A régi baráti körünk egy tagja az utóbbi években kimaradozott a találkozóinkról. Ugyan az okát nem tudtam, és nem firtattam, de hiányoltam őt. Pár napja, mint derült égből villámcsapás, újra előkerült, és megbeszéltünk egy találkozót a többi baráttal együtt, nálam! Kicsit kétségbeestem, mert időm nem volt vásárolni, és komoly vacsorával készülni, de a régi-új csapat ezt az egyszerű, de nagyszerű ételt is lelkesen fogyasztotta. :)

 Fotó: KockacZukor

Ugyan nincs kétségem afelől, hogy még szeptemberben is jó időnk lesz, mégis úgy érzem, hogy a nyárnak hamarosan vége. Reggelente már ősz illata van a lehűlt levegőnek, a szabadságokról is jönnek vissza dolgozni a kollégák. De amíg még meleg van és hivatalosan nyár, addig megosztok veletek egy 10 perces könnyed tészta receptet.

Fotó: KockacZukor

Jajj, hát ez a karfiol és dió kombó valami mennyei. Megbolondítva egy kis chilivel és szezámmagolajjal. Imádom! Most grillsajttal készítettem, de természetesen süthető hozzá tetszőleges hús, kolbász, egyéb rántott zöldség is! Próbáld ki te is, nem fogsz csalódni! 

Fotó: KockacZukor

Ez a nyár a nagy zuhik és fülledt órák váltakozásával kezdődik. Ma kétszer indultam el itthonról, de mindkétszer elkezdett ömleni eső, mire összeszedtem magam. Úgy döntöttem, maradok, és itthon ebédelek. Tartalmas, laktató, testes ízekre vágytam, és gyorsan! ;-)

Fotó: KockacZukor

Szedd magad időszak van: szedd magad eper, szedd magad levendula...  Legszívesebben mindenhova mennék, "szedegetni". Már június elején gyönyörű meggyet és cseresznyét eszünk, és óriási dinnyéket vihetünk haza. Imádom ezt a kánaánt, de vajon mi marad belőle a nyár végére? :-) Gyorsan főzök egy ízletes, könnyű ebédet, mielőtt felfalok egy tál epret és cserkót.

Fotó: KockacZukor

Középiskolában diákmunkára „ítéltek” a szüleim. A nyári zsebpénzemet a családomtól távol, egy-másfél havi munkával kerestem meg. Nagyon nyűgös időszak volt, de felkészített a szülőktől és testvértől távoli mindennapokra, az egyetemi évekre. Ma már az ötéves unokahúgomnak próbáljuk elmagyarázni, mit is jelent a pénz, hogy mennyi munkából mit lehet megvásárolni, vagy hogy miért is kell az a malacpersely. A következő recept pénztárcakímélő, mégis mennyei, igazi nyári ízvilág, kicsiknek és nagyoknak is ízlik!

Fotó: KockacZukor

Hálás vagyok a szüleimnek és nagyszüleimnek, mert meghatározott, és több lettem az általuk átadott értékektől, mintáktól, és a sokoldalú, mindenre nyitott konyhaművészetüktől, amiről akkor még nem is tudták, hogy művészet. :) Erre a szintre már a mi generációnk emelte a tudást, amit átadtak. :D Ez az articsókás, parmezános tészta is művészi értéket képvisel nálam, készítsd el velem. :)

Fotó: KockacZukor

Végre egy kis esti kimenő. Végre egy kiülős éjszakai program, és végre egy kis rosé vagy éppen roséfröccs - a nyár elmaradhatatlan „kelléke”. Egész nap futkostam, főztem, logikáztam; megérdemlem a kikapcsolódást.
A napi teendőkbe, menet közben is belefért ez a gyorsan elkészíthető, ízletes ebéd. Lehet, hogy mielőtt este elindulok, még egyszer belekanalazok majd. :D

Fotó: KockacZukor

A vaj, gomba és fokhagyma együtt annyira nyerő íz-hármas, hogy ha ezt még parmezánnal és császárszalonnával is tupírozzuk, akkor nincs akit - már az illatával - ne lehetne levenni a lábáról. Hát mit is mondhatnék még? Irány a konyha, varázsoljunk! :D

Fotó: KockacZukor

Van az az állapot, amikor úgy érezzük, hogy a munkában is kiégtünk, a sport sem dob fel, és az alkotási láz is alábbhagyott. Én nagyon elveszettnek éreztem ebben az állapotban magam, és kétségbeesve kerestem a megoldást erre a lelki és szellemi fáradtságra. Majd egyszer csak – a virágaim locsolása közben – rájöttem, hogy el kéne engedjem picit az aggódást, és hagynom kéne, hogy a csendben találjon meg engem újra a lelkesedés, kreativitás és öröm. :-) Szerencsére a konyhában mindig beindul a fantáziám. :-)

Fotó: KockacZukor

Miután megkérdeztem a Húgomat, hogy a hosszú hétvégén elmegyünk-e valamerre kirándulni, azonnal rávágta, hogy megyünk Gemencre kisvasutazni. Annyira lelkes lettem, hogy visszamehetek majd újra gyerekbe.  Milyen jó is, ha van az embernek egy unokahúga, akivel homokozhat és csúszdázhat – már ha belefér még a csúszdába. Nyilván bolondnak néznének, ha felnőttként beszabadulnék egy játszótérre, de egy négy éves szöszkével ez a természetes.

Fotó: KockacZukor

Az alig várt tavasz szinte már nyár. Az ablakaim egész nap nyitva, a finom szellő a lakás minden helyiségét bejárja. Most főzőcskézés közben sincs kedvem zenét hallgatni, a madarakat és kutyaugatást jobban élvezem. Az élet és amit ad, soha nem elég, de ezekben a pillanatokban nem hiányzik semmi, minden pont úgy tökéletes ahogy éppen van...

Fotó: KockacZukor

Tudom, hogy már friss és zamatos, mosolygó zöldségeket és gyümölcsöket kéne vásárolnom, és azokkal dolgoznom a konyhában, az én szemem most mégis az ananász konzerven akadt meg a közértben. Ugyan a család a hagyományos ízeket szereti, ma csak magamra főztem, és izgalmas gondolatok születtek a fejemben az édes ananász és sós bacon házasításáról. :D

Fotó: KockacZukor

Meghirdettem egy bútort az interneten, ami iránt rövid időn belül igen sokan érdeklődtek. Változatosnál változatosabb kérdéseket tettek fel, próbáltunk időpontot találni az elszállításra, végigolvastam élettörténeteket, én mégis türelemmel kezeltem a folyamatot. Volt levél, amit alig bírtam értelmezni, és volt, amit azonnal töröltem. Végre van egy komoly szándékú vevő-jelölt, aki mára ígérte a jelenését nálam. Amíg várok rá, főzök valami finomat, és közben reménykedem, hogy nem tűnik el ő is, mint szürke szamár a ködben...

Fotók: KockacZukor

Ahogy kisütött a nap, egyre több zöldséggel és gyümölccsel dolgozom a konyhában. Kevésbé vágyom a nehéz ételeket, sőt mostanában mindig csak egy falat valamire vágyom. Régen készítettem tésztasalátát, és amikor itthon kipakoltam a bevásárlószatyorból a gyönyörű retkeket, amiket vásároltam, máris tudtam, mi készül majd belőle. A fitt ebédem 15 perc alatt elkészült, és imádtam.

Fotó: KockacZukor

Eljutottam arra a pontra, amikor a testem megálljt parancsolt. Olyan sokat dolgoztam és aztán munka után is dolgoztam, jöttem és mentem, intézkedtem, hogy az egyik nap hazaérve összerogytam, este nyolctól egészen másnap délig aludtam. De még ez se volt elég a szervezetemnek. Megbetegedtem, és napokig vízszintesbe kényszerültem. Szünetet és megálljt kért a testem, ha már a fejem nem tartott egyensúlyt és mértéket. Gyógyító ebédre volt szükségem.

Fotó: KockacZukor