Ha ősz, akkor biztosan vásárolni fogok sütőtököt, amit egyszerűen feldarabolva, megsütve és mézzel megcsorgatva szeretek a legjobban. Legtöbbször sütemények készítéséhez használják, krémet készítenek belőle, muffinokhoz, tésztákhoz keverik. Most viszont arra voltam kíváncsi, hogyan használhatom egy sós étel elkészítéséhez. Egy vagány sütőtökös saláta receptet hoztam most nektek.
Fotó: KockacZukor
Így őszre megérnek a csonthéjasok, amiket különösen jó dolog, ha saját kezűleg tudunk gyűjtögetni.
Szüreten jártam a hétvégén, és ahogy az szokás ilyenkor, az ebéd "terülj-terülj asztalkám" volt megrakva minden jóval, sós, húsételek, és édességek végtelen sorával. A kedvencem egy könnyű gyümölcsös, túrós torta volt, aminek a receptjét elkértem, és most elhoztam nektek. A tortához nem használtam lisztet, se cukrot, és a tejtermékek laktózmentesek.
Fotó: KockacZukor
VIDEÓ
Ki gondolná, hogy a forrásban lévő víznek ennyiféle fajtája lehet, ezeket mind meg lehet különböztetni, és mindegyik másra jó, ha főzésről van szó. A tészták kapcsán gyakran említjük a receptekben, hogy a „tésztát forrásban lévő vízbe tesszük, és megfőzzük". Az sem mindegy, hogy ez a víz mennyire forr.
A tésztához a kifejezetten lobogó forró víz a jó, ami azt jelenti, hogy a buborékok folyamatosan jönnek a felszínére, és akkor is forrásban marad, ha kevergetjük, vagy beleteszünk valamit, folyamatosan gőzölög és a forrás hallható. Tehát a tésztát és a blansírozott zöldségeket kell ilyen vízbe tenni, hogy utóbbiak megőrizzék színüket.
Csak a teljesség kedvéért megemlítem, hogy amikor csak simán forr a víz, már nagy buborékok szállnak fel az aljáról, és gőzölög, ilyenkor jó beletenni a zöldségeket, különösen a gyökér vagy gumós fajtájúakat, hogy megfőjenek. Ez előtt, amikor a forrás még csak épphogy megkezdődik, sok kicsi buborék van a felszínen, ilyenkor a legjobb a mártásokat besűríteni, mert nem fröcsköl összevissza, mint amikor teljes erejéből forr.
De mennyi ideig főzzük ebben a jól lobogó forró vízben a tésztát, hogy pont jó, azaz 'al dente' legyen? Ma már Magyarországon is egyre többen szeretik így a tésztát, régebben inkább a túlfőzés volt jellemző. (Persze, ha valaki úgy szereti jobban, tegye, amit a szíve diktál.) Érdemes figyelembe venni a csomagra ráírt főzési időt, de nem mindig kell hinni neki, inkább vegyünk le 2-3 percet belőle, de legfőképpen kóstoljunk, és tudjunk róla, hogy ha a vízben hagyjuk, és nem szűrjük le rögtön, akkor abban tovább fő, illetve, ha szószhoz öntjük, annak a hője és nedvessége szintén puhít rajta.
Egy hozzászólásban azt olvastam, hogy az olaszoknál az volt a szokás, hogy falhoz vágták a spagettit, ha ragadt, akkor jó volt, ha leesett tovább kellett főzni. :) Hogy igaz-e vagy sem, nem tudom, mindenesetre kérdés, ma melyik háziasszony csapkodná tele a konyhája falát tésztával. :D
Aztán még az az igazi, ha tálalás előtt a tányért is felmelegítjük egy kis forró vízzel, így igazán jó meleg marad a forrón belemert tészta.
Monica Carvalho, svájci születésű fotós és digitális művész Berlinből - nagyon szeret a szem számára kihívást jelentő vizuális játékokat gyerekkora óta. Amióta sajátos művészetében ki is élheti szenvedélyét, előszeretettel készít olyan fényképeket, amelyeknél a cél, hogy a szemünk megakadjon rajtuk, hogy kicsit elgondolkodjék az agy, hogy is van az adott felvétel. Mit is látunk valójában. Most is készült egy ételeket tartalmazó szürreális sorozata, természetesen erőteljes és profi fotós utómunkával, mellyel szeretne másokat inspirálni, más szemszögből láttatni. Neked hogy tetszik az efféle vizuális játék az ételekkel, fotókkal?
Október utolsó napjaiban, még az óra átállítás előtt a természet megajándékozott minket egy gyönyörű indián nyárral, ami még utoljára meleg napsugarakkal töltött fel a napi sétáink közben. Egy hétköznapon jártunk a Kopaszi-gáton. Az árnyékban hűvös, a napon túl meleg volt, és dél közeledtével megéheztünk, ezért betértünk a Verandába, hogy megpihenjünk.
Jellemzően cukkinivel főzök, a padlizsán ritkábban kerül a konyhámba. Most viszont volt két szép lila zöldségem, és valamivel fel kellett dobni. Hát került bele minden jó, mi szem-szájnak ingere.
Fotó: KockacZukor
Hiszek benne, hogy a legjobb receptek organikusan alakulnak ki, nyugodt, otthoni körülmények közepette, ahol az alapanyagok, az elvárások és az alkalmazott technikák egyfajta harmóniában élnek egymással. Így alakult ki hosszú évek alatt az üres hűtőből is ebédet varázsoló tésztás fogások színe-virága. A juhtúrós-szalonnás copfocska című recept olyan kényelmes és bejáratott, akár Velence tükörsima márványlépcsői.
Tegyük fel, hogy egy nem teljesen szétesett háztartásban (az olajon és a són kívül) tészta és valamiféle szalonnavég mindig akad. Nagyszerű: akkor már csak egy húsz deka juhtúrót kell vennünk hazafelé, és el tudjuk készíteni ezt a receptet. Persze lehet cizellálni is: alant a teljes receptet írom le.
A copfocska az egyik kedvenc tésztaformám. Ahogy a neve is mutatja, két tésztaszál van copfba összefonva, és így kialakul benne egy kis kövér, harapnivaló rész, amitől a leginkább galuskára emlékeztet. Más tésztával is lehet készíteni, de ezzel messze a legfinomabb. Megfőzünk tehát egy zacskó copfocskát roppanósra – az ’al dente’ nem igazán írja le azt az állagot, amit a copfocska ideális esetben felvesz: inkább roppanós.
Egy nagy serpenyőben ropogósra lesütünk legalább tíz deka – de húszig is simán elmehetünk, ha hízókúrán vagyunk – szalonnát, ideális esetben van benne füstölt-főtt csemege és kolozsvári is. Egy vastaghúsú, nagytestű paprikát (lehet kaliforniai, de lehet csípős is, ha más nincs, a sima lecsópaprika is jó) apró kockákra vágunk. Adjunk az esztétikának, és használjunk minél színesebb paprikát – jól fog mutatni a sápadt ételen. A paprikakockákat rádobjuk a már ropogós szalonnára, és pár percig sütögetjük, csak le ne égjen. Ha már minden nagyon ropogós és forró, akkor ráborítjuk a lecsepegtetett tésztát, és megkeverjük, hogy ne a szalonna legyen alul.
A serpenyőt lefedjük, és a lehető legnagyobb lángon odaégetjük a tésztát. A copfocska nagyon jól reagál a leégetésre – pár percenként megkeverjük és újabb felületeit égetjük oda – ezen nem azt kell érteni, hogy szénfekete kődarabokat csinálunk belőle, csak annyit, hogy a szalonnazsíron szép ropogós barna lesz a tészta. Amikor már nem lehet tovább fokozni a dolgot, és a serpenyő egész tartalma fájdalmasan száraz és serceg meg ropog, akkor elzárjuk a lángot, rámorzsoljuk a juhtúró nagy részét, és visszafedjük. Adjunk egy pár percet a juhtúrónak, hogy megolvadjon a forróságban, de vigyázzunk, hogy sugárzó hő – nagy láng, kis láng ne érje, mert akkor pillanat alatt elmegy minden íze. Pár perccel később öntsünk egy löket főzőtejszínt az olvadozó juhtúrótömbökre, majd egy generózus adag (egy-két deci) főzővizet. Ez teszi fel a koronát a műre, a víz majd felrobban a sok száraz, forró, zsíros tésztától, gyorsan lefödjük, és hagyjuk, hogy az egész szépen utófőjjön. Törhetünk rá némi borsot. Összekeverjük: ideális esetben a tejszínes juhtúró egyenletes nyálkát képez a tésztán, és hozzáropognak a szalonnák, nagyon finom. Ha minden elővigyázatosságunk ellenére mégis elmenne a juhtúró íze, a maradékból még pótolhatjuk, amíg meleg a tészta.
Ehhez is száraz fehérbort kell inni, és ha van otthon, lehet kísérletezni különféle magyaros savanyúságokkal – a savanyú dinnyécske pl. nagyon megy hozzá – végül is zsíros, parasztos tésztaételről van szó.
Hozzávalók:
Copfocska tészta
10-20 deka szalonna (kolozsvári+zsír)
15-20 deka juhtúró
Főzőtejszín
Valamilyen paprika
Só, bors
Esetleg magyaros savanyúságok
A cukkini nagyon sokoldalúan felhasználható. A legjobban a zsenge, kisebb fajtáját szeretem, de a nagyobbacskák is kiválóak töltésre. Sokan savanyítják, grillezik, rántják, főzeléket készítenek belőle. Most valami egészen új módon használtam fel, és tegnap egy remek reggeliző krémet készítettem belőle. Imádom. :D
Fotó: KockacZukor
A leveseket jellemzően tésztával készítjük el, míg a rizst köretként tálaljuk. Pedig amikor kint hűvös az idő, és a test, a lélek forró, laktató levesre vágyik, a hús betét mellett a rizs is hozzájárul majd a jóllakottság érzéséhez. A tejszín krémessége, és egy-két csepp citrom pedig ízletessé teszi az ételt. Próbáld ki te is!
Fotó: KockacZukor
VIDEÓ
Éppen vidéken látogattam meg a szüleimet, és egy gyors édes, túrós tésztát akartam összedobni nekik, amikor Apukám lement a pincébe, és felhozott pár üveg befőttet. Amint megláttam az üvegeket, már tudtam, hogy akkor én most feldobom egy kicsit ezt a túrós tésztát. :-) Készítettem meggyszószt, és egy időre sütőbe dugtam minden hozzávalót. ;-)
Hozzávalók:
Elkészítés:
A tésztát kifőzzük.
A meggyet két deciliter tejben elkezdjük forralni, közben egy kis tálban lisztet és tejet keverünk össze. Utóbbit a már forrásban lévő meggyhez adjuk, összekeverjük, adunk hozzá cukrot, és hagyjuk besűrűsödni. A meggyszószhoz adjuk a túrót, majd összeforgatjuk a tésztával, és egy margarinnal kikent, lisztezett sütőformába öntjük, majd előmelegített sütőben 180 fokon 25 percen át sütjük.
Jó étvágyat!
Készítsünk az édes tészta mellé káposztalevest tejföllel. :-)
- KockacZukor -
A paradicsomos tészta feltétre néha úgy gondolok, hogy már unalmas. Nem akarom, valami újra van szükségem. De aztán mindig kiderül, hogy megunhatatlan, és végtelen formában elkészíthető. Gyors, ízletes, tápláló, hajrá! :D
Fotó: KockacZukor
Nem tudom miért, de én nem állok neki soha hosszadalmas leves főzőcskézéseknek. Szeretem a gyorsan elkészíthető krémleveseket, egyáltalán a gyorsan elkészíthető ételeket. Ehhez képest miután Anya megérkezett hozzám, hozta magával a vidék ízét is, és azonnal feltett egy jó hazait főni. :)
Fotó: KockacZukor
Aki szereti a sajtot, annak ez a recept maga a mennyország, amint megláttam, gondoltam lecsapok rá, mert gyengéim a finom sajtok. Ugyanakkor nem biztos, hogy minden sajtot egyszerű beszerezni a hozzávalók közül. (Érdemes kirándulást tenni főzés előtt egy sajtüzletbe vagy delikátba.) Lehet helyettesíteni, a lényeg, hogy legyen közte lágyabb, puha sajt és legyen keményebb, erőteljesebb ízű is.
Hozzávalók:
2 evőkanál vaj
1 evőkanál extra-szűz olívaolaj
Kb. 5dkg pancetta (húsosabb baconnel is megoldható)
5 dkg Taleggio sajt (puha, pikáns tehénsajt; helyettesíthető camembert vagy más aromás sajtokkal)
5 dkg Bel paese sajt (zsíros, lágy sajt; mozarellával helyettesíthető)
5 dkg Gorgonzola
5 dkg Fontina sajt (félkemény, zsíros sajt; könnyen olvadó sajttal érdemes helyettesíteni,
Ementáli, Gruyere)
5 dkg mascarpone
5 dkg füstölt vagy friss ricotta
2 dkg reszelt parmezán
¾ bögre habzóbor (fehér)
1 fokhagymagerezd
fehérbors
1 evőkanál finomra vágott petrezselyem, esetleg snidling
1 csomag spagetti (fél kg.)
Elkészítés:
Egy nagy serpenyőben felolvasztjuk a vajat és hozzátesszük az olívaolajat, majd a pancettát. Addig pirítjuk kevergetve, amíg a pancetta elkezd barnulni (kb. 5 perc). Majd a serpenyőt levesszük a tűzről és mindent kiveszünk belőle, 1 kanál zsiradékon kívül. Félretesszük. A serpenyőbe beletesszük a 7 sajtot, a bort, az összepréselt fokhagymát, borsot és folyamatosan kevergetjük, míg a sajt el nem olvad és egységes, puha nem lesz. Addig főzzük, míg a sajt buborékolni kezd. Bőséges vizet forraljunk a tésztához, sózzuk. Majd tegyük bele a tésztát, főzzük meg, kevergetve, hogy ne ragadjon össze. Ha kész, tegyük a tésztát egy tálba, öntsük rá a sajtot, keverjük össze és végül szórjuk meg petrezselyemmel (vagy apróra vágott snidlinggel). A sok sajt miatt ugyanakkor érdemes valamilyen könnyű salátával vagy sovány hússal tálalni.
Amikor múltkor egy húsos ételhez citromos szószt/szaftot készítettem, amit tésztával ettünk, akkor gondolkodtam el rajta, hogy milyen sok mindenbe is jó ez a már régen nem egzotikus gyümölcs, ami mindennapos része lett az életünknek, az étkezésünknek. Nagyon jól hasznosítható a konyhában, ráadásul a benne lévő sok C-vitamin miatt nagyon egészséges is. Mármint, ha sikerül kezeletlen héjút találnunk.
Nagyon frissítő és igazán pikáns ízt adhat sok szósznak, mártásnak, ha adunk hozzá egy kis citromlevet vagy citromhéjat. Na, de hogy érdemes például a héjat reszelni, hogy ne legyen kesernyés?
Az egyik tanács az, ha van kézi reszelőnk, akkor ne a gyümölcsöt mozgassuk a reszelőn, hanem fordítva, a reszelőt a héjon, így jobban is látjuk, mit csinálunk, nem „borotváljuk" kétszer ugyanazt a foltot, és nem vágunk bele a fehér, keserű héjba. A másik ok, hogy így könnyebben összegyűjthető a lereszelt forgács, nem hullik szerteszét a reszelő alatt. Persze ezt nagyobb méretű eszközzel már nehéz megvalósítani. Abban az esetben marad az odafigyelés.
Ha egy recept csak citromlevet ír elő, akkor sem érdemes a héjat kidobni, hiszen a lereszelt héjat mélyhűteni is lehet, ha teáskanálnyi adagokban kis csomagocskákba fóliázzuk, a levegőt jól kinyomkodva, akkor ezeket egy zipzáras hűtőtasakban a fagyasztóba tehetjük, akár három hónapra, így később is felhasználhatjuk, ahelyett hogy kidobnánk.
Végül, hogyan facsarjunk ki a lehető legtöbb citromlevet, már ha kézzel futunk neki a dolognak? Ne félbe vágjuk, hanem szeletekre a citromot, ráadásul úgy, hogy a közepét körbevágjuk. Így sokkal több gyümölcsfelszínhez jutunk, amiből szó szerint akár csavarással kifacsarhatjuk a levet, mint a vizet egy mosott ruhából.
Cukormentes, laktózmentes és gluténmentes. Ja, és isteni. :) Anyukám érkezett meg hozzám Budapestre, és ezzel a sütivel vártam. Ő soha nem süt-főz "mentesen", ezért igazán büszke voltam magamra, amikor megdicsérte a sütimet... sőt, a nap során többször is rájárt a finom desszertre! Készítsd el te is. ;)
Fotó: KockacZukor