Az óceánjáró zongorista legendája című darabot néztük meg Ágnes barátnőmmel a múlt szombaton. A klub, ahol a darabot játszották, annyira lepukkant volt, hogy komoly aggályaink merültek fel - a színházterembe lépés előtt - a maradásunk kapcsán.  Amikor viszont beléptünk a helyiségbe, az apró, kör alakú tér, a három sorba rendezett nagy forgófotelek, és a fejünk feletti kupola szokatlansága megfogott minket. A darabnak mindössze két szereplője volt, és az egyik szereplő alig szólalt meg. A furcsa, nem mindennapi élményhalmaz maradandó nyomot hagyott bennünk. A következő recept is ilyen ambivalens. Az áfonya izgalmas, de nem megszokott lila színt kölcsönöz a tésztának, az íze pedig igazán remek.

Fotó: KockacZukor

A nagymamáknak van egy különleges képességük: néha százfelé tudnak szakadni. ;-) Vigyáznak az unokára, játszanak vele, telefonálnak, közben takarítanak, a szomszéd hogylétéről érdeklődnek, no és persze sütnek-főznek. Édesanyám, aki a testvérem révén már nagymama is, a múlt hétvégén olyan finomat sütött, hogy a receptet már az első szelet befalása után leírattam vele. Itthon én is elkészítettem, majd kicsitől, nagytól is bezsebeltem a dicséreteket. :-) 

Fotó: KockacZukor

A reggeli két órás cukorterheléses vizsgálat megviselt. Hiányzott a reggeli, a tea, a kávéról már ne is beszéljünk. Attól a tömény szőlőcukros italtól pedig, amit bele kellett töltenem a gyomromba, két órán át szédelegtem. Komolyan gondolkodtam azon, hogy szólok a nővéreknek, adják oda az ellenszert. Aztán miután a vérvételek is megtörténtek, elővehettem végre a szendvicsemet. Fél perc alatt eltüntettem.

Miután az apró szendvicsem nemigen töltötte meg a gyomromat, és nem állt vissza a szervezetemben a megbolygatott rend, az utam a Belvárosi (Hold utcai) Piac felé vettem. A Steamboo-ról, Szabó Győző bisztrójáról már rengeteget olvastam, így végre meg kellett tapasztalnom, milyen is ez a kis hely, és, hogy vajon mit tud.

Darwin szerint nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra. Mennyire igaz! Elég jól alkalmazkodom, annak ellenére, hogy az évekkel egy-két háklit azért magamra szedtem. Ennek ellenére bevallom, mostanában már aggódom, hogy mi lesz ennek a világ- és ország „helyzetnek” a vége... Na, de nem politizálok, ebben a rovatban ez nem történhet meg! :-) Politikailag korrektebb lenne ugyanis, ha gyorsan ajánlanék valami finom sütit. Így is teszek most... ;-)

Fotó: KockacZukor

Nézzük, mi mindent lehet találni otthon, a kamrában, ami kreatívan tányérra tehető és ehető, vagy csak közös mókázásra ellőhető a gyerekkel. A lenti Disney-sorozat ötlete Erin Jang-tól származik New Yorkból. A grafikusművész igazán élethű, teljesen eredeti, elképesztő kreációkat rittyentett..

#PLUTO:

• Hot dog zsemle
• Hamburger zsemle
• Szalámi
• Provolone sajt
• Fekete olajbogyó
• Fekete rozskenyér

Vasárnap reggel 6 óra. Unokahugi két és fél évesen már az egész éjszakát végigalussza, de hajnali 5 és 6 között már kukorékol. Ezzel az édesanyjának nincs különösebb problémája, hiszen a két-három órás alvások után ez az állapot már mennyei. Én viszont vasárnap aludnék... De hiába, mert Hanna bebújik a paplanom alá, cumival a szájában felém fordul, és elkezdni simizgetni az arcom és a kezem. Mintha ő lenne a felnőtt és én a gyerkőc, akit kedves simogatásokkal kell kelteni. Néha elgondolkodom a Kiscsaj mellett, hogyan is fér bele ennyi szeretet, hiszen olyan picike.. :-) Miután végre kibújtunk a paplan alól, felvetettem, hogy süssünk valami finomat. Hanna természetesen szorgalmasan közreműködött, és a szeretetéből a sütibe is jutott. ;-)  

Fotó: KockacZukor

Ha lehet mérgesnek lenni az időjárásra, akkor éppen az vagyok. Tegnap még sütött a nap, lehetett végre sétálni a több napig tartó eső után. Ibolyával és hóvirággal találkoztunk, néhány bokor és fa már rügyezik. Élveztük a gyenge, de simogató napot az arcunkon, noha még sálba bugyoláltuk magunkat. Ehhez képest mára ismét esik, és szürke a világ. Eszembe jut az egyik angliai kirándulásom, aminek minden napján szötyörgött valami nedves az égből. Két nap után úgy megszoktuk, hogy ki sem nyitottuk az esernyőinket, inkább meleg itallal és étellel ellensúlyoztuk a vizes napokat. Nos, ma is szívesen ettem volna ízes, forró levest, de arra addig kellett várnom, amíg haza nem értem. Imádom a hazai leveseinket!

Fotó: KockacZukor

Egyszerű, de elképesztő látványos és guszta reggeli következik, én szombaton bizonyosan ezzel ébresztem majd a családot! 8 tojás muffint kapunk, amely mindössze fél óra alatt az asztalra kerül; ebből 10 perc az előkészületekre, 20 perc pedig a sütésre kell. Az alatt leszaladok friss újságokért, a gyerek is kap sajátot persze, meg hozok egy szép cserepes Jácintot a virágostól az asztalra. Aztán nekilátunk egy elnyújtott olvasgatós, beszélgetős szombati reggelinek... :)

A közösségi oldalakon másról sem olvasni, csak hogy mindenki vidám, boldog, szent és kiemelkedően csodás életet él. Szerencsések, nem? ;) Ugyanakkor, amikor egy ismerős mégis felvállalja a fájdalmait, és már hosszú hetek óta, csak a szenvedéseit osztja meg, akkor ugyan érzem, hogy bátor és őszinte, mégsem értem egy idő után, miért is jó neki ezt a világba kiáltani. Nem vagyok pszichológus, bár szerintem ők is hosszasan tudnák ezeket a jelenségeket elemezni. A kiposztolt "kirakat élethez" képest a valós élet azt hiszem értékesebb... vagyis gyorsan kimegyek a konyhába, és készítek egy ízletes vacsorát.  :)

Fotó: KockacZukor

Nem volt még ilyen komoly konyhai balesetem. Három ujjam hólyagokkal tele, és mindez azért, mert rámarkoltam a forró tepsire. Eredetileg fel akartam húzni a hőálló kesztyűt, de azt, hogy még sincs rajtam, már csak akkor vettem észre, amikor megtörtént a baj. Ha visszagondolok, elég vicces lehettem fel-alá járkálva, sírásba fulladósan, fújkálva az ujjaim, a hideg vizet folyatva. Mire az ujjaim végre már nem lüktettek, legalább volt mivel vigasztalnom magam. A kakaós csiguszok elkészültek. :-)

Fotó: KockacZukor

Egy kis erdő bújik meg a lakótelepi házak mögött, amit a közelben lakók nagyon szeretnek. Amint kisüt a nap, az ösvényeken futókat, kutyásokat, gyerekeseket, szerelmeseket, baráti csoportokat és időseket látni sétálni. A közös bennük, hogy mind mosolyognak, és nyújtogatják a nyakukat, hogy az arcukat érjék az első napsugarak. Valójában nem is olyan kicsi ez az erdő, akár két-három órán át is el lehet barangolni benne. Mielőtt nekiiramodtunk, azért a pocakunkat megtöltöttük egy finom, meleg reggelivel. :-)

Fotó: KockacZukor

Nem vagyok egy nagy Valentin-nap ünneplő. Ha rajtam múlna, éhen halnának az ajándékgiccs árusok, de valami finom desszert erejéig mindig megemlékezem a szerelmesek napjáról. Idén erre a három hozzávalós nyalánkságra esett a választásom, ami gyors, ropogós és látványos. Akár ajándékként is.

Anyukám sokat készített nekünk smarnit, amikor még kicsik voltunk. Imádtuk. Bár szerettünk mi mindenféle édes finomságot, ami Anya és a Nagymamám kezei közül került ki. Függőfolyosós ház földszintjén laktunk, így az udvaron vagy a ház mögött játszva, bármikor kiáltottuk azt, hogy 'Anyaaaaaa', ő meghallotta, nekünk nem kellett hazafutni. Tyúkanyó kinézett a folyosón vagy a hátsó ablakon, és már dobta is ki a labdát, a szotyit, a rágót vagy éppen a pulcsit. Ha viszont ő kiabált ki, hogy 'kész a smarniiiiiii', akkor nem kellett kétszer szólni, rohantunk is haza. :D

Fotó: KockacZukor

Szükségem volt ismét egy erkölcsi bizonyítványra, így a vacsora hozzávalóinak a megvásárlása előtt beugrottam a postára is. Még be sem léptem, amikor egy régen látott, de szívemhez közel álló baráttal futottam össze. Olyan jó volt megölelni és beszélgetni vele, hogy biztos több hétre feltöltött ez a véletlen találkozás. Miután elbúcsúztunk, azon gondolkodtam, hogy mennyire meghatározóak bizonyos emberek, bizonyos mondatok az életünkben. Vannak, akik jönnek és mennek, de vannak olyanok is, akikkel ha csak ritkán is találkozunk, mégis fontos és eltagadhatatlan helyet foglalnak el a szívünkben. Hálás vagyok értük. :-)

Fotó: KockacZukor

Megígértem a gyereknek, hogy ma este éjszakáig házimozizunk. Már reggel is izgatott volt miatta, amikor az oviban elbúcsúztunk egymástól, ráadásul félelmetes, összebújós, körömrágós filmet nézünk, a Múmiát. Nagyi már - tudtom nélkül - megengedte neki pár hete, hogy megnézze, így edzett a gyerek, most már mindegy alapon, megnézzük újra, együtt is. Előtte pedig elkészítjük közösen ezt a nassolni valót, mindössze három hozzávalóból.

Az Akademia Italia étterme tágas, világos volt, amikor beléptünk. Jobbra mindjárt egy delikátesz pult fogadott minket - tésztákkal, különleges olívaolajokkal és balzsamecetekkel, édességekkel, kávéval és borokkal - amiken végigpásztáztam a szemeim, amíg az asztalunkhoz nem értünk. A hatalmas térben mégsem vesztünk el, mert rozmaring illatú barátságos és meghitt kis sarkot kaptunk a vacsoránk elfogyasztásához. Ő lasagne-t evett, én rákos, ropogós-sonkás salátát. A rose illatos, mély rózsaszín volt, a fiatal éttermi csapat pedig lelkes, mosolygós, életvidám.

Engem mindig elbűvöl, ha egy étterem rágcsálnivalót, pár falat előételt szolgál fel a főételekre várakozva. Szeretem az ízlésesen becsomagolt péksüteményt, és ezekben mind részem lehetett az este során. Bár annak azért jobban örültem volna, ha nem fehér kenyeret, hanem olasz ciabattát, vagy croissant, meleg, magos barna kenyeret találok a papírzacskóban. Ugyanakkor a grissini mennyei volt, ropogós, szívesen kértem volna repetát... :-)

Az étlap nem túl bonyolult, sőt inkább az olasz konyha egyszerű fogásait sorakoztatja fel, de így legalább nem érhet meglepetés. Az étterem kizárólag szigorúan ellenőrzött, minőségi, eredetvédett alapanyagokkal dolgozik. Tésztáikat és desszertjeiket frissen, helyben, hagyományos, kézműves módon készítik.

Az étterem főzőiskolát is működtet, bár ezen – még – nem vettem részt, így nem tudok részletesebben beszámolni róla, mindenesetre óriási ötlet egyszerre mindent közkinccsé tenni, amit egy olasz étteremben lehet: alapanyagokat, tudást és ételt is egyben. Ó igen, és a hab a tortán, hogy az ételek és italok 'take away' változatban is kérhetők.

Elérhetőség:

+36 1 301 0563
info@akademiaitalia.hu
1051 Budapest, Szent István tér 12.

- KockacZukor -