeli majd a nem túl bonyolult, de ízletes pásztorételt. Így lett. Belakmároztunk, majd elégedetten élveztük a kaja-kómát. ;-)

Fotó: KockacZukor

Elkezdtünk fűteni. Bár még csak néha-néha egy kicsit, de azt hiszem, be kell látnom, el kell fogadnom, hogy itt az ősz, az igazi, az esős, a hűvös... amit csak a még hidegebb és egyre hidegebb fog követni. Kinyitottam reggel a ruhásszekrényeket, és elszomorodtam a nyári ruhák láttán. Ráébredtem, hogy az esti program a ruha-csere lesz. Aztán saját vigaszomra, hogy az ősz szépségeit vegyem inkább elő, és ne szomorkodjak az elmúlt nyáron, őszi ízekkel dolgoztam a vacsi elkészítése során.

Fotó: KockacZukor

Hazaértem fáradtan, nyűgösen. A munka, a tömegközlekedés, a közértben a sorban állás leszívott. Fájt a lábam, melegem volt, millió szatyrot cipeltem, a kulcsom kiesett a kezemből, a lépcsőház ajtaja becsípte a kardigánomat. Szóval nyűgös voltam. Ráadásul a gyomrom is korgott. Hazaérve mindent letettem az étkezőben, felszakítottam a kamraajtót, és pucoltam is a krumplit. Fél óra múlva már illatozott a lakás, végre leültem, és megnyugodtam. :-)

Fotó: KockacZukor

A Balatoni telek dzsungellé változott a tél alatt. Most, hogy kitavaszodott, elmentünk rendet rakni az udvarban és a házban. Azonnal megtámadtak az emlékek, és rögtön elkezdtem töltődni a végtelen madárcsicsergéstől, a zöldek illatától, és a bogarak zsongásától. Nem, még nincs nyár, még nincs dús zöld lomb a fákon, még fűteni kellett és zokniban járni. De a bicajozás közben már megpirult az arcunk, és az ebédet is a teraszon fogyaszthattuk. Végre! :D

Fotó: KockacZukor

Egy hét szabadságon voltunk. Gyorsan elröpült, de tényleg pihentünk, bár mozgalmasak voltak a napok. Sok időt töltöttünk a természetben, síeléssel, túrázva, sétával. Hazaérve igényeltük a meleg ebédet vagy vacsorát. Mindenki „leveses” a családban, így tartalmas krémlevesek is készültek. Imádtam a mozgástól és hidegtől kipirosodott arcú, és szürcsölő családtagokat az asztalnál magam körül. :-)

Fotó: KockacZukor

Bár hideg van, mégis vágytunk egy sétára a szabadban. Elmentünk hát Dobogókőre, és tettünk egy nagy kört az erdőben. Fagyos volt a táj, láttam a hidegben a lehelletem. Nagyon jól esett a mini túra, de úgy átfagytam, hogy egy idő után már csak egy forró levesről tudtam fantáziálni. Ahogy visszaértünk a menedékházhoz, ettünk is egy forró gulyást. Annyira jól esett, hogy másnap otthon is készítettem egy finom levest, amit ebédre elszürcsölhettünk. :-)

Fotó: KockacZukor

A kezét figyeljétek 3:35-nél! No meg azt, hogyan habosítja a magyarost.

A történelem kereke visszafelé forog, újra  jönnek a nehéz idők, ideje elővenni a nagymama háborús receptjeit. Mohaéssáfrány Nóri is a nagymamájához fordult grenadírmars ügyben.