A karácsony és szilveszter nem csak a családokról, az ajándékozásról, a fenyőfáról szól, hanem nélkülözhetetlen részét jelentik a gyönyörűen terített asztalok, az illatos ebédek és vacsorák is. De miért hanyagoljuk el annyira az ünnepi reggeliket? Hiszen egy pohár kávé vagy illatos tea mellé csodálatos egy szelet kuglóf, esetleg pite elfogyasztása. Elvégre az ünnepek alatt szabad már kora reggel is bűnözni. Nemde? ;-) 

Fotó: KockacZukor

A karácsonyra én soha nem decemberben készülök. Nem bírom a belvárosi nyüzsgést, a dugókat, a plázák levegőtlen és lökdösődő tömegeit, így el is kerülöm mindezt. Nekem már ősszel, kora télen elkészülnek a kis csomagjaim, és decemberben már fél mosollyal a szám szélén nézem a stresszes, csomagokkal futkosó embereket. Én inkább kényelmesen vásárolok akkor, amikor még nincs feszült hajrá, a decemberi estéken pedig, amikor más a plázákban tolakodik, én nyugalmasan haza megyek, mindennap megfőzni a vacsit. :-)

Fotó: KockacZukor

Nemsokára itt a karácsony. El sem hiszem, hogy ismét eltelt egy év. Az én életemben meghatározó a 2016. év decembere, alapvetően meghatározza a következő évemet, és az egész életemet. Felesleges küzdeni a változás ellen, úgyis megtörténik, az egész életünk egy változás-sorozat, jobb hozzászokni. A változások mindig félelmetesnek tűnnek. Nem tudjuk, mi vár ránk, csak azt tudjuk, mit hagyunk hátra. Pedig a változás tele van újdonsággal, izgalommal, és miért ne lehetne sokkal szebb annál, mint ami eddig volt? Egy valami viszont biztos nem fog változni, és remélem, ennek örülnek a kedves olvasók: hogy én tovább főzőcskézek, és fotózok. ;-)

Fotó: KockacZukor

Olyan jó, ha néhanapján meglátogatnak a barátok, és ez az időjárás pont alkalmas arra, hogy ha a négy fal között is, de összejöjjünk, és jót beszélgessünk. Természetesen a vendégeket ildomos megkínálni valami házi jóval, édessel, sóssal. Aztán előkerülhetnek a társasok, a régi videók és fényképek, majd a finom borok és rövidek. A sztorik kifogyhatatlanok, az emlékek végtelenek, és a nevetés örök.   

Fotó: KockacZukor

Többször volt mostanában a munkahelyi, év végi hajtás miatt, hogy hazaérve már nem volt erőm főzni, se mosni, se semmit csinálni. Bekapcsoltam a tv-t, de azt sem tudtam, milyen műsort nézek, szinte ébren aludtam, az agyam működésképtelen volt. Észrevettem ugyanezeket a tüneteket több kolléganőmön is, és kitaláltam, hogy ha mégis bírom még a munkaidő utáni második műszakot, akkor annyi ételt készítek, hogy abból viszek be nekik is az irodába, hogy ne csak a hideg szendvicseiket egyék. Mondanom sem kell, milyen hálásak voltak az ötletért. :D

Fotó:KockacZukor

Mindig bajban vagyok az olyan ünnepekkel, mint a névnap, a Valentin nap, a Mikulás... Számomra ezek nem jelentős ünnepnapok, és emiatt nem is szoktam ajándékokat vásárolni, illetve ha mégis, akkor csak valami apróságot. Kellemetlenül is érzem magam, ha valaki mégis nagyobb meglepetéssel készül nekem. Persze ahány ház, annyi szokás; ahogy az ajándékok nagysága és értéke is. Szerintem a legfontosabb a mosoly, és annak kifejezése, hogy gondoltál a másikra, amit tökéletesen el lehet mondani egy finom vacsorával is, melyhez egy pohár bort kínálunk...

Fotó: KockacZukor

Így ősszel, amikor a sütőtök mellett a legsűrűbben fogyasztott gyümölcs az alma, végtelen változatban tudunk süteményt, pitét, szószt és egyéb nyalánkságot készíteni belőle. Én most egy rumos változatot dobtam össze, aminek a tésztája már nyersen is nagy sikert aratott. A fiúk imádtak belenyúlkálni a keverőtálba, jelezvén, hogy már nagyon türelmetlenek. A főétel elfogyasztása közben megsült, és illatozott körülöttünk, aztán nagyon hamar el is fogyott.. :D

Fotó: KockacZukor

A síelők alig várják már a havat, a hegyek tetején napozást, és a fővárosi karácsonyi vásár is látogatható már, de az ősz és tél programjai inkább a fedett helyeken szervezett koncertek, a mozi, a téli fesztiválok. December 3-án az Alma Együttes tart mikulás koncertet, december 16. napján Fábián Juli és a Zoohacker, örök rajongója vagyok a Dumaszínházasoknak, akik egészen a karácsonyig fellépnek, a mozikban kiváló filmeket játszanak, a Fővárosi Nagycirkusz varázslatos csodavilágot álmodott a karácsonyi porondra, de otthon is lehet sorozat-maratonokat rendezni, például a Kártyavár című filmsorozatot végignézve. :D No és persze lehet otthon sütni, főzni, és finomakat enni! :D

Fotó: KockacZukor 

Még csak november van, de a főváros már karácsonyi lázban ég. Minden évben túl korainak tartom ezt az őrületet, bár az illatok és fények azért az én lelkemnek is jól esnek. A hétvégén egy bevásárlóközpontban jártam, ahova autóval akartunk elmenni. Olyan sokan voltak a belvárosban az utakon és aztán a plázában, hogy már most biztosan tudom, hogy az ünnepek utánig csakis BKV-val megyek be a városba, és nagyon messze elkerülöm majd ezeket a centrumokat. Kifejezetten stresszes volt parkolót találni, és eljutni az üzletig, amire szükségem volt. A közeledő ünnep ezen részét kifejezetten utálom. Egy mákos keksz viszont helyrebillenti bármikor a lelki egyensúlyomat. ;-)

Fotó: KockacZukor

Sokféle sütőtök krémlevest készítettem már, de ami után megnyaltam mind a tíz ujjamat, az ez a recept. Van a levesben kókusztej, narancs, gyömbér, garam masala, répa, tök. Gyönyörű a színe, ínycsiklandó az illata. Kiültem egy pléddel az erkélyre elszürcsölni. Sőt. Még forralt bort is készítettem mellé. :D Igazi őszi, lelket melengető leves! Imádat!

Fotó: KockacZukor

Elkezdett hiányozni a mozgás, amiből olyan sok volt nyáron. Most már a hideg miatt nem lehet bringázni, a sok meló miatt jelenleg nincs arra időm, hogy egy edzőterembe elmenjek, így ha van egy szabad órám, itthon próbálom meg pótolni a végtagok és izmok megmozgatását. Szerencsére van ellipszis trénerem és egy jóga matracom, amin úgy tekerem ki magam, ahogy akarom. ;-) Természetesen az ősz és tél alatt sokkal nagyobb odafigyelést igényel az is, hogy mozgás hiányában mit eszünk. Én semmiképpen nem szeretnék a következő nyárra úszógumikat, így odafigyelek a hideg hónapok alatt is arra, hogy mit eszek.

Fotó: KockacZukor

Sokszor írok arról, hogy mekkora felüdülés hazamenni egy-egy hétvégére, hosszú hétvégére a szüleimhez, testvéremhez vidékre. Igazi kikapcsolódás, amikor apukám halászlevet készít, anyukám süteményt, a tesóm mesél, az unokahugim pedig huncutkodik körülöttünk. Az ősz csodálatos színeket varázsolt az erdőkre, a fákra, a földekre, és bár hűvös a szél, ragyog a nap. Imádom a sütőtököt mézzel, a sálban és napszemüvegben napozgatós ejtőzéseket, és az őszi bújócskázást a három éves királykisasszonnyal. Pihenés gyanánt pedig befalni anya almáspitéjét; mennyei!

Fotó: KockacZukor

Nagyon lelkesen kezdetem el csinálni egy öt napos léböjt és rozskenyér tisztító kúrát. Az első nap még könnyedén ment. A másodikon már kicsit kedvetlenebbül ettem a rozskenyeret. A harmadikon már nasira vágytam... és a legnehezebb nap a negyedik volt. Egyrészt, mert nem szeretem azt a levet, ami a negyedik napra esett, és már nagyon untam az üres kenyeret. Az ötödik napon már csak arról álmodoztam, milyen fűszeres ételt eszem majd a kúra után legelőször, ami nem megterhelő, de azért ízes. Az egyik fogás ez a sült paradicsomleves lett.

Fotó: KockacZukor

Az embernek mindig jelzi az élet, ha változásra érett meg az idő. Valamikor nagyon sokáig tart ezt észrevenni, máskor pedig nem akarunk a nyilvánvalóról sem tudomást venni. Az élet viszont nem tágít, és addig bökdös minket, amíg már nem tudunk a jelenlegi helyzetben tovább élni, és megtesszük a lépést... vagyis megtennénk, ha legalább egy kicsit támogatna az új úton való elindulásban. De nem. Az új ösvény se tiszta és csillogó sárga út Óz birodalmába, hanem egy ködös, buckás valami, amiből mindössze pár centit látok magam előtt. Ami e pillanatban legyen a konyha, hisz alig keltem fel, máris korog a gyomrom. :D ;-)

Fotó: KockacZukor

Sokat olvasok, de soha nem otthon, egy pléd alatt vagy a lakás csöndjében, hanem a metrón és bkv buszon. Annyit utazom, hogy érdemes magammal vinni az e-book-omat, mert nagyon sok könyv elfogy így menet közben. Ugyanakkor, amikor a könyvek alapján készült filmeket nézem meg, mindig csalódás, amit látok, pedig minden alkalommal izgatottan várom a mozit. Aztán rájövök, hogy a filmek soha nem tudnák visszaadni azt a világot, amit én a fantáziámban megalkotok az egyes szereplőkről, világukról, személyiségükről. Kíváncsi lennék arra, hogy képes lennék-e én egy filmet elkészíteni, szereplőket válogatni, a jeleneteket megrendezni, és, hogy ez tetszene-e a közönségnek is. Talán egy gasztrotémájú filmet kéne forgatnom... az igazán én lennék. :D

Fotó: KockacZukor

Idén nem utaztam el külföldre, nem pihentem tengerparton, nem jártam be messzi földek városait. Ez a „kiszakadás” nagyon hiányzik, mert csak ilyenkor tudok igazán ellazulni. Csak ha más kultúrkörbe kerülök, ha mások az utcák, a közlekedési eszközök, az ételek, a szokások, az emberek, a zene, az életstílus, stb. akkor tudok igazán magam mögött hagyni stresszt, gondot és mindent, ami az életemet jelenti. Ezzel egyidejűleg pedig belépni egy másik életbe, amelyben a létezés egyetlen célja: a töltődés és öröm. Remélem, jövőre újra lesz alkalmam távoli vidékekre utazgatni és fotózni... addig pedig itthon kalandozom, az ízek világában...

Fotó: KockacZukor