Unokahugim két éves, de már több nyelven beszél. Néha németül, máskor szlovákul, aztán magyarul. Érti a különböző nemzetiségű szüleit, rokonait, és néha egyszerre minden nyelven válaszol, ha kérdezzük. Kis szöszke huncut lány, akinek számára a világ minden dolga egy csoda, még mindenre rácsodálkozik. A boldogsága nem igényel túl sokat; a pitypangtól kezdve egy kartondobozon keresztül a csiklandozásig, mindentől csillog a szeme. Bárcsak soha ne vesztenénk el mindezt a képességünket, bárcsak „ne nőnénk fel soha”. A gyerekkorunkat idézve, vaníliasodós mákos tésztát készítettünk a családnak.

Fotó: KockacZukor

Azt hiszem, amíg élek, a Terminátor című filmnek lesznek újabb és újabb részei. Legutóbb a Genisys (http://www.port.hu/terminator:_genisys/pls/w/films.film_page?i_film_id=159274) című részét néztük meg. Nem, nem a legjobb filmek egyike, de hát mégiscsak a Terminátor. Élvezhető, leköt. A másik klassz kis film, amiben nem csalódtam, az Az életművész című (http://www.port.hu/burnt/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=167931&i_city_id=689&i_county_id=10&i_topic_id=0) volt, ami témájában már a megnézése előtt megfogott, és azért a főszereplő is dobott a nézési kedven. :-) Menjetek, nézzétek, érdemes! No, és süssetek mákos tésztamuffint! ;-)

Fotó: KockacZukor

Egy hosszú hétvégén az Őrségben (http://www.orseginemzetipark.hu/) jártunk. Tavak, falvacskák, haranglábak, lovak, erdő, dimbek-dombok, a fa tüzelésű kályhák illata, az ősz színei; csodálatos volt a környezet. Bár nem csak biciklizést terveztünk, hanem a Kehidakustyáni fürdőt is meglátogatni (http://kehidatermal.hu/), az utóbbi tervünk meghiúsult egy bicajos esés, és horzsolások miatt. De aki sportol, azzal ilyesmi néha megesik. Nagy baj nem történt, mégis összefutott a falu - éppen utcán sétáló - apraja-nagyja. Megindító volt a traktorról leugró bácsi, aki szintén a segítségünkre sietett. Hamar összeszedtük magunkat és ismét nyeregbe pattantunk, folytattuk az utunkat, egészen egy takaros kis csárdáig, ahol egy forró levessel kezdtük az ebédet...

Fotó: KockacZukor

Pár napja kint jártunk Cinkotán a buszgarázsban. Negyvenedik születésnapját ünnepelte, aminek alkalmából retro buszokat nézhettünk meg, és millió játékos programon vehettek részt a gyerekek. Szerencsére az időjárás is megengedte, hogy több órát töltsünk a szabad levegőn. Nosztalgiajárattal utaztunk, a Manó egy szimulátorban buszt vezethetett, mi felnőttek újra vizsgázhattunk KRESZ-ből. Persze csak, hogy a gyerkőc megszerezhesse az ajándékhoz szükséges pecsétet. Elég későn értünk haza, mindenkinek korgott a gyomra. Még jó, hogy már reggel előkészítettem mindent, és már csak a sütőt kellett bekapcsolni. :-)

Fotó: KockacZukor

Előkerestem a párologtatót és az illóolajokat. Reggelente és este már forró teát főzök. Kötött zoknik melegítik a lábaimat, és kellemes, puha fények adják az esték alaphangulatát. Eső kopog az ablakokon, és puha plédekbe burkolózva filmezünk. Almát vásárolunk, ládányit, a télre készülve, és levélkupacokat rugdosok munkába menet. Mézet keresek a közértek polcain, és multivitaminnal erősítjük a szervezetünket. Az ablakokat már nem tárjuk, inkább behúzódunk. Sötétben indulunk munkába és sötétben érkezünk haza. A vacsik pedig illatossá teszik a lakást...

Fotó: KockacZukor

Elkezdtünk fűteni. Bár még csak néha-néha egy kicsit, de azt hiszem, be kell látnom, el kell fogadnom, hogy itt az ősz, az igazi, az esős, a hűvös... amit csak a még hidegebb és egyre hidegebb fog követni. Kinyitottam reggel a ruhásszekrényeket, és elszomorodtam a nyári ruhák láttán. Ráébredtem, hogy az esti program a ruha-csere lesz. Aztán saját vigaszomra, hogy az ősz szépségeit vegyem inkább elő, és ne szomorkodjak az elmúlt nyáron, őszi ízekkel dolgoztam a vacsi elkészítése során.

Fotó: KockacZukor

Hideg, szürkeség, eső és szél. Nem szeretem, nem akarom. Az ősz is napsütésben a legszebb. Bent ragadtunk a lakásban a hétvégén. Természetesen volt mit tenni a négy fal között is. Polcokat és szekrényeket felszerelni, egy kis e-learning, online vizsga, takarítás, főzőcskézés. Persze a pléd alá bújós, filmnézős esték sem maradhattak el. Ha pedig film, akkor legyen mondjuk a Whiplash. ;-) (http://www.port.hu/whiplash/pls/w/films.film_page?i_film_id=153637)

Fotó: KockacZukor

Bevallom, nemigen érdekelnek a jóga változatai, irányzatai és iskolái. Annyi van belőlük, hogy az számomra követhetetlen. Mégis visszatérek újra és újra a jógához, mert teljesen elszakít a külvilágtól, mert abban a két órában csak én létezem és az, amire koncentrálok. Mert ellazít és erősít. Mert a lelkemet, szellememet kiüríti, és mintha az edzések után kilókkal könnyebb lennék a kieresztett és elengedett terhektől megválva. Mi is illene jobban a jógával kezdett naphoz így ősszel, mint egy sütőtökös, VitaPasta tészta. ;-)

Fotó: KockacZukor

Az utolsó napos, meleg őszi hétvégén elvittük a Manót bobozni (http://www.bobozas.hu/visegrad/). A hibát ott követtük el, hogy délután indultunk neki, és mire odaértünk, hatalmas sor fogadott minket. Még jó, hogy a pénztár mellett egy játszótér is volt, mert így a gyerek kibírta a várakozást. Amíg én – Manócska szerint – nyugdíjas tempóban szötyörögtem lefele a dombról, addig az Apja fénysebességet diktált. No de, majd ha már egyedül használja a bobot, megtalálja a saját tempóját is. Ehhez képest vasárnap kifejezetten bátor és talpraesett volt, amikor életében először ült gokartba (http://www.silverkart.hu/), és vezette a kisautót a pályán. Amikor látta, hogy az apja milyen vagányan vezet, lelkes lett, ugyanakkor halkan meg is jegyezte nekem, hogy kicsit fél. Egy-két megnyugtató ölelés után már vennie kellett a bukót, és bátran nekivágott a kalandnak. Betartotta a biztonsági szabályokat, ügyesen technikázott, vagyis profin megugrotta a félelmeit.

Fotó: KockacZukor

“Houston, we have a problem” – mondtam vasárnap délelőtt 11-kor a páromnak, a csirke panírozása után. Nincs itthon étolajunk, és vasárnap van. Jajj, de utálom ezt a vasárnapi zárva tartást. Egyszerűen nem tudok mindig mindent a fejemben tartani. Megkerestük interneten a legközelebbi, mégis nyitva tartó kis közértet, és a párom elbringázott gyorsan hozni ezt-azt a vasárnapi ebédhez. Eközben Csongibogyó szorgalmasan matekozik, én pedig addig megosztok veletek egy egyszerű, de nagyszerű receptet! ;-)

Fotó: KockacZukor

Nagymarosról indultunk, és a cél Julianus barát kilátója volt. (http://www.turautak.com/cikkek/turautak/nagymaros--remete-barlang--julianus-kilato.html) Hát nem mondom, hogy könnyű délutáni, andalgós séta volt, de az erdő, a friss levegő és a mozgás, no meg a kilátóból elénk táruló látvány feledtetett minden izzadságcseppet. Hazaérve a csodás napfényes őszi nap végén a fagylalt helyett, valami különlegesebb édességre vágytam. A kókusz és ananász párosának gondolata hamar felcsigázott. ;-)

Fotó: KockacZukor

A múlt heti gyönyörű indián nyárban, amikor csak tudtunk, kimentünk a természetbe, magunkba szippantani a napsütést, és azt elraktározni télire. Ma is így tettünk. Egy 7 km-es kört jártunk be Baranya megyében. Álomszép volt a Kisújbányáról Óbányára vezető út. (http://www.turautak.com/cikkek/turautak/kisujbanya--obanyai-volgy--cigany-hegyi-kilato--kisujbanya.html) Forrás, vízesés, patak, sziklák... és Óbányán a pisztrángos tavak. Természetesen meg kellett állnunk pihenni is, így a „Falánk pisztráng” (http://www.boraszportal.hu/gasztro/falank-pisztrang-a-hetenyi-pinceszet-legujabb-terve-4730) nevű kis fogadóban fogyasztottunk pisztrángot, amit a Hetényi Pincészet roséjával öblítettünk le. A szüleim természetesen mindenféle jóval indítottak haza minket vasárnap. A cukkini és kolbász része is lett a következő finomságnak.

Fotó: KockacZukor

Tegnap este, munka után felpattantam a cangára, és eltekertem pár utcával távolabb. Gerinc jógára igyekeztem. Nagyon örültem, amikor végre rátaláltam erre a teremre és oktatóra (http://jogazz.hu/), mert már nagyon szükségem volt a nyújtásra, lazításra vagy éppen erősítésre. Másfél órán át végeztük a gyakorlatokat, de nekem úgy tűnt, mintha egy pillanat lett volna. Annyira ellazított, hogy hazafele úgy érzetem magam a bicajon, mintha az magát hajtaná, és én csak élveztem a meleg indiánnyár finom esti levegőjét. Otthon aztán lazán belibbentem a konyhába, és összerittyentettem egy csodás levest. :)

Fotó: KockacZukor

Párizsban a Montmartre-on járva betértünk egy kis boulangerie-ba (pékségbe). A hatalmas kínálatból egy kis citromos süteményt választottam, és ezzel meg is találtam életem kedvenc sütijét, a „Citron pain d' epices” nevű csodát. Semmi más nem érdekelt ezután... hiába ágaskodtak a macaronok, integettek a quiche-ek, és madeleine-k. Észre sem vettem a tarte tatin, ekler, clafoutis, mille-feuille vagy egyéb francia édességeket sem. Mindennap szükség volt az adagomra, így menet közben egy-egy mindig elfogyott. Ezekkel az emlékekkel gazdagodva itthon a lime-ot és lime zselét vettem elő, és készítettem el az alábbi könnyed, tésztás édes ebédemet.

Fotó: KockacZukor

Egy borongós, szürke nyári napon indultunk családostul Nagyvázsonyba, a Kinizsi várba. A kompon arra jutottunk, hogy tökéletes kiránduló idő van, se nem meleg, se nem hideg. Sajnos viszont minél közelebb kerültünk Kinizsi várához, annál jobban esett. :/ Amikor megérkeztünk, már dézsából öntötték, legalább fél órán át ki sem tudtunk szállni az autóból. Megérte kivárni az eső elvonulását, ugyanis amikor kisütött a nap, csodálatos nyári meleg lett. A vár a kapun kívülről kicsinek tűnt, de ahogy azt átléptük, élveztük annak minden szegletét, sarkát, termét, tornyát. Hazaérve egy finom, spenótos pennével koronáztam meg a napot...

Fotó: KockacZukor

Elég lehangoló volt a nyaralás után ismét hazatérni. Az egyik nap még napsütés, vízpart, tiszta levegő, tollasozás és madárcsicsergés, másnap pedig már fulladozás a metrón, tömegek a járdákon, aktahegyek az irodában. Ennél csak az volt kiábrándítóbb, hogy az első munkanapon már csak négy keréken jutottam haza, mert pár óra alatt annyira legyengültem, hogy nem tudtam állni a lábamon. Az estét lázasan töltöttem, másnap reggel vitt is a párom az orvoshoz. Persze, hogy valami vírus... annak minden kellemetlen tünetével. Enni sajnos nem tudtam egy-két napig, és aztán is csak fokozatosan terhelhettem a gyomrom. Vagyis levesekkel melegítettem be. :-)

Fotó: KockacZukor