Hiszem, hogy nem kell túl sok hozzávaló, bonyolult technika és fűszer ahhoz, hogy igazán jó ételt készítsünk. Sokszor a kevesebb több, és három-négy alapanyagból csodálatos ebédet vagy vacsorát tudunk varázsolni. Nem utolsó sorban fontos néha, hogy gyorsan el tudjuk készíteni az ételt, mert se hangulatunk, se erőnk, se időnk nincs a konyhában ácsingózni. A következő recept ezeknek a kritériumoknak tökéletesen megfelel, az eredmény mégis egy csudifinom étel.
Hú, de korán van itt a húsvét ebben az évben! Nagyon örülök az egymást követő két hosszú hétvégének: az egyiken a családom jön hozzám, a másikon én megyek a családhoz. :) Érzem a tavaszt, érzem a napsütést, az erdőket és fákat, hogy végre kimozdulhatunk a természetbe, hogy végre késő estig világos lesz, hogy végre eltehetjük a vastag ruhákat, és nemsokára friss zöldségeket, gyümölcsöket ehetünk, könnyed ételeket készítve belőlük...
Fotó: KockacZukor
A háziorvosi rendelőbe soha nem lehet elég korán érkezni. Ha a rendelés délután négykor kezdődik, akkor a negyed órával korábban érkezés már késő... Amikor megláttam azt a sok embert, aki a dokira várt, majdnem visszafordultam. De nem tehettem, hiszen gyógyulásért, gyógyszerért mentem. Két és fél óra után "végre" be is jutottam a doktornőhöz... Gyere már tavasz! Nem akarok több vírust... sem bacikat... a rendelőből hazaérve nem sok lelkierőm maradt a főzéshez; még szerencse, hogy ez a finomság gyorsan elkészült, és új életet lehelt belém. :)
Fotó: KockacZukor
Amikor főzök, akkor nem csak a hozzávalók és az elkészíteni kívánt étel határozza meg a főzőcske folyamatát, hanem minden más is. Értem ez alatt a már megbarnult végű fakanalat, amivel már annyi finomságot készítettem, a keverőtálakat, amikről a zománc már lepattogott, mégis ragaszkodom hozzájuk, az ablakon beszűrődő tavaszi napfényt, a kellemes háttérzenét, amire főzés közben is mozgathatom ritmusra a hátsómat, és dúdolhatok. A főzés élmény, és az étel akkor lesz a legjobb, ha azt örömmel készítettük.
Az utóbbi két hetem úgy telt, hogy az azt megelőző rendszeres edzések kimaradtak, egyszerűen nem volt két órányi szabadidőm sem elmenni a terembe. Múlt vasárnap már dühös lettem magamra, és a kevés időre, de sok teendőmre, hogy annyira belehúztam szombaton a munkavégzésbe, hogy vasárnapra biztosan el tudjak menni súlyokat emelgetni. Persze a szombati napomba a főzés már nem fért bele, így az edzés után farkaséhesen kellett elkészítenem ezt a csodafinom ebédet. Alig vártam, hogy kész legyen.
Fotó: KockacZukor
Megnyílt Budapesten a Bodies 2. kiállítás a Vam Design Centerben. Hatalmas tárlat, izgalmas, látványos, nagyon kíváncsi voltam rá. Valószínűleg nem mindenki tudja befogadni mindazt, amit nyújt, de aki nem idegenkedik az emberi test "mélységeitől", annak mindenképpen ajánlom. A kiállítás megtekintése után maradjatok a belvárosban, és keressetek egy jó éttermet, egyetek valami különlegeset, beszélgessetek, kényeztessétek magatokat. :-)
Fotó: KockacZukor
Holnap elutazom. Na nem túl messze, de visszatérek az egyetem-városomba, Szegedre, ahol már olyan rég jártam, hogy már nem is tudom, mikor is.. :-) Meglátogatom a „ló farát”, remélem be tudok menni az egyetemre, feleleveníteném szívesen az emlékeimet. Barátnőzök, gyerekezek, lazulok, alig várom. Pakolnom kell, nemigen van időm bonyolult főzőcskéhez most. De az alábbi recept olyan gyors és annyira finom, hogy ezt még elkészítem ma vacsira.
Fotó: KockacZukor
A szezámmagolajat mindössze fél éve kezdtem rendszeresen használni. Először csak salátákhoz kevertem, de aztán rájöttem, hogy a húsok, főtt-sült zöldségek ízének is erős karaktert kölcsönöz. Annyira megszerettem, hogy már rajta van a havi bevásárlólistámon, hiányzik, ha nincs a háztartásban. Egy nagyon egyszerű receptet mutatok most nektek, aminek az egyik hozzávalója a szezámmagolaj és a lenmag.
Fotó: KockacZukor
Állítólag viráglelkű vagyok, annak minden illatával, de érzékenységével is. Érzéseket vált ki belőlem a fű kövérsége, az öblítő illata, a reluxán átsütő nap ereje, a tárgyak elrendezése a polcon, egy tányér formája, a gulyásleves íze, a bőr tapintása, a szó csengése, a dallam hajlása. Egy étel elkészítése során sem maradnak el az érzések... az egyik legfontosabb hozzávaló mindig a szeretet. :)
Fotó: KockacZukor
Tényleg bárhonnan betoppanhatnak új emberek az ember életébe. És tényleg igaz, hogy amire az ember a gondolatait irányítja, amin agyal, ami igazán foglalkoztatja, ahova az energiái összpontosulnak, ott valami elindul. Valami megmozdul egyszer csak. Az én életembe az engem foglalkoztató témában kompetens emberek érkeztek innen – onnan. Megértettem, hogy az élet mit akar ezzel mondani, és ráléptem a „sárga útra”. Megyek arra, amerre visz. ;-)
Fotó: KockacZukor
Nálam töltött egy hétvégét a húgom és a négyéves kislánya. Mivel vidéken élnek, a pici még nem tapasztalta a BKV buszokat, a metrót, a sok embert, így minden apróságra rácsodálkozott: honnan jön a hang a buszon, miért mondják be, hogy becsukódik az ajtó, a metrónak miért van ablaka, ha nincs is kilátás, az aluljáróba miért szállt be a galamb – vajon az anyukáját keresi-e? Ahogy mondani szokták.. „megzabáltuk” volna a kis Manót. :-) De inkább összeütöttünk valami gyorsat és finomat. :-)
Fotók: KockacZukor
Teljesen kiiktatnám a hideg évszakot, és legszívesebben mindig napsütésben és melegben élnék. Az óraátállítást se értem... mi a jó ebben a korai sötétségben? Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne látnám meg a szépséget a bekuckózásban, vagy akár a sapkás, sálas sétákban kint a szabadban. A sült gesztenye mellett soha nem tudok elmenni egy kis csomag megvásárlása nélkül, és emlékeimben intenzíven élnek azok a gyerekkori, családi cukrászdalátogatások, amikor édesapám mindenkinek tejszínhabos gesztenyepürét vásárolt. Imádtuk!
Fotó: KockacZukor
Olyan sokat tanultam, és annyi vizsgát abszolváltam már az életem során, hogy már egyáltalán nincs kedvem ilyennel tölteni a kevéske szabadidőm. Tudom, egész életünkön át tanulni kell, és tanulunk, mégis, ha asztalhoz kell ülni, akkor valahogy mindig az utolsó pillanatra marad ez a kötelezettség. Így vagyok ezzel most is. Már csak másfél napom van két online vizsgára, muszáj lesz nekiveselkednem. Enni közben kell, vagyis a konyhát nem fogom azért elkerülni, de valami nagyon egyszerű és gyors ételt kell elkészítenem.
Fotó: KockacZukor
Egyik este kopogó szemekkel, fáradtan hazaérve nagyon-nagyon vágytam valami szószosra, amiben pancsolnak a tészták, mégis ízletes... és főleg gyorsan készül el. Felszakítottam hát a hűtőt és kamrát, és kipakoltam, ami a szemem elé került. Isteni vacsorát készítettem! Az édes paradicsomban csak úgy cuppogott a tészta, a parmezán és fokhagyma a fűszerekkel ízletessé tették. Illatozott a lakás, szerintem még a szomszédoknak is elkezdett korogni a gyomra. :)
Fotó: KockacZukor
Nem működik egy nagyon fontos, mindennap használt elektromos eszközöm. Nap mint nap megbeszélem magammal, hogy át fogom nézni minden apró kis részét, visszadugdosom, megerősítem, kicserélem. És majd megtalálom a hibát. Ehhez képest 48 órája nem merek hozzányúlni, valamiért a csodát várom, hogy azáltal, hogy pihen, majd „meggyógyul”, és ha legközelebb bekapcsolom, működni fog. :D Igen, tudom, kézrátéttel talán még hatékonyabb lennék. ;-) Kicsit gondolkodom még, mi is lehet vele, addig pedig főzök valami finomat.
Fotók: KockacZukor
Ha családi hétvége - és végre magam mögött hagyhatom kicsit a főváros zaját - akkor irány az őszi erdő Tolnában és Baranyában, és azon belül is mondjuk Óbánya, a Váraljai parkerdő, vagy Máré vára, esetleg Sötét-völgy. Ugyan mára eleredt az eső, ha a következő hétvégéken még kisüt a nap, ki ne hagyjátok az ősz színeit és illatait. Persze ha már recept, és ebéd vagy vacsora, akkor a konyhai sütés-főzés illatától is tutira mosolyogni fog a család.
Fotó: KockacZukor