A hétvégén húsmentes ételeket készítettem: finom, illatos és meleg karfiollevest, sült tököt mézzel csurgatva, és fokhagymás sült édesburgonyát sajtos mártogatóssal. A desszert se maradhatott ki. A magvas bögrés édességhez forró teát és kakaót tálaltam. Elbringáztam jógázni, és pléd alá kucorodva filmeztem. Végre egy igazán pihenős hétvége... :)  

Fotó: KockacZukor

Van az úgy, hogy az ember feje felett összecsapnak a hullámok. Amikor mindent egyszerre kéne intézni, amikor a munka és magánélet összeér, amikor nincs egy szusszanásnyi idő se, amikor valahogy mindenki egyszerre talál meg, és minden sürgős, és közben a saját életet is élni kéne, bár már azt sem tudom, hogy az mi is. És ha még mindez nem elég, a fogorvos számát is kereshetem elő... más már nem is hiányzik. Pihenni vágyom. Egy finom vacsira egy pohár borral, csenddel.

Fotó: KockacZukor

Amikor a férfi a házban már egy hete csak szerel, és az összes szoba, helyiség kábelekkel, fúróval, kalapáccsal, izével, bigyóval meg kütyüvel van tele, és már nincs egy szabad asztal- vagy kanapéfelület egyetlen szobában sem, ahova én is le tudnám tenni a kis dolgaimat, akkor felmegy bennem a pumpa. Sajnos az egy hete tartó melót nem tudom helyette megcsinálni, mert nem is értem, hogy mi ez a zűrzavar. Inkább beköltözöm a konyhába - persze csak miután onnan is kitelepítem az ott ragadt csavarhúzót, ragasztókat és szerszámos láda tartozékokat – és készítetek egy isteni sós rágcsát. Mindenképpen készítsétek el Ti is, nagy sikere lesz. :)

Fotó: KockacZukor

Olvastam a minap egy blogbejegyzést, amit nagyon korrekt, felelősségtudó, intelligens cikknek tartottam, de az azt követő kommentek megdöbbentettek. Annyira sok volt a hozzászólás, hogy magam elé kaptam egy tál kekszet, és majszolgattam, majd azt vettem észre, hogy magamban duruzsolva kommentálom a kommenteket. Szerencsére egyedül voltam, senki nem vette észre, de hogy ne folytassam, egy újabb kekszet nyomtam a számba. Talán nem kellett volna befalnom a fél tányért... de hát olyan fincsi volt, és olyan jól esett.

Fotó: KockacZukor

Az egyik napról a másikra betegedtem meg. Tüszős mandulagyulladás, fülgyulladás és minden, ami ezzel jár. Beszélni és felállni is nehezen ment, amíg a fejem jobban nem lett. Infralámpáztam, inhaláltam, antibiotikumot szedtem, több zacskó zsebkendő elfogyott, liter számra a mézes tea. Az ételek ízét nem éreztem, tényleg csak a "táplálék" funkciójuk maradt meg. Három nap fekvés után battyogtam ki először a konyhába, és készítettem egy nagyon gyorsat, egészségeset és finomat, aminek végre az ízét is éreztem. Hagymalevest bármikor jó enni, számomra gyógyhatású... :-)

Fotó: KockacZukor

Holnap műszaki vizsgára megy az autóm. Ezzel egyidőben kellett befizetnem a jövő évi kötelező biztosítást, a súlyadót, és olajcserére, légszűrő cserére, fékbetét és féktárcsa cserére is szükség volt. Így minden együtt már egy tetemesebb összeg, amin éppen mérgelődöm, de ha jobban belegondolok, olyan jó, hogy van a Pözsi (mert hogy beceneve is van a Peugeot-nak). Életem első kicsi autója csak csendben tűr és szolgál, bár kárt nem szoktam okozni neki. Sokszor segít Pözsi a vacsik és ebédek hozzávalóinak hazaszállításában. Ez így történt most is. :-)

Fotó: KockacZukor

Sokszor azért nem állok neki palacsintát sütni, mert az olaj szaga mindenbe beivódik - a ruháimba, a hajamba, a bőrömbe, és a lakás minden szegletébe, még ha csukott konyhaajtó mellett is dolgozom. Nem beszélve arról, hogy – az éhes szájak létszámának függvényében – órákat is ácsingózhatok a tűzhely mellett, mire elkészül. A palacsintának ez a sütőben sütött változata viszont se nem szagos, se nem zsíros, sőt, még gyorsan el is készül. Így azt hiszem, máris az egyik kedvencemmé vált. Természetesen nem csak meggyes-mákos változatban, de túrósan, lekvárosan, egyéb gyümölcsökkel, és töltelékekkel is elkészíthető, csokoládé vagy karamell szósszal, tejszínhabbal tálalható.

Fotó: KockacZukor

A Szigetszentmiklósi tanösvény egy apró kis eldugott rövid sétaút, amin olyan régen jártam már, hogy muszáj volt ismét ellátogatnom oda, és élvezni minden kis szegletét. A fák gyökereinek útja, az ágak fura iránya, a náddal körülölelt sétaút, a fából készült kis hidak és egy-egy fapad, ahova ha lecsücsülsz, a Duna vize is rád kacsint. Játszótér, lángosozó az út egyik végén, kávézó a másik végén. Látogasd meg egy szerelmes, andalgós sétára, vagy gyerekekkel, mert egy játszótérrel indul az út. Vidd el idős szüleidet, mert ezt a kis sétát ők is szeretni fogják, és ennyi mozgás még a legidősebbeknek is belefér. ;-)

 Fotó: KockacZukor

Mi úgy nőttünk fel, hogy a vasárnapi ebéd húslevese csibeaprólékkal volt tele. Szeretjük a májat, a nyakat, a zúzát, de a férfiak a csirke futkosóját (lábát) és szárnyát is kimerték a tányérjukra. Gyerekkorunkban nem kérdeztük, mi is az a disznósajt, mi imádtuk. Sőt. Vidéken én ezt tartottam természetesnek, és csak fiatal felnőttként szembesültem azzal, hogy van, aki nem eszi meg ezeket. Pedig milyen jó is a forró húsleves, húsban gazdag pulykanyakkal. :D

 Fotó: KockacZukor

Amikor életemben először galette-t készítettem, nem is tudtam, hogy azt készítek. Kigyúrtam a tésztát, és olyan kevés lett, hogy nemigen tudtam mit kezdeni vele, hát beletöltöttem egy nagy adag barackot. Csak a Provence-i útjaimon jöttem rá arra, hogy nem is én találtam fel ezt az édességet, hanem már nagyon-nagyon rég létezik. :D Sokféleképpen lehet megtölteni. A család imádja a fahéjat, így most egy krémsajtos, almás, fahéjas változatot készítettem el nektek.  

Fotó: KockacZukor

Nagyon szereti a család a tonhalat. Rendszeresen eszünk reggelire tonhalas, majonézes, citromos krémet pirítósra kenve. Nagyon szeretjük a paradicsomot is, és bár a lekvárok mellett a paradicsompürék is télire készültek, egyet mégis felbontottam, és tonhallal, chilivel, bazsalikommal és parmezánnal egy ízletes, tápláló ebédet készítettem. Mindig elfogy mind egy étkezéssel, soha nem marad belőle. :D

Fotó: KockacZukor

Egy pénteki napon munka után futkosnom kellett a belvárosban, mert intéznivalóm volt hivatalos ügyben, és a hétvégén a testvérem szülinapja miatt készültem vidékre utazni, ünnepelni. Ergo egy apró ajándékot is kerestem még neki. Hazaérve pakolásztam, és mire mindennel elkészültem, korgó gyomorral zuhantam össze. Természetesen a párom nem vásárolt és nem is lepett meg meleg vacsival, így összeszedtem még a maradék erőmet, és egy pohár finom bor mellé elkészítettem egy extra gyors, de mennyei tésztaételt. Íme.

Fotó: KockacZukor

A nyár során alig ettem lecsót. Kimaradt. Ez hogy lehet? De most jövök rá, hogy egyetlen lángost se faltam be. Ez annyira feldolgozhatatlan, hogy még az indián nyárban be kell pótolnom. :) Mivel most egy vödörnyi paprikát és paradicsomot hoztak nekünk vidékről, így a sorban előrébb áll a lecsó. Berakom a kedvenc zenémet, felhúzok egy tuti kényelmes macinacit, és nekiesek ennek a vödörnek. ;-)

Fotó: KockacZukor

Néha kell egy kicsit lazítani. Ahogy telnek az évek, úgy változik a lazítás alatt értett kikapcsolódás jelentése is. Az egyetem alatt a lazítás az éjszakai bulizás, bandázás, és a fesztiválok voltak, ma pedig már leginkább a csend, de biztos, hogy nem a kis helyre zsúfolódott sok idegen, akik mellett megsüketül és megfullad az ember fia. Hajjajj de nagyon tudom én élvezni a csendes kertben vagy tengerparton a fölöttem mozgó faleveleket, és a meleg nyári, tengeri szellőt... félig behunyt szemmel sütkérezve... Jó ég... és így múlik el a világ dicsősége... :D :D :D Öregszem. :D :D

Fotó: KockacZukor

Vége a nyárnak. Ismét jön az ősz, majd a hidegek. De még egy darabig talán élvezhetjük a napsütést. Ennek a hiányától alakulnak ki leginkább elvonási tüneteim, egészen addig, amíg meglátom a hűvösebb évszakok szépségeit is. Olyan gyorsan eltelt ismét a nyár, a pihenés, a szabadság, szívesen tekerném most a filmet a következőig. Persze a pokrócos, forró teás, meleg leveses időszak is hozhat csodákat, talán inkább elengedem, ami menni akar, és nyitok a kopogtatónak...

Fotó: KockacZukor

A szépségért meg kell szenvedni – tartja a mondás. Van olyan kozmetikai beavatkozás, amit inkább tartósra csináltatok meg, csak hogy ne kelljen mindennap hajnalán ezzel a tükör előtt bíbelődni. A legutóbbi ilyen "csajoskodás" vége egy bevérzett szem lett... ami természetesen elmúlt, de akkor megértettem, mit is jelent ez a szépségért szenvedés dolog. ;-) Természetesen ez nem riasztott el attól, hogy egy ilyen hasznos, a mindennapi életemet megkönnyítő beavatkozást a jövőben is megcsináltassak. Amíg a négy fal közé szorulok a gyógyulási időre, továbbra is főzőcskézek finomakat. Mint ezt a mákos lasagne-t... :-)  

Fotó: KockacZukor