Foci EB-t bámul a fél világ. Nekem mindig akkora szerencsém volt, hogy a hozzám tartozó férfiak csak annyira érdeklődtek a foci iránt, mint én, vagyis egyáltalán nem, illetve legfeljebb egy-két meccs erejéig elég volt nekik a TV közvetítés. Természetesen ettől függetlenül híreket olvasunk, és az eredményekről tudunk. A mostani EB kapcsán nemigen tudom eldönteni, hogy mit várunk a magyar csapattól... egy-egy idegnyugtató gólocskát? Vagy tényleges, meghatározó eredményeket? A háttérben éppen angol-orosz meccs beszámoló mellett szereli a kütyüit a párom, én pedig az ebédhez sütöm ki a palacsintákat.

Fotó: KockacZukor

Felmondta a szolgálatot a laptopom aksija. Én voltam aki felelőtlenül használta, lényegében soha nem vettem ki a gépből, még akkor sem, ha áramról ment a gép. De nem is mondta nekem senki, hogy ezt ilyen formában ne használjam. Amikor már nem is töltődött fel, kivettem végleg a gépből, és elmondtam felette egy imát. Mehet a veszélyes hulladéklerakóba. A szívemhez viszont csak akkor kaptam igazán, amikor megláttam, mennyibe fog kerülni belőle egy új. Lottóznom kéne. De amíg elviszem az ötöst, azért süssünk még valamit.. ;-) Mondjuk egy istenifinomságos kuglófot. :D

Fotó: KockacZukor 

Itt az ideje a tavaszi nagytakarításnak. De nem csak a saját otthonodban, hanem a környéked utcáin, és terein is! Ha fontos neked is a környezeted tisztasága, akkor április 28. és május 1. között egy - már a hatodik alkalommal megszervezett - közösségi akción vehetsz részt, ami önkéntes alapon működik, és a lakóhelyed körüli szemétszedésről szól. Kukkants rá a „TeSzedd” oldalára, és válassz magadnak egy helyszínt! A szervezők biztosítják neked a kesztyűt és a zsákokat! Gyere Te is, és tisztítsuk meg együtt szűkebb és tágabb környezetünket! :-)

Fotó: KockacZukor

A nagymamáknak van egy különleges képességük: néha százfelé tudnak szakadni. ;-) Vigyáznak az unokára, játszanak vele, telefonálnak, közben takarítanak, a szomszéd hogylétéről érdeklődnek, no és persze sütnek-főznek. Édesanyám, aki a testvérem révén már nagymama is, a múlt hétvégén olyan finomat sütött, hogy a receptet már az első szelet befalása után leírattam vele. Itthon én is elkészítettem, majd kicsitől, nagytól is bezsebeltem a dicséreteket. :-) 

Fotó: KockacZukor

Szükségem volt ismét egy erkölcsi bizonyítványra, így a vacsora hozzávalóinak a megvásárlása előtt beugrottam a postára is. Még be sem léptem, amikor egy régen látott, de szívemhez közel álló baráttal futottam össze. Olyan jó volt megölelni és beszélgetni vele, hogy biztos több hétre feltöltött ez a véletlen találkozás. Miután elbúcsúztunk, azon gondolkodtam, hogy mennyire meghatározóak bizonyos emberek, bizonyos mondatok az életünkben. Vannak, akik jönnek és mennek, de vannak olyanok is, akikkel ha csak ritkán is találkozunk, mégis fontos és eltagadhatatlan helyet foglalnak el a szívünkben. Hálás vagyok értük. :-)

Fotó: KockacZukor

Hogy miért egyél télen céklát? Mert a nitrogén-monoxid tartalma javítja a vér áramlását, ezáltal segíti az agy működését. Magas a folsavtartalma. A benne található betacyanin nevű vegyület – kutatások szerint - a prosztata- és mellrákkal küzdő betegeknek kis mértékben, de lassította a tumorsejtek növekedését. Gazdag kalciumban, foszforban, vasban, nátriumban, kénben, valamint az antioxidáns tulajdonságú A-, B- és C-vitaminban. Száz gramm cékla fedezi a napi ajánlott rostfogyasztás 10%-át, a benne található betain pedig támogatja a máj működését. Ezen felül pedig sok káliumot tartalmaz, és nagyon finom is. :-)

Fotó: KockacZukor

Hajnali vérvétel... majd egy hét múlva eredmények, amik alapján további vizsgálatok szükségesek. Háziorvos, beutaló. De újabb, speciális vizsgálatokra szabad időpont csak 4-5 hónap (!) múlva van. Néma megdöbbenés, aztán düh: nem fél év múlva akarok utánajárni a dolgoknak, és helyretenni, amit kell, hanem most! Persze hiába a felháborodásom, várnom kell. Úgyhogy marad a szomorúság az egészségügyi rendszerünk miatt, és még egy kis düh. Hát együnk valamit, valamit ami megnyugtat...    

Fotó: KockacZukor

Mindig elcsodálkozom felnőtt vagy fiatalabb embereken, akik rosszindulatból, keserűségből cselekednek. Tisztában vagyok vele, hogy ilyenné lettek, megéltek olyan dolgokat, amik ilyenné tették őket. Ugyanakkor nagyon sok az olyan történet, amikor ebben ők is közreműködtek, vagy nem tettek ellene semmit, pedig tudtak volna. Ha ezeket a sebeket az egyén nem ápolja, nem teszi helyre, mástól nem várhat megváltást. Senki nem fogja rendezni másnak az életét. Tudd elviselni, kezelni, szeretni magad, és tudj megbocsátani magadnak. Csak ezután lesz barátod és támogatód az élet.   

Fotó: KockacZukor

Hideg, szürkeség, eső és szél. Nem szeretem, nem akarom. Az ősz is napsütésben a legszebb. Bent ragadtunk a lakásban a hétvégén. Természetesen volt mit tenni a négy fal között is. Polcokat és szekrényeket felszerelni, egy kis e-learning, online vizsga, takarítás, főzőcskézés. Persze a pléd alá bújós, filmnézős esték sem maradhattak el. Ha pedig film, akkor legyen mondjuk a Whiplash. ;-) (http://www.port.hu/whiplash/pls/w/films.film_page?i_film_id=153637)

Fotó: KockacZukor

Tegnap este, munka után felpattantam a cangára, és eltekertem pár utcával távolabb. Gerinc jógára igyekeztem. Nagyon örültem, amikor végre rátaláltam erre a teremre és oktatóra (http://jogazz.hu/), mert már nagyon szükségem volt a nyújtásra, lazításra vagy éppen erősítésre. Másfél órán át végeztük a gyakorlatokat, de nekem úgy tűnt, mintha egy pillanat lett volna. Annyira ellazított, hogy hazafele úgy érzetem magam a bicajon, mintha az magát hajtaná, és én csak élveztem a meleg indiánnyár finom esti levegőjét. Otthon aztán lazán belibbentem a konyhába, és összerittyentettem egy csodás levest. :)

Fotó: KockacZukor

Elég lehangoló volt a nyaralás után ismét hazatérni. Az egyik nap még napsütés, vízpart, tiszta levegő, tollasozás és madárcsicsergés, másnap pedig már fulladozás a metrón, tömegek a járdákon, aktahegyek az irodában. Ennél csak az volt kiábrándítóbb, hogy az első munkanapon már csak négy keréken jutottam haza, mert pár óra alatt annyira legyengültem, hogy nem tudtam állni a lábamon. Az estét lázasan töltöttem, másnap reggel vitt is a párom az orvoshoz. Persze, hogy valami vírus... annak minden kellemetlen tünetével. Enni sajnos nem tudtam egy-két napig, és aztán is csak fokozatosan terhelhettem a gyomrom. Vagyis levesekkel melegítettem be. :-)

Fotó: KockacZukor

Mákos tésztázás után lementünk a strandra. A párom elment úszni a Balaton mélyebb részére, a Manó a parton tavi kagylókat gyűjtött, én a parton sütkéreztem, amikor elkezdett közeledni egy sárkány fejű és sárkány farkú hajó a part felé. Egy ember ült rajta és dobolt, és igencsak sok fürdőruhás evezett benne. Persze összeszaladtak a parton az érdeklődők, és mint kiderült, éppen azért jöttek, hogy minél többen kipróbálják a sárkányhajózást. Mi is beültünk egymás mellé hárman, és dobszóra ütemesen hajtottuk a hajót. Nagyon élveztem, hiszen a hajó elkezdett suhanni; nem számítottam ilyen sebességre. :) A középen ülő gyerekek is élvezték, egészen addig, amíg jött egy nagyobb hullám, és a dobos beleesett a vízbe. Persze nevetett a csapat, és hamar folytatta az útját. Ha érdekel Titeket is az élmény, nézzetek utána az interneten, ezen az oldalon: www.sarkanyhajo.hu.

Fotó: KockacZukor

Az augusztus a szülinapozások ideje a családban. Unokahugi két éves lesz, a párom is fiatalodott egy évet, és a Hugim szeptemberi születésnapját is akkor ünnepeljük meg, amikor augusztusban együtt van a család. A legszimpatikusabb ajándékok most az élményajándékok voltak számomra, vagyis adni egy még meg nem élt élményt. Fel is kerestem az interneten azokat a cégeket, amik ajándékutalványokkal foglalkoznak, de sajnos rossz tapasztalatokat szereztem. Az egyik oldal működtetőit el sem lehetett érni, a megrendelés folyamata nem működött, míg a másik oldal olyan drága volt, hogy csak ráncoltam a szemöldökömet. Úgy döntöttem, megkeresek olyan magánszemélyeket, akik ilyesmivel foglalkoznak, és ezen az úton végre sikerrel jártam. :-) Bevallom, ünnepi ebédekben vagy vacsorákban nem gondolkodtam, mert a nagy melegek mellett nemigen tudunk komoly ételeket enni. De egy könnyed nyári vacsi azért belefért. :-)

Fotó: KockacZukor

Találtam egy szimpatikus lovardát, ahol időpontot foglaltam életünk első lovaglására. Színész, az én deres lovam kedvesen fogadott, és miután nyeregbe „pattantam”, megindult, én pedig hangosan felkiáltottam, hogy „eeezzz mozooog”! Tudom, kicsit abszurd megnyilvánulás volt a részemről, de tényleg először ültem lóháton, és nagyon új volt az élmény. :) Nyolc éves manócska is velünk tartott, bár neki be van gipszelve a keze, így csak nézegethette a pacikat. A kis kobakja mindjárt felsorolt 3-4 módszert arra, hogyan lehetne leszedni a gipszet a karjáról, és hogyan tudná ő is lovat megülni. Nyilván erre majd legközelebb kerül csak sor, de ezt nehezen dolgozta fel a kis lelke. Muszáj volt vigasztalni kicsit, így otthon azt főztem, amit ő kívánt.

Fotó: KockacZukor

A párom által egy hét éves fiúcska került az életembe. Ettől a ponttól kezdve a világ olyan része nyílt meg előttem, amivel addig nem foglalkoztam. Nem mondom, hogy egyszerű, de mégis üdítő mosolyforrás, még úgy is, hogy a kicsi nem a sajátom.

Fotó: KockacZukor

Édesanyám átutazóban volt nálunk Budapesten. Miután lepakolt, és kicsit megpihent, sütni támadt kedvünk. A család minden tagja imádja a túrós édességeket, és mivel még soha nem próbálkoztam vargabéles recepttel, itt volt az alkalom, hogy Anyutól megtanuljam az elkészítésének csínját-bínját. Ugyan azóta Édesanyám tovább repült Németországba, mi, az itthon maradtak, a hatalmas tepsi édességből egész hétvégén tudunk majd nassolgatni...

Fotó: KockacZukor